A patthelyzet mint győzelem és mint vereség.
2024. 08. 19.
John Sullivantől, aki 2020 februárja és 2022 szeptembere között Amerika ukrajnai nagykövete volt, a Foreign Policy honlapján nemrég megjelent interjúja végén megkérdezték, hogyan fog véget érni az ukrajnai háború[1]. Íme a válasza:
Nos, nem Putyin kapitulációjával fog véget érni.
A legkézenfekvőbb forgatókönyv, és a legjobb, amit várhatunk egy fegyverszünet, anélkül, hogy bármelyik [elfoglalt ukrán] területről is elismernénk, hogy Oroszországhoz tartozik, pontosan úgy, ahogy a balti államokkal is eljártunk évtizedeken keresztül, amikor Moszkva azzal állt elő, hogy szovjet köztársaságok. És ez a Krímre is érvényes.
Pesszimista vagyok Ukrajna jövőjét illetően, mivel egyelőre egyik fél sem akar tárgyalni. Az ukránok nem tudják kiszorítani az oroszokat az általuk ellenőrzött területről. Ugyanakkor az oroszok nem voltak képesek semmilyen nagyobb offenzívát indítani, hogy Ukrajna más részeit is elfoglalják. Úgyhogy a legjobb, amire a belátható jövőben számíthatunk, egy patthelyzet.
Ebben a prognózisban az a legjobb, hogy minimalista. Pontosan annyit jelez előre, amennyit az adott helyzetben lehet. Ezért hiteles, szemben a sok politikai ködösítéssel, amelyekben mindig ott lapul a „kell” (győzelem kell, béke kell stb.).
Ami a jelenlegi donyecki helyzetet illeti, erről Olivier Kempf tábornok, aki blogjában a háború kezdete óta rendszeresen – és főként elfogulatlanul – elemzi és értékeli a fejleményeket, a Le Figaronak a következőket nyilatkozta[2]:
Az oroszok stratégiai célja az, hogy a Donbaszban kettévágják az ukrán védelmi vonalat. Északon az ukránok tartják a két legfontosabb, szlovjanszki és kramatorszki állásukat; délen egy viszonylag keskeny, 60 km hosszú és 30 km széles sáv súlyos veszélybe kerül a pokrovszki logisztikai központ nélkül. A Donbasz, újra és újra a Donbasz[3]: mindenirányú offenzívájuk korai kudarca óta az oroszok nem térnek el elsődleges katonai célkitűzésüktől, még a saját területükön zajló kurszki támadás ellenére sem.
Jack Watling, a londoni RUSI szárazföldi hadviseléssel foglalkozó szakértője szerint a kurszki hadművelet célja Ukrajna pozíciójának a megerősítése, ha tárgyalásokra kerülne sor:
Ha Donald Trump megnyeri az elnökválasztást novemberben, a katonai-technikai támogatás beszüntetésével való fenyegetés valószínűleg rákényszeríti Kijevet a tárgyalásokra. Az ukrán kormány azt akarja, hogy amennyiben kénytelen lesz belépni ebbe a folyamatba, legyen néhány dolog a kezében, amelyek fejében az oroszok hajlandóak lesznek engedményekre. Az ukrán hadseregnek éppen ezért jelentős területet kell elfoglalnia és megtartania a potenciális tárgyalások időtartama alatt.
De ugyancsak ő rögtön meg is cáfolja ezt a stratégiát, vagy inkább taktikát:
Az ukrán erőforrások túlságos kiterjesztése és ezzel kimerítése esélyt ad az oroszoknak arra, hogy megtalálják az ukrán védelem gyenge pontjait, és ott [vagyis a Donbaszban] előretörjenek. Ha ez a dinamika kibontakozik, nem világos, hogy a [Kurszkban] megszerzett terület komolyabb súllyal eshet latba a tárgyalások folyamán, amennyiben Putyin kész lesz elviselni a veszteségeket, hogy levehesse a kérdést a tárgyalások napirendjéről.[4]
2024. 08. 20.
Bár, mint azt már előző bejegyzésemben is jeleztem, úgy gondolom, hogy az oroszok áttörést érhetnek el a donyecki fronton, ez nem jelenti azt, hogy a négy elcsatolt tartomány (Herszon, Zaporizsja, Donyeck és Luhanszk) teljes területének az elfoglalásáig meg sem állnak. Nekik elég az is, hogy a jelenlegi délkelet-ukrajnai frontvonalat Pokrovszknál, Torecknél és Vuhledarnál 15-20 kilométerrel nyugatabbra tolják, és aztán hagyják, hogy ott kialakuljon egy kvázi határvonal, ami aztán elvezethet valamilyen fegyverszünethez. Ez számukra győzelemmel fog felérni, míg az ukránok inkább vereségként fogják megélni.
Ennek pedig súlyos következményei lesznek. Mert lehet, hogy a lakosság többsége végül is tudomásul venné a területi veszteségeket (lásd itt és itt ), de a politikai és katonai elit, Zelenszkijjel az élen ezt nem engedheti meg magának.
Andrei Baumeister ukrán filozófus , aki szerint Ukrajna a háború folyamán egy totalitárius állammá változott[5], a Meduzának adott interjújában így vázolja azt a kutyaszorítót, amibe Zelenszkij került:
Zelenszkij problémája a tárgyalásokat illetően nem is Putyin, hanem pontosan az a radikális aktív szegmentuma Ukrajnának, amellyel borzasztó nehéz szót érteni.
Zelenszkij hatalma addig tart, ameddig a háború tart. Abban a pillanatban, ahogy a háború véget ér, megjelenik egy Ukrajnán belüli civil konfliktus veszélye, és Zelenszkij nem lesz képes ezeket a csoportokat ellenőrzés alatt tartani. Ő megértette, hogy ameddig a háború tart, van elég hatalma mind a Nyugat, mind a saját állampolgárai szemében, mivel egy háborúban álló ország elnöke. Mivel a háború bizonyos mértékben igazolja az országban meghozott kemény döntéseket. Ahogy a háborúnak vége, mindez eltűnik. Ezért én azt mondom: Zelenszkij tart egy belső polgári paramilitáris konfliktustól.
2024. 08. 21.
De most vissza frontra, mert kedvenc „tábornokom”, Olivier Kempf augusztus 19-én közzétett egy újabb, lényegre tapintó elemzést a kurszki és a donyecki helyzetről. Ebből most kicsit bővebben idézek:
Ezen a héten az ukránok 460 km²-t foglaltak el (vagyis a kurszki offenzíva kezdete óta összesen 800 km²-t). Közben az oroszok lassan összeszedik magukat és stabilizálják a helyzetet.
A Donbaszban viszont rosszabodik a helyzet az ukránok számára, akik nem tudják tartani a Pokrovszk előtti falvakat. Az elmúlt héten[6] az oroszok 76 km²-t szereztek meg, vagyis naponta 11 km²-t, ami a legmagasabb átlag, amióta Poulet Volant-nak köszönhetően követjük a front-mozgásokat. Toreck szintén közvetlen nyomásnak van kitéve, és fennáll annak a veszélye, hogy délről fogják átkarolni. Végül, Vuhledar a jelek szerint nagyon nehéz helyzetbe került. [Térképen, némi nagyítással, lásd itt.]
460 km² az egyik, 77 a másik oldalon: előny – úgy tűnik – nyilvánvalóan az ukránoknál.
Itt a stratéga [stratégiste] nem fog egyetérteni a geopolitológussal [géopolitologue]. Vita van közöttük. Tudom, hogy ez a szó nem szerepel az elfogultak [partisans] szótárában, akár oroszok, akár ukránok. Még annyira sem, ha belső vitáról beszélnek nekik. Szerencsére ezek a személyek nem olvasnak engem. Egyébként nem is tudnak olvasni.
A stratéga számára egy km² nem feltétlenül ugyanolyan értékű, mint egy másik. A geopolitológus [géopolitologue] számára ugyanolyan. Egyenértékűek a területek?
A stratéga az ukrán sikert könnyen megmagyarázza: az elfoglalt területek üresek. Alacsony népsűrűség, gyenge erőforrások: érdektelen. Szudzsa egy kis falusi piac, 5000 [volt] lakossal. Mit jelent több mint 1000 km² egy 17 milliós területen? Semmit.
A donbaszi orosz siker sem lenyűgöző, de a stratéga szempontjából sokkal jelentősebbnek tűnik. Mivel sűrűn lakott területről van szó. Nyu Jork[7]-ban 9000-en laktak a háború előtt. Az Avdiivka és Pokrovszk közötti és a Toreck környéki térnyerés és Vuhledar megkerülése több hónapos következetes erőfeszítés eredménye nagyon értékesnek tekintett zónákban, amelyeket az ellenfél elkeseredetten védett. Ezek a négyzetkilométerek annál értékesebbek, hogy valódi stratégiai perspektívákat nyitnak. Ha Toreck elesik, a Donbasz egész központi térsége megnyílik az oroszok előtt. Ha Pokrovszk elesik, nincsenek mögötte további védelmi vonalak, egészen a Dnyeperig. Ha Vuhledar elesik, lehetővé válik a donbaszi és a zaporizsjai front egyesítése. Az oroszok stratégiai opciói most sokkal jobbak, mint az ukránok lehetőségei.
A geopolitológus egyetért azzal, hogy az ukránok által elszenvedett veszteségek objektíve az oroszok pozícióit erősítik stratégiai szinten. De nem csak katonai ügyről van itt szó. A dolog több hónapig fog tartani, talán az amerikai elnökválasztásig. Az emberek fejében egyenértékűség lesz. A pokrovszki sikereket a vélemények szintjén ki fogják egyenlíteni a szudzsaiak. Az egyik km² olyan, mint a másik.
Különben is, mi mást csinálhatnának az ukránok? Ők pontosan tudják, hogy veszíteni fognak a Donbaszban. Most jött el az a pillanat, hogy diverzióhoz, pontosabban, hogy közvetett stratégiához folyamodjanak. Hogy egy új problémával szembesítsék az ellenséget. Ez nem fogja elhozni a győzelmet, de talán, átmenetileg elkerülhetővé teszi a vereséget.
És azt is meg kell említeni, hogy a Kremlnek mindeddig elég önkéntes állt a rendelkezésére ahhoz, hogy folytassa a hadműveletet, de érződik, hogy ez már nem sokáig fog tartani. Márpedig Putyin nem engedheti meg magának az általános mozgósítást. Az idő Putyint is szorítja, és neki is hamarosan be kell fejeznie, amit elkezdett.
2024. 08. 22.
Szerintem Kempf valójában stratéga-énjével ért egyet, csak ebben az elemzésében úgy gondolta, hogy a túlságosan az oroszok felé billenő mérleget kiegyensúlyozza valamelyest a geopolitológus ellenérveivel.
Hogy ez mennyire így van, az kiderül a blogja megjelenése (2024. 08. 19.) után a Le Figaronak adott nyilatkozatából:
Ukrajna a Kurszkban elfoglalt területet megpróbálhatja elcserélni egy Oroszországgal való tárgyalás keretében. Talán arra gondol, hogy már csak egy hónap van hátra a nyárból, és ezzel a harcokból. És hogy a télen, az amerikai választások után komoly tárgyalások lesznek.
Az ukrán védelmi vonalak felmorzsolása fokozatosan felgyorsul[8]. Az állások gyenge pontjait azonnal elreteszelik, de óriási erőfeszítések árán.
A kijevi stratégáknak dönteniük kell: megtartják a [kurszki] területeket, és reménykednek egy cserében, vagy megvédik a Donbaszt az orosz úthengerrel szemben.
De bárhogyan alakulnak is a dolgok, a lényeg, a patthelyzet, amiről John Sullivan volt ukrajnai nagykövet is beszélt (2024. 08. 19. ), nem fog változni, mint az amerikai katonai hírszerzés (DIA) legújabb nyilvánoságra hozott értékelése is megerősítette.[9] Ami azt jelenti, hogy az oroszok nem fognak „mélyebben benyomulni ukrán területre, például Harkovba”, de „képesek lesznek megtartani azt az ütköző övezetet, amit elfoglaltak”. Nem fogják ugyan legyőzni Ukrajnát, de ezt nem vereségként fogják megélni. A területi nyereség miatt ugyanis, mint ezt A győzeleem kritériuma című, 2022. június 6-i bejegyzésemben már megírtam, végeredményben Oroszország lesz a háború győztese.
Egyfajta győzelemre Ukrajna is képes lehetne, ha belenyugodna annak az oroszok által ellenőrzött ütköző övezetnek (2024. 08. 15.) az átmeneti elveszítésébe, amelyről a DIA értékelése is említést tesz. Ennek fejében ugyanis, megpróbálhatna szervesen, tehát egész társadalmával együtt integrálódni a nyugati világba, de erre az általam fentebb jelzett végzetes belső megosztottsága miatt nem lesz képes. (Más kérdés, hogy a Nyugat is bajosan fogja ezt az Ukrajnát integrálni.) Így aztán ez a bizonyos patthelyzet Ukrajna számára vereséget fog jelenteni, Kurszk ugyanis messze nem ellensúlyozhatja az oroszok által elfoglalt területet, ráadásul nemzetközi jogi szempontból aláássa Kijevnek a területi integritásról vallott felfogását.
Persze nem tudhatjuk, mi fog valójában történni, de minden arra vall, hogy novemberre – 110 évvel ezelőtti elődeikkel ellentétben – elhallgathatnak az „augusztusi ágyuk”[10]. Hogy milyen lehetséges következményekkel, azon viszont már most érdemes elgondolkodni.
[1] Vö. Inside Putin’s Kremlin. Interjú John Sullivannel. Foreign Policy, 2024. aug. 13. Az interjú abból az alkalomból készült, hogy most jelent meg a szerző Midnight in Moscow: A Memoir from the Front Lines of Russia’s War Against the West című visszaemlékezés-kötete.
[2] Pendant que l’Ukraine s’ancre dans la région de Koursk, les Russes avancent vers Pokrovsk. Le Figaro, 2024. aug. 16.
[3] Lásd ezzel kapcsolatban a A tűzszünet című, 2022. okt. 16-i bejegyzésem befejező, [2022] 10. 13-i dátum alatti részét.
[4] Vö. Jack Watling: Ukraine’s extraordinary incursion into Kursk has changed the narrative of the war – but is a high-risk strategy. The Observer, 2024. aug. 18.
[5] Ennek legújabb jele, hogy az ukrán parlament ma (augusztus 20-án) elfogadott egy olyan törvényt, amely lehetővé teszi a moszkvai patriárchátushoz tartozó ukrán ortodox egyház betiltását. Robert Amsterdam, az egyház nemzetközi ügyvédje a következőket nyilatkozta erről a Financial Timesnak: „Tavaly október óta figyelmeztettük Ukrajna szövetségeseit erre a botrányos törvényre, amely kollektív büntetésnek tesz ki egy egész vallási felekezetet, ma pedig azt láttuk, hogy a Verhovna Rada engedett a nacionalista nyomásnak, és a törvénytelenség útjára lépett..” (Ukraine passes law to ban ‘pro-Kremlin’ orthodox church. FT, 2024. aug. 20.)
[6] Kempf az események követését augusztus18-án (vasárnap) délután zárta le.
[7] Az oroszok által nemrég elfoglalt donyecki település.
[8] Lásd erről és az egész donyecki front jelenlegi állásáról (sok térképpel) Clément Molin augusztus 21-i X-posztját és az AP elképesztő mai (aug. 22-i) riportját arról, hogy a Pokrovszk környékére érkező ukrán újoncok nagy többsége nem tud és nem is akar hacolni, nem lő az ellenségre és inkább elhagyja a hadállásait. (Poorly trained recruits contribute to loss of Ukrainian territory on eastern front, commanders say, apnews.com, 2024. aug. 22.) Ne feledjük, hogy itt többnyire olyan személyekről van szó, akiket gyakorlatilag az utcákról szedtek össze, és akaratuk ellenére soroztak be.
[9] Az értékelés a 61 milliárdos ukrán segélycsomag megszavazása utáni, június 30-ával záruló három hónapos időszakot öleli fel, tehát a kurszki ukrán betöréssel nem foglalkozik.
[10] Lásd Barbara W. Tuchman 1962-ben megjelent The Guns of August című híres, az első világháború kezdetéről szóló könyvét, amelyből film is készült.
A szerző Geonapló-blogbejegyzése 2024. augusztus 22-én.
