Az ukrán geopolitikai fordulatot az oroszok nem a tárgyalóteremben, hanem „a terepen” akarják elérni.
2025. 06. 06.
Már sokszor megfogadtam, hogy soha nem fogom beígérni előre, hogy a következő bejegyzésem erről vagy arról fog szólni. Mert biztos, hogy nem arról fog szólni („the events”, mondta még a múlt század közepén Harold Macmillan brit miniszterelnök, „the events”!). De hát ez végül is egy geopolitikai napló, tehát itt egyrészt megbocsátható az ilyesmi, másrészt pedig előbb-utóbb megírom én azt a bejegyzést is.
*
Pavlo Palisa ezredes, aki az elmúlt napokban, egy ukrán delegáció tagjaként (főnökével, Andrij Jermakkal, az ukrán elnöki hivatal vezetőjével és másokkal együtt), Washingtonban tárgyalt, a Politico beszámolója szerint az ottani ukrán nagykövetségen június 4-én érdekes dolgokat közölt az ott jelenlévő tudósítókkal:
Az ukrán katonai hírszerzés értesülései szerint Moszkva tovább akar terjeszkedni Kelet-Ukrajnában. Ez magában foglalja Donyeck és Luhanszk tartományok egészének az elfoglalását őszig, majd egy ütközőövezet létrehozását az északkeleti orosz-ukrán határ mentén az év végéig.
Moszkva következő évi tervei még nagyratörőbbek. Palisa elmondta a washingtoni nagykövetségen összegyűlt tudósítóknak, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök el akarja foglalni Ukrajna egész, a Dnyepertől keletre fekvő részét.
Oroszország azt is reméli, hogy el tudja foglalni Odessza és Mikolajiv dél-ukrajnai tartományokat is – mondta –, ami elvágná Ukrajnát a Fekete-tengertől.[1]
Nyugati kormánytisztviselők – teszi a fentiekhez hozzá a Politico hírlevele – ismételten leszögezték, hogy az ő hírszerzői értesüléseikben semmi olyasmit nem láttak, ami arra utalna, hogy Putyin lemondott volna két fő céljáról ebben a konfliktusban: hogy véglegesen hozzákapcsolja [to anchor] Ukrajnát Oroszországhoz, és hogy kössenek egy nagyalkut a Nyugattal, ami újratárgyalná Európa hidegháború utáni biztonsági architektúráját.
Ez az, amire az orosz kormánytisztviselők gondolnak, amikor arról beszélnek, hogy meg kell oldani a konfliktus „kiváltó okait” [the root causes].
„Az oroszok alkut akarnak kötni. De ezt elsősorban nem köztük és az ukránok közötti alkunak tekintik” – mindta George Beebe, a CIA oroszországi elemző részlegének volt igazgatója.
„Ők úgy gondolják, hogy ez egy hosszú lefutású geopolitikai kötélhúzás Moszkva és Washington között” – mondta a Center for the National Interest tájékoztatóján.[2]
2025. 06. 07.
Az ukrán katonai hírszerzés (GUR) „értesülését”, mint minden ilyesmit, természetesen – ahogy az angolok és az amerikaiak mondják – „egy csipetnyi sóval” kell fogyasztani. Én ugyan nem vagyok sem volt, sem aktuális kormánytisztviselő, de azért „ismételten leszögezem” (mert hogy leszögeztem már egy párszor ebben a blogban; legutóbb például a Válasz Alcibiadesnek című 2025. május 13-i bejegyzésemben), hogy szerintem az oroszoknak nincs szükségük arra, hogy a Palisa által említett, és a Politico hírszerzési tudósítója által térképen is bemutatott kelet- és dél-ukrajnai oblasztyokat (a négy már elcsatolt tartományon kívül) Oroszországhoz csatolják (a teljes Ukrajnáról nem is beszélve).
Számukra valószínűleg nem az a fontos, hogy minél nagyobb részt foglaljanak el Ukrajnából és csatoljanak Oroszországhoz, hanem az, hogy alakuljon egy olyan ukrán kormány, amely lényegében elfogadja Oroszország békefeltételeit. Vagyis az oroszok rendszerváltozást akarnak, egy olyan „baráti” Ukrajnában gondolkodnak, amelynek nem lehet Oroszország számára veszélyt jelentő hadserege, amely nem alakíthat ki semmilyen katonai partnerséget a nyugati országokkal, és amelyben az oroszellenes, nacionalista szervezetek nem játszhatnak szerepet.
Ezt a geopolitikai fordulatot – Olivier Kempf francia tábornok legújabb, június 4-i katonai és politikai „mérlege” szerint – az oroszok „a terepen” kívánják elérni, mégpedig úgy, hogy a felőrlő háborút [guerre d’attrition] megállás nélkül folytatva előbb-utóbb megtörik az ukrán hadsereget. Ez a fő céljuk, nem a minél több ukrán terület megszerzése.
Más kérdés, hogy meddig fog ennek az ukrán hadsereg valószínű felbomlását követően orosz támogatással hatalomra kerülő és az oroszokkal kiegyező kormánynak a hatóköre kiterjedni. Mert az viszont már nagyon is fontos lehet az oroszok számára, hogy ennek a „baráti” Ukrajnának a területe legalább addig kiterjedjen, ameddig az ukrán katonai hírszerzés térképe mutatja.
Hogy Ukrajna többi részével mi lesz, azt most még bizonyára a GUR sem tudja. És talán még orosz párja, a GRU sem. De – jó esetben – a George Beebe által említett orosz-amerikai alku majd talál erre is valamilyen megoldást. Hacsak „a terepen” nem állítják majd őket is kész tények elé.
[1] Vö. Ukraine reveals Russia’s larger war strategy. politico.com/newsletters/national-security-daily/2025/06/05.
[2] Az említett (június 5-i) tájékoztató a június 1-i ukrán drón-csapásmérések implikációival foglalkozott. A vitát, amelyen George Beeben kívül Paul J. Saunders, a Center for the National Interest elnöke és a State Department volt főtanácsadója is részt vett, Jacob Heilbrunn, a The National Interest főszerkesztője moderálta.
A szerző Geonapló-bejegyzése 2025. június 7-én.
