Az ukrán vezető körök nyílt kihívást intéztek a Biden-adminisztráció ukrán-politikája ellen.
2024. 04. 26.
Amikor az amerikai kongresszus több hónapos halogatás után végre megszavazta a 61 milliárdos ukrajnai támogatást, Chuk Schumer, a szenátusi demokrata többség vezetője, még április 23-án késő este, hagyott egy üzenetet Zelenszkijnek: „OK, megcsináltuk. Most aztán győzzetek a csatában. [Now go win the fight.]”
Nos, az ukránok a jelek szerint nem rajonganak ezért a „győzelemért”. És az a tény, hogy az amerikai adminisztrációval szemben – fogalmazzak így – nem ellenséges médiák máris elkezdtek hangot adni ezeknek a „Bankova”, vagyis az ukrán elnöki hivatal vonalával szembeni álláspontoknak, talán még ennél is fontosabb. Néhány idézet a The Daily Beast című lap harkovi riportjából:
Oleg egy olyan városrészben lakik, amelyet több alkalommal is orosz rakétatámadás ért. Ő csak azt akarja, hogy legyen vége a háborúnak, és nem hiszi, hogy a 61 milliárdos támogatás hozzásegíti Ukrajnát ahhoz, hogy megnyerje a háborút.
„Szerintem, és minden barátom szerint, ez a pénz nem segíti Ukrajnát. A mi országunkban túl nagy a korrupció.” „Az új pénz csak meghosszabbítja a háborút, és a civilek is, a katonák is fáradtak” – tette hozzá.
„Megnyerhettük volna ezt a háborút, ha nem lopják el a pénzt – mondta Vladimir, aki egy Harkovhoz tartozó faluban él a feleségével és két gyermekével. – Az emberek békét és tárgyalásokat akarnak. Nem a konfliktus folytatását.” „Még több lesz a pusztítás, még több ember fog meghalni. Le kell ülni tárgyalni még mielőtt az egész infrastruktúra romba nem dől.”[1] (Kiemelések tőlem – M. G.)
A CNBC – – üzleti hírcsatorna honlapján megjelent cikk, ha lehet, még egyértelműbb[2]:
Mivel a jövőbeli támogatás bizonytalannak tűnik[3], kellemetlen kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy milyen „győzelmet” érhet is el reálisan Ukrajna Oroszországgal szemben.
A „győzelem” rövid távon valószínűtlen lehetőség. Ráadásul, az, hogy mi számít győzelemnek Ukrajna vagy a szövetségesei számára, súrlódások forrása lehet.
„Miközben a megújított amerikai katonai segély 2024-ben valószínűleg elkerülhetővé tesz egy potenciális katonai vereséget, az elmúlt néhány hónap világosan bebizonyította Kijev (túlzott) függőségét az amerikai katonai támogatástól” – mondta Andrius Tursa, a Teneo tanácsadó cég közép- és kelet-európai szakértője.
„És Kijevnek és szövetségeseinek sem ugyanaz a véleménye arról, hogy az ukrán ’győzelem’ mit jelent, és milyen lépésekre és eszközökre van szükség az eléréséhez” – jegyezte meg. „Hivatalosan Kijev célja még mindig az, hogy az összes, 2014 óta elfoglalt területét felszabadítsa, de kevesen tartják ezt rövid és közép távon megvalósíthatónak.”
A Kijev számára elfogadható alternatív opciókról szóló viták 2024 második felében élénkülhetnek meg, mondta Tursa, „azért is, mivel az ukrán lakosságnak az a része, amely az ellenségesledések megszüntetéséért/a békéért cserében hajlandó területi engedményekre folyamatosan nő”.
Az elemzők szerint „őszinte” párbeszédre van szükség a szövetségesek és Ukrajna között arról, hogy a győzelem miben állhat, és hogy milyen engedményekre és kompromisszumokra lehet szükség bármilyen békemegállapodásban vagy tűzszünetben.
„Őszintének kell lennünk az ukrán néppel és nyugati partnereinkkel is, ez nagyon fontos” – mondta Olekszandr Muszijenko, kijevi katonai szakértő, a Centre for Military and Legal Studies vezetője a CNBC-nek. Ukrajnának az volna a legjobb, ha az összes területét felszabadíthatná és csatlakozhatna a Nato-hoz és az EU-hoz, de „biztos vagyok benne, hogy különböző forgatókönyveket kell megvizsgálnunk.”
Muszijenko szerint ha az elkövetkező hónapokban az orosz haderőt meg lehet gyengíteni, ki lehet fárasztani és vissza lehet szorítani, különösen Kerszon és Zaporizsja tartományok déli részében, az utat nyithat a tárgyalásoknak és egy a szövetségesek által támogatott tűzszünetnek. Ez attól is függ, hogy Ukrajna megkapja-e az erős biztonsági és védelmi garanciákat.
Egy ilyen forgatókönyvben előállhat egyfajta hatalmi egyensúly – hangsúlyozta –, ami végső soron egy elhúzódó tűzszünetté válhat, legyen az bármennyire is kellemetlen. „Az ukránoknak nem áll majd módjukban felszabadítani régi, a nemzetközi határnak megfelelő területüket, az oroszoknak pedig nem áll majd módjukban újabb területek elfoglalása.”
„Úgyhogy e szcenárióban Ukrajna megőrzi függetlenségét és szuverenitását, a nyugati támogatás erős marad, és mi kommunikálhatunk a partnereinkkel” – mondta. „Mi soha nem fogunk beleegyezni abba, hogy az elfoglalt terület Oroszországhoz tartozik. Senki nem fog ezzel egyetérteni. De várni fogunk, mint Kelet- és Nyugat-Németország [1990-es újraegyesülésük előtt]. Ez lehet az a forgatókönyv, amelyre valójában számíthatunk.” (Kiemelések tőlem – M. G.)
A fentiekhez képest eléggé mellbevágó, hogy az ukrán politikai és katonai vezetés köreiben nagyon jó kapcsolatokkal rendelkező Christopher Millernek, a Financial Times kijevi tudósítójának Gideon Rachmannal, a lap vezető külpolitikai kommentátorával folytatott hosszú beszélgetésében egyetlen olyan félmondat sincs, amely arra utalna, hogy Zelenszkij és hatalmi környezete (és Zaluzsnij tábornok leváltása óta a hadsereg alaposan átszervezett „vezérkarát” is nyugodtan ide lehet sorolni) akár a legcsekélyebb mértékben is számításba venné ilyen alternatív stratégiák lehetőségét[4].
2024. 04. 27-28.
Úgy tűnik, mégiscsak van az ukrán vezető köröknek egy érdekes alternatív stratégiája: mégpedig az, hogy nyílt kihívást intéz a Biden-adminisztráció ukrán-politikája ellen.
Alyona Getmanchuk, a kijevi New Europe Center alapító-igazgatója, a radikális ukrán lobbi képviselőit tömörítő washingtoni Atlantic Council nem rezidens főmunkatársa éles hangú állásfoglalást tett közzé[5] az ukrajnai-amerikai kapcsolotkról, amit akár az ukrán vezető körök sajátos „alternatív stratégiájá”-nak is tekinthetünk.
Az alábbiakban ennek lényegét ismertetem:
Érdemes kiemelni több olyan momentumot, ami rávilágít Washington lépéseinek azokra az aspektusaira, amelyek nem változtak meg a régóta várt és valóban létfontosságú ukrajnai segélycsomag [április 23-i] megszavazásával.
Nyíltan ki kell ezt mondani, mivel még a nyugati országok is úgy beszélnek az Egyesült Államokról, mint „sebezhető pont”-ról, amikor Ukrajnáról van szó. Ukrajna euroatlanti útvonalának a biztosítása függ attól, hogy ezekre a kérdésekre milyen választ adunk.
A támogatás jóváhagyása nem változtatja meg az általános amerikai politikát az Ukrajna elleni háború befejezéséről. Ráadásul ezt a politikát osztja mind Biden elnök, mind pedig Trump. Az ő véleményük szerint a háborúnak „tárgyalásos megállapodás”-sal kell véget érnie. Abban persze különböznek egymástól, hogy ez konkrétan mit jelent.
Biden mindent elegánsan szeretne csinálni, hogy azt a benyomást keltse: ezeket a tárgyalásokat Ukrajna kezdeményezte és azok tekintetbe veszik Ukrajna érdekeit, míg Trump nem titkolja azt, hogy ő a saját megoldási terve alapján akar cselekedni, „24 órán belül”.
Akik követték a kongresszusi híreket feltehetik a kérdést: mit jelent az Ukrajna győzelmére történő hivatkozás a képviselőház és a szenátus által elfogadott törvényjavaslatban? Fontos, hogy az amerikai eliten belül világosan különbséget tegyünk azok között, akik a „győzelem” szót abban az értelemben használják, ahogy az ukránok, és azok között, akik megpróbálják a szót úgy becsomagolni, hogy az az ukrán államiság megőrzését jelentse, csak éppen az államterület 20 vagy még több százaléka az Orosz Föderáció birtokában maradna. A második álláspontot még csak nem is rejtik véka alá. A jelenlegi adminisztráció számos alkalommal kinyilvánította már azt, hogy „Oroszország stratégiai értelmben veszített, Ukrajna pedig győzött”. Ezek a nyilatkozatok azonban kiforgatják a tényeket, mivel Ukrajna győzelmét a túlélésével azonosítják: túléltétek, tehát ez a ti győzelmetek – mondják. Tekintettel arra, hogy Washington a „tárgyalásos megállapodás”-ban érdekelt, Ukrajna számára fontos, hogy folyamatosan aláhúzza: az ő álláspontja más, és ezt támogatja meg a hasonlóan vélekedő republikánusok segítségével a kongresszusban. Különösen az „erővel kell békét csinálni” reagani koncepció híveit lehet idesorolni. Ez a megközelítés alternatívát jelent a trumpista szakértői körökben népszerű elképzelésekkel szemben.
Az a tény, hogy az [elfogadott] törvénytervezet címében az „erővel kell békét csinálni” formula szerepel, fontos jelzése annak, hogy ez a megközelítés nincs híján támogatóknak. És azok, akik jól ismerik a legutóbbi vitákat és azok relevanciáját a republikánus pártban, meg fogják érteni, hogy Okszana Markarova washingtoni ukrán nagykövet miért dicsérte több alkalommal is a szociális médiákon a törvényjavaslat címét.
Ukrajna számára az „erővel kell békét csinálni” formula azt jelenti, hogy lehetetlenség bennünket Ukrajna de facto kapitulációja révén „békére” kényszeríteni.
A jóváhagyott segélycsomag nem változtatja meg az amerikai vezetőszerep-jellegét az Oroszország elleni háborúban. Zelenszkij dicsérte Bident „az Egyesült Államok igazi globális vezető szerepe” miatt. De lássuk be: bár vezető szerepről van szó, az nehezen nevezhető globálisnak, és semmiképpen sem „igaz”.
A Fehér Ház lépéseit tekintetbe véve inkább visszafogott amerikai vezető szerepről[leadership by restraint] beszélhetünk, amely nem mindig tűnik lelkesítőnek, sőt éppenséggel elcsüggesztő is lehet. .
A szerző európai fővárosokban – Párizsban, Rómában, Berlinben – tett legutóbbi látogatása során ismételten értesült arról, hogy a Biden-adminisztráció egyik tekintélyes képviselője hogyan lépett kapcsolatba a Nato-országokkal, azt tanácsolva nekik, hogy ne vegyenek részt a február 26-i „Macron-csúcson”, amelyet a francia elnök azért hívott össze, hogy létrehozza az orosz agresszióval szembeni döntő ellenállásra kész országok koalícióját.
Márpedig Ukrajnának nem „visszafogott vezető szerep”-re van szüksége, hanem az elszántak koalíciójára [coalition of the determined].
Az Amerikai Egyesült Államok még csatlakozhat ehhez.
Az a most bejelentett döntés, hogy további katonai tanácsadókat fognak Ukrajnába küldeni, helyes. De ezt megfelelő döntéseknek kell követniük a 300 km-nél nagyobb hatótávolságú ATACMS rakétákról, az orosz területen belüli kulcsfontosságú célpontok elleni, ukrán és amerikai fegyverekkel végrehajtott csapások engedélyezéséről, és Ukrajna Nato-ba való meghívásáról.
Az Egyesült Államok a stratégiai bizonytalanság állapotában van. Az amerikai szereplők szolidaritása Biden vagy Trump újraválasztásával kapcsolatban fontosabbá vált, mint az Ukrajnával való szolidaritás. Így fontos továbbra is aktívan jelen lenni az európai fővárosokban, amelyek közül némelyek az elszántak koalíciójának oszlopaivá válhatnak. (Kiemelések tőlem – M. G.)
Bár egészében kissé enigmatikus szövegről van szó, de ha sorról-sorra végigolvassuk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy aki írta, az nagyon biztosan tudja, hogy mit akar.
De mit akar?
Egy kis szöveg-hermeneutika talán – megint – segíthet. Április 17-én, amikor már látszott, hogy Biden és legközelebbi munkatársai Ukrajna valószínű vereségének a veszélyét kemény hírszerzői értesülésekkel a falra festve meg tudják győzni a vacilláló Speakert – sőt valamennyire még magát Trumpot is – a segélycsomag támogatásáról, Joe Biden cikket közölt a The Wall Street Journalben, amelyben még egyszer összefoglalta az adminisztráció érveit[6]. Ebben szerepel a következő mondat:
Fokoznunk kell Ukrajna támogatását, hogy Putyin ne hatolhasson be Nato-szövetségeseink területére, és hogy biztosak lehessünk abban, nem fog amerikai csapatokat belerángatni egy eljövendő európai háborúba.
Nem csodálom, hogy az ukránok kiakadtak ezen: hiszen ezzel – nem először, de talán még sohasem ennyire brutálisan – kimondta, hogy Ukrajnát kizárólag azért támogatja fegyverekkel és politikai deklarációkkal, hogy a kíméletlen, Ukrajna vitális erőit felőrlő helyi háborút tovább lehessen folytatni, egészen addig, ameddig Oroszország és Ukrajna is megpuhul annyira, hogy – Amerika áldásával – valamilyen kompromisszumot kössön (lehetőleg a választási kampány finisében), ami ha a békét nem is, de legalább a tartós fegyverszünetet elérhetővé teszi.
Ami – Biden szerint – igazi győzelem lehet, hiszen be fog bizonyosodni, hogy Putyin nem lesz képes „leigázni” Ukrajnát és nem tudja „bekebelezni azt egy új orosz birodalomba”. Ukrajna meg fogja őrizni szuverenitását, egy sor garanciával fogják majd ellátni, de nem lesz a Nato tagja, és így sem az amerikaiaknak, sem a franciáknak, sem a lengyeleknek nem kell majd „meghalniuk Kijevért”. Ez a nemes feladat kizárólag az ukránokra marad.
Hogy segíthet-e rajtuk – mind Bidennel, mind Trumppal szemben – a kongresszusban még jelenlevő, de minimális társadalmi támogatottsággal rendelkező hagyományos, ún. reagani vonal intranzigenciája, azt kötve hiszem.
Úgyhogy alighanem eljött az ideje annak, hogy a jelenlegi amerikai adminisztráció is „világos különbséget tegyen” az ukrán hatalmi eliten belül azok között, akik akár odáig is képesek lehetnek elmenni, hogy a választási kampány finisében Biden ellen forduljanak, az ő nyakába varrva a harctéren elszenvedett veszteségeket, és azok között, akik hajlanóak volnának belemenni egy, az Egyesült Államok és Németország által is támogatott kompromisszumba.
*
Persze addig még sok víz folyik le a Dnyeperen, és lehet, hogy a harctéren zajló események fel fogják gyorsítani a dolgokat. Elég csak az egyik ukrán katonai elemző (volt katonatiszt) április 27-i összefoglalóját elolvasni, és a mellékelt, az egész donyecki front helyzetét jól bemutató térképeket áttekinteni (különösen ezt), hogy lássuk, ukrán szempontból mennyire komoly a helyzet.
[1] Vö. Frontline Ukrainians Fear New Aid From U.S. Will Be a Disaster. thedailybeast.com, 2024. ápr. 25.
[2] Vö. Ukraine can keep on fighting Russia – but the ’victory’ it wants might be out of reach. cnbc.com, 2024. ápr. 26.
[3] Lásd ezzel kapcsolatban, Eugene Rumer: The U.S. Aid Package for Ukraine Is a Breakthrough but No Silver Bullet. Ukraine needs more help. Are Washington and Brussels ready for it? carnegieendowement.org, 2024. ápr. 24.
[4] Vö. Transcript: US aid package offers fresh hope to Ukraine. Gideon Rachman talks to FT’s Ukraine correspondent Christopher Miller. FT, 2024. ápr. 25.
[5] Alyona Getmanchuk: The Uncertain States of America. What challenges to backing Ukraine are not addressed by aid bill adopted by Congress? eurointegration.com, 2024. ápr. 24.
[6] Joe Biden: Moment of Truth on Ukraine and Israel. Both countries urgently need U.S. aid to defend themselves against brazen adversaries that seek their annihilation. WSJ, 2024. ápr. 17.
A szerző Geonapló-bejegyzése 2024. április 28-án.
