A háború folytatásának a lehetősége alapvetően azon múlik, hogy az ukrán társadalom (és ebbe én nemcsak a hátországot, hanem a fronton küszködő katonákat is beleértem), szóval, hogy az ukrán nép tűrőképessége meddig terjedhet még.
2024. 03. 28.
Végre az ukránok is kezdik kapiskálni, hogyan kell „olvasni” az amerikaiakat. Az Ukrainska Pravda március 20-án[1] ezeket írta:
Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó [kijevi sajtótájékoztatóján] azt mondta, hogy Ukrajna győzni fog, ha szuverén, demokratikus és szabad országként lesz túl a háborún. Ugyanakkor azt nem említette, hogy Ukrajna területi integritásának a helyreállítása is a győzelem feltételei közé tartozik.
Idézet [Sullivantől]: „Ma azt mondtam, hogy Ukrajnának győznie kell. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Ukrajna szuverén, független, szabad országként fog kikerülni ebből a háborúból, erős, dinamikus demokráciával, mélyen demokratikus intézményekkel és egy olyan gazdasággal, amely nem csak a hagyományos iparágakban fog növekedni, hanem a magas technológiák területén is. Ezt jelenti a győzelem.”
„Az Egyesült Államoknak kulcsfontosságú prioritása, hogy Ukrajna ne csak győzzön, de sikeres is legyen.”
Zelenszkij a CBS Newsnak „az ukrajnai fronton” adott és március 28-án sugárzott interjújában, a szokásos retorikai fordulatain kívül az egyik ukrán hírportál szerint most első akalommal arra is utalt, hogy lehetségesnek tartja a tárgyalásokat Vlagyimir Putyinnal az 1991-es határok elérése előtt is, szerinte ugyanis Putyin „hajlandó lesz a dialógusra, ha az ukrán haderő eléri a 2022-es határokat”.
„Biztos vagyok benne – mondta az elnök –, hogy amikor majd Putyin elveszíti, amit 2022-től kezdve zsákmányolt, teljesen el fogja veszíteni még azoknak az országoknak a bizalmát is, amelyek még nem döntötték el, hogy támogassák-e Ukrajnát, vagy ne. És a saját államában is gyengülni fog a hatalma. Amint ez bekövetkezik, készen fog állni a dialógusra.”
Megjegyezte, hogy egy ilyen eredmény eléréséhez a kellő mennyiségű nyugati fegyverzettel rendelkező Ukrajna „katonai lépésein kívül” a világ többi részének Oroszországgal szembeni teljes kereskedelmi blokádjára is szükség lesz.
„A győzelem azt jelenti, hogy Ukrajnát hozzá kell segíteni ahhoz, hogy győzzön gazdaságilag, hogy erős legyen a harctéren, és hogy megkapja a kellő politikai támogatást. Nem lesz arra szükség, hogy valamennyi területünket kizárólag katonai eszközökkel foglaljuk vissza” – mondta Zelenszkij.
Jegyezzük meg – teszi hozzá a strana.today –, hogy az elnök és hivatala korábban mindig azt hangoztatta, hogy Kijev mindaddig nem fog tárgyalni Oroszországgal, ameddig az ukrán hadsereg el nem éri az 1991-es határokat.
Most viszont Zelenszkij azt jelezte, hogy kész a tárgyalásokra, amint a 2022 februárja után elveszített területek visszatértek.
2024. 04. 01.
A Kreml szóvivője természetesen azonnal reagált erre, és kijelentette:
2022 februárja óta a geopolitikai realitás drámai módon megváltozott, ugyanis mind Ukrajnának, mind pedig Oroszországnak megváltoztak a határai. Négy új entitásunk van [Luhanszk, Donyeck, Zaporizsja és Kerszon – lásd itt], amit nem lehet ignorálni, ez egy olyan új realitás, amivel mindenkinek számolnia kell.
Bár az orosz nyilatkozatok sem tükrözik a tényleges frontvonalakat, hiszen a négy elcsatolt oblaszty (tartomány) közül csak Luhanszkot sikerült (majdnem) teljes egészében elfoglalniuk, azt el kell ismerni, hogy míg az oroszok szilárdan a kezükben tartják a Luhanszk és a Krím közötti szárazföldi hidat (lásd az oroszok által elfoglalt területek március végi és február végi összesítését[2] Poulet volant, a kitűnő francia katonai térképész műhelyéből), Zelenszkij csak álmodozik arról, mi is fog történni, „amikor majd Putyin elveszíti, amit 2022-től kezdve zsákmányolt”.
Ennek ellenére érdemes odafigyelni erre a kijevi szemszögből fontosnak tűnő „engedmény”-re, hiszen ez arra utal, hogy Jake Sullivannek az Ukrainska Pravda által észrevett (2024. 03. 28. ) üzenete, hogy ti. kijevi tárgyalásai során az ukrán „győzelem”-ről beszélve „azt nem említette, hogy Ukrajna területi integritásának a helyreállítása is a győzelem feltételei közé tartozik”, feltehetően explicit formában is elhangozhatott. Amihez aztán Zelenszkij elnök is – a maga kissé nyakatekert módján – kénytelen volt alkalmazkodni.
Mivel azt nem tudhatjuk, hogy valójában miről is tárgyaltak, célravezetőbbnek tűnik megvizsgálni egy kicsit közelebbről, hogy mit mond az ukrán területi kérdésről két befolyásos szakértő, mégpedig Ivo Daalder, a Chicago Council on Global Affairs főigazgatója és volt amerikai Nato-nagykövet és Karen Donfried, a Harvard’s Kennedy School tudományos főmunkatársa és volt európai és eurázsiai ügyekkel megbízott külügyi államtitkárhelyettes.
Március végén megjelent Foreign Affairs–esszéjükben ezeket írják[3]:
A Nato-nak le kell szögeznie, hogy mit tekint a harc kielégítő befejeződésének. Ez nem lehet a háború vége, ami feltételezne valamilyen, a jelen körülmények között rendkívül nehezen elérhető békemegállapodást. Az az általános hiedelem, hogy minden háború tárgyalásokkal ér véget, hamis. A legtöbb háborúnak a kölcsönös kimerülés vagy az egyoldalú győzelem vet véget. Az előrelátható jövőben a legtöbb, amit remélhetünk, egy befagyott konfliktus – az ellenségeskedések politikai megoldás nélküli befejeződése.
A Nato [2024. júliusi, 75. évfordulós] washingtoni csúcstalálkozóján a vezetőknek meg kell egyezniük abban, hogy Ukrajnát akkor fogják meghívni, amikor a harcok ténylegesen befejeződtek vagy egy valószínűtlen ukrán győzelemnek, vagy egy tartós fegyvernyugvásnak vagy tűzszünetnek köszönhetően. Az aktív konfliktust követően Kijevnek nem kell semmilyen területi veszteséget véglegesként elfogadnia, csupán azt, hogy a status quot csak politikai, nem pedig katonai eszközökkel lehet megváltoztatni.
Miután Ukrajna csatlakozik a Nato-hoz, a szövetség kollektív védelmi elkötelezettségét kimondó 5. cikkely csak a Kijev ellenőrzése alatti területekre lesz érvényes. Ennek a feltételnek az elfogadása fájdalmas lenne Kijev számára, mivel az ukránok az ország tartós megosztottságát látnák benne. De a befagyott konfliktus realitása arra késztetheti Kijevet, hogy azt a területet erősítse meg, amelyet ellenőriz, és biztosítse be a Nato-tagságot. A szövetség vezetői világosan leszögezhetik, hogy amennyiben a harcok Ukrajna katonai akciói miatt kiújulnának, az 5. cikkely nem lépne hatályba.
Vannak precedensek arra, hogyan lehet a biztonsági garanciákat kiterjeszteni egy olyan országra, amelynek a határait vitatják. Az Egyesült Államok és Japán közötti, 1960-ban aláírt biztonsági szerződés csak „a Japán által ellenőrzött területek” megvédésére kötelezi az Egyesült Államokat, és a Szovjetunió által a 2. világháború végén megszállt (és máig elfoglalt) Északi Területekre nem vonatkozik. Hasonlóképpen, a Német Szövetségi Köztársaság 1955-ös Nato-csatlakozása az 5. cikkelyt csak Nyugat-Németországra terjesztette ki, és Kelet-Németország, beleértve a nyugat-berlini demokratikus enklávét is, egészen az ország 1990-es békés újraegyesüléséig ki volt zárva ebből. Nyugat-Németország bele kellett hogy egyezzen abba, hogy „soha nem fog erőszakhoz folyamodni az újraegyesülés érdekében vagy azért, hogy megváltoztassa a Német Szövetségi Köztársaság jelenlegi határait”.
Ukrajna kiérdemelte azt, hogy nyíltan beszéljenek vele, és a Nato-nak meg kell határoznia saját belső egységének és kohéziójának a mibenlétét. A 2024-es csúcson mind a 32 tagállamnak egyet kell értenie abban, hogy Ukrajna milyen úton juthat el a Nato-tagságig.
Természetesen nem állítom azt, hogy a júliusi Nato-csúcson ez meg fog történni (Daalder és Donfried is csupán annyit mond, hogy ennek így kellene történnie). De azt hiszem, joggal feltételezem, hogy a fentebbi szcenárióval Washingtonban nem csak szakértői szinten foglalkoznak.[4]
2024. 04. 03.
Mivel ez a Daalder–Donfried-féle forgatókönyv azon áll vagy bukik, hogy el lehet-e jutni (és milyen úton) a tűzszünetig, nézzük meg, mi is zajlik „a fronton” (értve ez alatt nemcsak a tényleges harctéri helyzetet, hanem az azt bemutató releváns médiákat is).
A CNN pár napja beszámolt arról[5], hogy az utóbbi időben az ukránok több nagy hatótávolságú drónnal is támadták az orosz kőalajfinomítókat, amelyek Ukrajna szerint az orosz finomító kapacitás 12%-át, a Reuters szerint 14%-át kiiktatták.
A támadásokat – írják a CNN munkatársai – nagyobb hatótávolságú és a mesterséges intelligencia alapformáit is integráló drónokkal hajtották végre, mondta egy, az ukrán drónprogramhoz közel álló forrás. „A zavarásokat a mesterséges intelligencia segítségével lehet semlegesíteni. Mindegyik repülőnek van egy komputere a műholdas és terep-adatokkal”, magyarázta a forrás.”A repülési tervet előre összeállítjuk a szövetségeseinkkel; a repülő követi a repülési tervet, ami lehetővé teszi számunkra, hogy a célpontokat méteres pontossággal eltaláljuk.”
The publication cites the opinion of former US Ambassador to NATO Ivo Daalder that NATO’s plans for the summer could be spoiled [elront, tönkretesz] by the advance of the Russian Federation.
“The situation on the ground could look much worse than it does today, and then the real question will be: ‘How can we be sure that Russia won’t win?’” he said.
Julianne Smith amerikai Nato-nagykövet április 2-i sajtótájékoztatóján egy, az oroszországi célpontok elleni ukrán támadások esetleges amerikai támogatására vonatkozó kérdésre válaszolva a következőket mondta:
Szeretném újból leszögezni, hogy Ukrajnának minden joga megvan ahhoz, hogy megvédje a területét egy ki nem provokált orosz agresszióval szemben. És mi, az Egyesült Államok, mi eddig már több mint 44 milliárd dollárnyi biztonsági támogatást nyújtottunk Ukrajnának, hogy ezt valóban megtehesse.
Ami az Oroszországon belüli célpontok megtámadását illeti, ez nem olyasmi, amit az Egyesült Államok különösebben támogatna [not particularly supportif of]. Arra összpontosítunk, hogy Ukrajnának joga van ahhoz, hogy megvédje magát, és hogy kiűzze az oroszokat a területéről, amiben az ukránok komoly sikereket értek el. A mi célunk az, hogy hozzásegítsük őket: továbbra is hasonló győzelmeket arassanak.
A CNN-nek – igaz, név nélkül – nyilatkozó washingtoni kormánytisztviselők nem ezt az eléggé árulkodó „nem különösebben” fordulatot használták, hanem világosan leszögezték, hogy „határozottan ellenzik ezeknek a kőolajfinomítóknak a megtámadását”. „Már régóta megmondtuk, hogy nem támogatjuk vagy hagyjuk jóvá az Oroszországon belüli célpontok elleni támadásokat” – mondta egyikük a CNN-nek.
Helima Croft, az egyik befektetési bank igazgatója ezzel kapcsolatban megjegyezte:
„Volt egy megállapodás Ukrajnával: adunk nektek pénzt, adunk nektek fegyvereket, de hagyjátok békén az orosz energiaipart, mert nem akarunk masszív energiaválságot. De az ukrajnai támogás washingtoni elakadása és a Fehér Ház-beli változás lehetősége bizonyos mozgásteret teremtett Ukrajna számára.
Ha nem kapják meg a fegyvereket és a pénzt, amit megígértek nekik, miért tartanák magukat a Washingtonnal kötött megállapodáshoz?”
Az ukrán kormánytisztviselők – zárul a CNN beszámolója – tudomásul vették az amerikai aggodalmakat, de azt mondják, hogy a légicsapások folytatódni fognak.
A Biden-adminisztrációnak azonban van még egy ennél sokkal komolyabb oka is arra, hogy aggódjon Ukrajnáért – és saját magáért.
Jamie Dettmer, a Politico európai kiadásának szerkesztője ma (2024. április 3-án) kijevi keltezésű cikkében arról írt, hogy az ukrajnai frontot az összeomlás veszélye fenyegeti.[6]
Lássuk a cikk legfontosabb részeit:
Elon Musk legújabb kijelentései az ukrajnai háborúról sokfelé fogcsikorgatást okoztak, mivel az önfejű és szeszélyes vállalkozó arra figyelmeztetett, hogy bár Moszkvának arra „nincs esélye”, hogy egész Ukrajnát elfoglalja, „minél tovább tart a háború, annál több területet fog megszerezni Oroszország, ameddig el nem érik a Dnyepert, amit nagyon nehéz leküzdeni.”
„De – tette hozzá –, ha a háború elég hosszan tart, Odessza is elesik.”
A milliárdos vállalkozó előrejelzése nem különbözik túlságosan Volodimir Zelenszkij vészjósló figyelmeztetéseitől amelyeket az utóbbi napokban fogalmazott meg.[7] Zelenszkij szerint amennyiben az elakadt sokmilliárd dolláros segélycsomagot nem hagyják sürgősen jóvá, a hadereje kénytelen lesz „hátrálni, visszavonulni, lépésről-lépésre”. Arra is figyelmeztetett, hogy néhány nagyobb város is eleshet.
Zelenszkij figyelmeztetése nyilván egy olyan diplomáciai erőfeszítés kelléke, amely az annyira várt katonai segély megszavazását hivatott elősegíteni. De a szomorú igazság az, hogy még akkor is, ha a csomagot jóváhagyja a kongresszus, ez a hatalmas utánpótlás lehet hogy nem lesz képes meggátolni a harctéren várható zűrzavart.
És egy ilyen kudarc, különösen az amerikai és az európai választási kampány kellős közepén, újjáélesztheti a tárgyalások megkezdésére irányuló nyugati nyomásgyakorlást, ami nyilvánvalóan Oroszországnak kedvez, hiszen a Kreml a számára legkedvezőbb időpontban bármikor újrakezdheti a konfliktust.
Nevük mellőzését kérő magasrangú ukrán katonatisztek, akik [a Zelenszkij által februárban leváltott] Valerij Zaluzsnij alatt szolgáltak, azt mondják, hogy a katonai helyzet fenyegető. Szerintük nagy a veszélye annak, hogy a front bármelyik ponton összeomolhat, ha az oroszok oda összpontosítják az offenzívájukat. Ráadásul, sokkal nagyobb létszámuknak és a [másfél tonnás] irányított légibombáknak köszönhetően, amelyekkel már hetek óta rombolják az ukrán pozíciókat, az oroszok valószínűleg képesek lesznek „néhány ponton áttörni a frontvonalat”.
„Most nincs semmi, ami segíthetne Ukrajnán, mivel nincsenek olyan komoly technológiák, amelyek ukrán oldalon ellensúlyozhatnák azokat a nagy tömegű csapatokat, amelyeket Oroszország ránk zúdíthat. Mi nem rendelkezünk ezekkel a technológiákkal, és a Nyugatnak sem áll ezekből elegendő mennyiség a rendelkezésére” – mondta az egyik magasrangú katonai forrás a POLITICO-nak.
A tisztek azt is hangsúlyozták, hogy nemcsak fegyverekre, hanem sokkal, de sokkal több emberre is szükségük volna. Az országnak jelenleg nincs elegendő embere a frontvonalakon.
Ukrajnának még a várható orosz támadás előtt kellene komolyan elkezdenie a sorozást, de a hatóságok tartanak a mozgósítással járó intézkedések politikai kihatásaitól, tekintettel a besorozás előli menekülés arányaira.[8] Zaluzsnij már decemberben felszólított a mozgósítás szükségességére, jelezve, hogy legalább még 500 ezer emberre lenne szükség. A sorozás kérdése pedig azóta hol haladt, hol elakadt.
Aztán a múlt héten a Zaluzsnij helyébe lépő Olekszandr Szirszkij tábornok hirtelen bejelentette, hogy Ukrajnának talán nincs is szüksége ennyi új katonára. Az állomány áttekintése után ezt a számot „lényegesen lecsökkentettük”- mondta Szirszkij az ukrán hírügynökségnek, és „arra számítunk, hogy elegendő, a haza megvédésére kész emberünk lesz”.
A terv az, hogy egy intenzív, három-négy havi kiképzés után annyi katonát vigyenek ki a frontra, amennyit csak lehetséges. De azok a vezető tisztek, akikkel a POLITICO beszélt, azt mondták, hogy Szirszkij téved, és „alájátszik a politikusok narratíváinak”. Aztán Zelenszkij április 2-án aláírta egy régi mozgósítási törvény bizonyos kiegészítéseit, amelyek szigorítják a katonakötelesek regisztrációs szabályait, és a behívás korhatárát 27-ről 25 évre viszik le. De Ukrajnában ezt csak toldozás-foldozásnak tekintik.
„Nemcsak katonai válsággal állunk szemben – mondta az egyik tiszt –, hanem politikaival is.” Miközben Ukrajna visszariad a komoly besorozástól, „Oroszország most gyűjti össze az erőforrásait, és augusztusban, vagy még hamarabb készen fog állni egy nagy támadásra.”
Úgyhogy Musk lehet, hogy nem is vitte olyan nagyon túlzásba a dolgokat.
Ha már a Politico is ezt írja róla, akkor talán nem árt, ha idézem Elon Musk március 30-i X-posztjának a teljes szövegét:
Egy évvel ezelőtt azt javasoltam Ukrajnának, hogy ássa be magát, és fordítsa minden erőforrását védelemre. Még így is nagyon nehéz megtartani egy olyan területet, ahol nincsenek erős természetes akadályok.
Arra Oroszországnak nincs esélye, hogy egész Ukrajnát elfoglalja, mivel a helyi ellenállás nyugaton rendkívüli volna, de minden bizonnyal több területre fog szert tenni, mint amennyivel most rendelkezik.
Minél tovább tart a háború, annál több területet fog megszerezni Oroszország, ameddig el nem érik a Dnyepert, amit nagyon nehéz leküzdeni. De ha a háború elég hosszan tart, Odessza is elesik.
Az egyetlen igazán nyitott kérdés az, hogy Ukrajna elveszíti-e az egész fekete-tengeri partvidéket, vagy sem. Én azt tanácsolom, hogy el kell érni egy tárgyalásos megállapodást mielőtt ez megtörténik.
(Kiemelések mindenütt tőlem – M. G.)
2024. 04. 05.
Bár a Politico cikke egészében figyelemreméltó (és ez Musk X-posztjára is ugyanígy érvényes), én a fentiekből legfőképpen azt emelném ki, hogy a Politico által megszólaltatott magasrangú katonatisztek nemcsak az ukrán hadsereg helyzetét tekintik kritikusnak, de nyíltan bevallják azt is, hogy a leváltott főparancsnok még tavaly szeptemberben a The Economistban megfogalmazott helyzetértékelésével[9] értenek egyet, vagyis Valerij Zaluzsnij hívei.
Ez már nem pusztán katonai, hanem egyértelműen politikai állásfoglalás, amit nyíltan vállalnak is, amikor leszögezik, hogy „nemcsak katonai válsággal állunk szemben, hanem politikaival is”. És itt már nemcsak nemcsak Olekszandr Szirszkij tábornokkal fordulnak szembe, hanem az őt kinevező Zelenszkijjel is, akinek „a narratíváit” ők – az új főparancsnokkal ellentétben – nem fogadják el.
Az Ukrainszka Pravda még Zaluzsnij 2024. februári levltása előtt, 2023. december 4-i számában közölt egy figyelemreméltó cikket a Zelenszkij és Zaluzsnij közötti ellentétről.[10] Ebben – sok egyéb mellett – szó van két fontos dologról.
Az egyik, hogy Zelenszkij egy, az elnöki hivatal által belső használatra megrendelt megbízható 2023. novemberi felmérésből megtudta, hogy ha megtartanák az elnökválasztást, a második fordulóban nem biztos, hogy győzne Zaluzsnijjal szemben. Erre reagálva, a The Sunban megjelent interjújában figyelmeztette a katonákat, hogy tartsák távol magukat a politikától, mert ezzel „veszélyeztetnék az ország egységét”. Mivel a tábornokon kívül nem volt semmilyen más versenytársa, az UP szerint ez nyilvánvalóan Zaluzsnijnak szólt.
A másik fontos adalék arra vonatkozik, hogy 2023. november 20-án Lloyd Austin, a Pentagon főnöke Kijevbe érkezett. A látogatásban látszólag nem volt semmi rendkívüli: Austin azért jött, hogy tisztelegjen az ukrán hősök emléke előtt, és hogy megerősítse, mennyire támogatja Washington Ukrajnát. Az UP információi szerint azonban a látogatás mégis katalizátora lett a kijevi katonai és politikai vezetés közötti feszültségnek, sokakban ugyanis az a benyomás alakult ki, hogy Zelenszkij tulajdonképpen Austin látogatása után határozta el, hogy leváltja Zaluzsnijt.
Akiről mellesleg tudhatta – és ezt már nem az Ukrainska Pravda alapján mondom, hanem a kérdésről annak idején beszámoló amerikai (hon)lapok alapján –, hogy az akkori vezérkari főnökkel, Milley tábornokkal együtt nagyon jó, bizalmi viszonyt ápol Zaluzsnijjal. Magyarán: Zelenszkij leváltása bizonyos értelemben „hadüzenet” volt Amerikának. Különösen abban az esetben – ezt persze csak feltételezni tudom –, ha Austin esetleg megpróbálta lebeszélni az ukrán elnököt arról, hogy leváltsa a főparancsnokot.
Erre az amerikai elvárásokat (nem először és nemcsak ebben a kérdésben) ignoráló ukrán kihívásra lehetett aztán egyfajta válsz Jake Sullivan látogatása (a sok-sok média-„üzenet” után és közben) , amire – nem véletlenül – éppen az UP figyelt fel.
Az viszont, hogy az amerikai kormány (egyik) félhivatalosának tekinthető Politico meszólaltatta a Zaluzsnij mellett és Szirszkij, valamint Zelenszkij ellen állást foglaló főtiszteket, akár már azt is jelentheti, hogy Ukrajnában komoly belpolitikai válság van kibontakozóban, amit az amerikaiak nyilván meglehetősen pontosan bemértek, és – talán – megpróbálnak olyan, a hadsereg és a lakosság valós hangulatával inkább összhangban lévő politikai és katonai vezetőket hatalomra segíteni, akik – akár az oroszok által jelenleg megszállt területek „ideiglenes” feladásának az árán is – megpróbálhatják stabilzálni a helyzetet, még mielőtt az ukrán front összeomlana.
Persze lehet ezt az egészet úgy is értelmezni, hogy itt tulajdonképpen egy összehangolt amerikai-ukrán kampányról van szó (különösen, ha az ember elolvassa, illetve meghallgatja a Washington Post, a másik „félhivatalos”, ukrajnai beszámolóját), aminek az az egyetlen célja, hogy végre rábírják a republikánusokat az ukrán segélycsomag megszavazására. Az én olvasatomban azonban ez így túl egyszerű volna (amit a Politico napi nemzetbiztonsági szemléjének az április 4-i kiadása – Tud-e még Ukrajnán bármi segíteni? – is jelez), egyrészt mert már maguk a Jamie Dettmer által megszólaltatott ukrán katonatisztek is leszögezték, hogy a jelenlegi kritikus helyzetben ez a csomag már nem oszt és nem szoroz. Másrészt egyre nyilvánvalóbb, hogy a háború sikeres folytatásának, sőt egyáltalán a folytatásának a lehetősége alapvetően Ukrajna belső politikai és gazdasági helyzetén múlik, és még ennél is inkább azon, hogy az ukrán társadalom (és ebbe én most nem csak a hátországot[11] , hanem a fronton küszködő katonákat is beleértem), szóval, hogy az ukrán nép tűrőképessége meddig terjedhet még.
François Heisbourg, az egyik, ha nem a legelismertebb francia külpolitikai szakértő (aki mellesleg a mainstream nyugati álláspontot képviseli Ukrajnával kapcsolatban, de legalább nem elvakult) például április 4-én azt nyilatkozta az egyik francia tv-ben, hogy attól tart, az ukrán fronton előbb-utóbb fellázadhatnak a katonák.
Itt tartunk.
[1] Biden’s adviser did not mention regaining territories when talking about conditions for Ukraine’s victory. Ukrainska Pravda, 2024. márc. 20. Sullivanről lásd: V. Salama, G. Lubold, S. Siddiqui: Jake Sullivan Navigates a World of Chaos. WSJ, 2024. márc. 11. – Sullivan a WSJ-nek elmondta, hogy valamikor ő is gondolt arra, hogy induljon a választásokon, de aztán elvesztette az érdeklődését a közvetlen politizálás iránt. „Láttam, milyen a politikusok élete – mondta. – És rájöttem, hogy ez nem nekem való.”
[2] A két térkép összehasonlításából kiderül, hogy az oroszok által ellenőrzött terület az elmúlt hónapban valmivel kevesebb, mint 100 négyzetkilométerrel nőtt. Ez azt jelenti, hogy az oroszok a teljes, közel 1000 km-es frontszakaszon folyamtos nyomás alatt tartják az ukránokat, de komolyabb áttörést – eddig – nem tudtak elérni.
[3] Ivo Daalder és Karen Donfried: What Ukraine Needs from NATO. Advanced Weapons—and Clarity on What Membership Will Require. Foreign Affairs, 2024. márc. 26.
[4] A NYT április 4-én megjelent cikke leszögezi, hogy a júliusi csúcson Ukrajnát nem fogják meghívni a Nato-ba, mert az Egyesült Államok és Németország ellenzi azt. A Nato-tagság addig szóba sem jöhet, ameddig tart a háború. A cserébe megígért „hosszú távú támogatás” a világos csatlakozási kritériumok meghatározása lehet, de ebben egyelőre még nem történt semmilyen előrelépés. A cikk idézi Ivo Daaldert is, aki elmondta, hogy a Nato nyári terveit Oroszország előrenyomulása meghiúsíthatja. „A fronthelyzet sokkal rosszabbul nézhet ki – mondta Daalder –, mint ahogy most kinéz, és az igazi kérdés az lesz: ’Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy Oroszország nem fog győzni?”
[5] Ukraine’s AI-enabled drones are trying to disrupt Russia’s energy industry. So far, it’s working. edition.cnn.com, 2024. ápr. 1.
[6] Jamie Dettmer: Ukraine is at great risk of its front lines collapsing. politico.eu, 2024. ápr. 3.
[7] Vö. David Ignatius: ‘We are trying to find some way not to retreat’ (Zelensky). WP, 2024. márc. 29.
[8] A katonai szolgálat elől külföldre menekülők vagy „illegalitásba vonulók” aránya rendkívül magas Ukrajnában. A BBC szerint az elmúlt két évben 650 ezer katonaköteles férfi menekült el az országból. A közép-ukrajnai Poltava tartományban (1,35 millió lakos) harmincezren „tűntek el”, a nyugat-ukrajnai Ivano-Frankivszk tartományban (1,34 millió lakos) negyvenezren.
[9] Lásd Az üzenet című bejegyzésemnek a 2023. november 1. dátum alatt olvasható részét (Az ukrán főparancsnok elismeri, hogy a háború holtpontra jutott).
[10] Vö. Roman Romanjuk, Roman Kravec: Війна проти політики. Що насправді відбувається між Зеленським і Залужним (Háború a politika ellen. Mi történik valójában Zelenszkij és Zaluzsnij között). UP, 2023. dec. 4.
[11] A hátország állapotáról lásd például azt a friss nikopoli videó-„riportot”, amelyen egy, az asszonyok által megtámogatott „katonaköteles”-t akarnak az utcáról elhurcolni. Egy nő azt azt kiáltja a sorozótiszteknek, hogy „rosszabbak vagytok, mint az oroszok”. Megjegyzem, hogy Nikopol a zaporizsjai front közvetlen közelében van, a Dnyeper „túloldalán”.
A szerző Geonapló-bejegyzése 2024. április 5-én.
