Egy ésszerű orosz tűzszüneti javaslat.
2025. 01. 13.
Éppen folytatni készültem január 11-i bejegyzésemet, amelynek a vége felé ezt írtam:
Azzal Putyin is tisztában van, hogy minél tovább tart az Ukrajnát lassan felőrlő háború, annál nagyobb esélye van a győzelemre, de nincs kizárva, hogy bizonyos stratégiai engedmények fejében hajlandó lesz az éppen aktuális frontvonal befagyasztásával véget vetni a háborúnak.
Valamivel korábban, 2024. november 21-én pedig ezt:
Trump pontosan azért mondhatta, hogy hivatalba lépése után 24 óra alatt befejezi „ezt a háborút”, mert tudja, hogy számíthat Putyinra ebben a pókerjátszmában. És Putyinnak van annyi esze, hogy elfogadja Trumpnak a harc befejezését célzó javaslatát. És van annyi hatalma is, hiszen ahogy hatalmában állt elkezdeni „ezt a háborút”, éppen úgy hatalmában fog állni az is, hogy befejezze. Már csak azért is, mert ő viszont azt tudja, hogy Ukrajnában nem lesz ebben egyetértés a hatalmi eliten – és a hadseregen – belül, akkor sem, ha a lakosság többsége nyilvánvalóan a háború befejezését akarja.
Nos, ma, 2025. január 13-án délután az ukrán ellenzéki (és békepárti) Strana.today hírül adta, hogy Margarita Simonyan, az orosz „félhivatalos” Russia Today főszerkesztője egy orosz bloggernek nyilatkozva – többek között – ezeket mondta:
Azt hiszem, hogy van valami, amit reálisan javasolhatunk, és amiben Trump is és mi is egyetérthetünk, hogy melyek azok a területek, amelyek a mi birtokunkban vannak, amikor ezek a tárgyalások elkezdődnek… Megállunk a frontvonalon. Minden, ami a demarkációs vonalnak ezen az oldalán van, a miénk.
Bizonyos garanciákra szükség lesz, bár senki sem fog hinni bennük, de mégis, legyen ott a papíron, hogy Ukrajna nem fog a Nato-hoz csatlakozni. És bizonyos garanciák kellenek azzal kapcsolatban is, hogy Ukrajna nem fog agresszíven fellépni Oroszország ellen, és nem fogja elnyomni az oroszul beszélő lakosságot.
Természetesen ebből még nem következik, hogy Putyin ezt az ajánlatot valóban meg fogja tenni, de ez a nyilatkozat mindenképpen komolyan veendő üzenet.
Üzenet először Trumpnak és Amerikának, hogy Oroszország kész gyakorlatilag azonnal beszüntetni a háborút. Tehát Trump már ennek tudatában mondhatja el január 20-án a beiktatási beszédét. És válasz is Mike Waltz leendő nemzetbiztonsági tanácsadó január 12-én az ABC This Week című műsorában elhangzott alábbi szavaira: „Szeretnénk egy tűzszünetet látni, bármelyik percben, bármelyik napon. Azt hiszem, ez pozitív, hihetetlenül pozitív első lépés volna mindkét oldal részéről. Ami aztán lehetővé tenné számunkra, hogy kialakítsuk itt valamilyen tárgyalásos megoldásnak a keretét.”
Üzenet másodszor az orosz közvéleménynek és a titkosszolgálati és katonai elitnek, annak reményében, hogy a közvélemény pozitívan fog erre reagálni, a renitenskedők pedig belátják, hogy a háború befejezésénél nincs jobb alternatívájuk.
Üzenet harmadszor az ukrán közvéleménynek és a háború folytatását akaró politikai-katonai-titkosszolgálati konglomerátummal szembenálló erőknek, hogy foglaljanak állást a nyilvánosság előtt a frontvonalon beálló azonnali tűzszünet és a tárgyalásos megállapodás mellett.
Folyt. köv.
Az ukrán vezetés az orosz héják „támogatásával” próbálja meghiúsítani az amerikai-orosz megállapodást.
2025. 01. 15.
Ha már a Strana.today-t idéztem pár nappal ezelőtt, maradjak is ennél a mainstream hírforrásoknál sokkal érdekesebb, bár nyilván óvatosságra kényszerülő ukrán online újságnál.
A Választás előtti politikai forgatókönyvek című, szintén január 13-án délután publikált írást az alábbiakban foglalom össze:
Az ukrán médiák továbbra is közölnek cikkeket arról, hogy a kormány és az ellenzék hogyan készül a választásokra. A sajtó például hírül adta, hogy Zelenszkij elnök és az elnöki hivatal vezetői megpróbálják meggyőzni Valerij Zaluzsnijt[1] [a hadsereg volt főparancsnokát és jelenlegi londoni nagykövetet], hogy ne függetlenként, hanem a Zelenszkij-blokk listáján induljon a választásokon.
Addig azonban nincs sok értelme bármilyen választás előtti szcenárió elemzésének , ameddig a legfőbb kérdésekre nem tudunk választ adni.
Az első és legalapvetőbb kérdés az, hogy véget ér-e, és ha igen, milyen feltételekkel a háború a közeljövőben.
Ha véget ér, a második fontos kérdés az, hogy a háború befejezésének a feltételei vajon lehetővé teszik-e Zelenszkij számára, hogy továbbra is szerepet játsszon az ukrajnai politikában.
Ha igen, akkor a harmadik fontos kérdés az, hogy a Nyugat ragaszkodik-e ahhoz, hogy fenntartsa (vagy inkább, hogy újjáteremtse, a szükségállapotot követően) a kompetitív politikai rendszert Ukrajnában, és hogy féken tartsa Zelenszkij arra irányuló kísérleteit, hogy adminisztratív módszerekkel biztosítsa választási győzelmét. Ha a Nyugat nem avatkozik közbe, fennáll annak a lehetősége, hogy a Bankova[2] véget vet a pluralizmusnak az ukrán politikában, és létrehoz egy valódi autoritárius rendszert. Ezt a folyamatot a Nyugat mellett belső tiltakozásokkal is meg lehet állítani: egy új Majdannal vagy katonai demonstrációkkal. De nyitott kérdés, hogy egy, a háború által kimerített országban ez lehetséges-e.
Végül az utolsó fő kérdés az, hogy vajon a „dél-keleti” programmal a teljes ukránosítás és a Puskin-szobrok eltávolítása[3] ellen és az orosz nyelvnek a nyilvános szférába való visszatérése mellett fellépő politikai erőknek és politikusoknak, Jurij Bojkónak, Olekszij Aresztovicsnak, Artem Dmitruknak és másoknak megengedik-e, hogy részt vegyenek a választásokon.
A fenti kérdésekre adott válaszok fogják meghatározni Ukrajna háború utáni politikai irányvételét. (Kiemelések tőlem – M. G.)
2025. 01. 16.
A Strana.today január 14-én délután A „Krími híd”-stratégia címmel közölt egy újabb fontos elemzést, amely szerint vannak olyan [ukrán] politikai körök, amelyek számára előnyös a tűzszünetet célzó tárgyalások meghiúsulása. Íme:
Az utóbbi pár napban megnőtt az orosz hátország elleni ukrán rakéta- és drón-támadások száma.
A katonai aspektusok mellett ezeknek a csapásméréseknek politikai vonatkozásai is vannak. A nagy hatótávolságú nyugati fegyverek használatának az engedélyezésével, az orosz tábornokok és a katonai-ipari komplexum képviselői elleni merényletekkel, Zelenszkij Putyin elleni szitkozódásaival és a háború utáni bosszúállás beígérésével nagyjából ugyanez a helyzet.
Mindez csak erősíti az orosz „háborús párt” pozícióit, amely szerint nincs mit tárgyalni Ukrajnával, sem a Nyugattal.
Az ő céljuk az, hogy Putyin lehetőleg ne tudjon közös nyelvet találni Trumppal, kompropmisszumokkal véget vetve a háborúnak a frontvonalak mentén.
Az ukrán hatóságok nem akarják, hogy ez az opció vessen véget a háborúnak. Szerintük és a támogatóik szerint most nincs értelme a háború befejezéséről tárgyalni, mert Ukrajna pozíciója gyenge, és így a békefeltételek rosszak lesznek. Ezért várnunk kell, mivel az idő Oroszország ellen dolgozik, ahol hamarosan nagy problémák lesznek. Zelenszkij ellenfelei szerint a Bankova háborúpárti magatartását a hatalmas és senki által nem ellenőrzött katonai-korrupciós láncolatok magyarázzák, valamint az, hogy nem akarják megtartani a választásokat. Ők azt mondják, hogy az idő Ukrajna ellen dolgozik, és a békefeltételek csak rosszabbak lehetnek.
Mivel a kijevi vezetés nem mondhat közvetlenül ellent Trumpnak, ha úgy dönt, hogy tárgyalni akar Putyinnal, és a republikánus establishment felhasználása Trump befolyásolására eddig nem járt látható eredménnyel, inkább arra összpontosítanak, hogy Putyin ne akarjon kompromisszumot kötni, és tűnjön úgy, hogy ő nem akarja a béketárgyalásokat, nem pedig Zelenszkij.
Ezzel egyidejűleg, bár Moszkva hivatalosan azokat a feltételeket ismételgeti, amelyeket Putyin 2024. júniusában előterjesztett (a négy elfoglalt tartomány egészének az átengedése, Ukrajna demilitarizálása stb.), olyan jelzések is jönnek Oroszországból, amelyek egy rugalmasabb megközelítésre utalnak – mint például Margarita Simonyan minapi nyilatkozata.
Már írtunk arról, hogy a Kreml számos okból kifolyólag fogadhat el egy a hivatalosan hangoztatottnál kevésbé merev álláspontot, és egyezhet bele abba, hogy a háborút a frontvonalak mentén hagyják abba, ha az Ukrajna semleges státusára vonatkozó feltétel (néhány további feltétellel együtt) teljesül.
De a másik álláspontnak is vannak hívei Moszkvában, akik folytatni akarják a háborút a győzelmes befejezésig. És pontosan ők azok, akiknek az ukrajnai hatóságok egyre több „segítséget” nyújtanak.
Feltehető, hogy minél közelebb kerülünk a háború befejezését célzó megállapodásokhoz, annál erősebbek lesznek ezek a „szervák”. A Krími híd elleni csapásméréseket, vagy a Kreml és más jelképes moszkvai objektumok elleni támadásokat nem lehet kizárni.
Ez a stratégia azonban nagyon kockázatos Ukrajna számára. Téves lehet az a várakozás, hogy a tárgyalások meghiúsulása után Trump növelni fogja a Kijevnek nyújtott támogatást, és az Orosz Föderációra gyakorolt nyomást. A Nyugat pedig most éppen a saját komplex belső folyamataival van elfoglalva, amelyek kihatását az ukrajnai támogatás folytatására nagyon nehéz megjósolni. (Kiemelések tőlem – M.G.)
Itt tart Ukrajna, és itt tart a Nyugat.
*
A Bloomberg mai (jan. 16.) tudósítása szerint Trump tanácsadói nagyszabású szankciós stratégián dolgoznak, hogy elősegítsék az orosz-ukrán diplomáciai megállapodást a következő hónapokban. „Két fő megközelítést vesznek számításba. A politikai ajánlások egyik csoportja – ha az új adminisztráció úgy látja, hogy az ukrajnai háború megoldása elérhető közelségbe került – bizonyos jóhiszemű intézkedéseket tartalmaz, amelyek kedveznek a szankciók által sújtott orosz olajtermelőknek, ami segítheti a békemegállapodás aláírását. A másik opció a szankciókra épülne, még tovább fokozva a nyomást [Moszkvára], hogy növeljék a befolyásolási képességet.”
Érdekes, hogy a Bloombergnek névtelenül nyilatkozó tanácsadók pont azt a kombinációt nem veszik tekintetbe, amelynek Zelenszkij ellenzéke szerint a legnagyobb a valószínűsége: hogy ti. nem Moszkva, hanem Kijev fogja vagy legalábbis próbálja majd megakadályozni a megállapodást. Ebben az esetben ugyanis nem az Oroszországra, hanem az Ukrajnára gyakorolt nyomást kell majd fokozni.
Persze lehetséges, hogy ezt az opciót is számításba veszik, csak éppen nem beszélnek róla.
[1] Többek között azzal, hogy különböző perekkel fenyegetik.
[2] Az ukrán Elnöki Hivatal székhelye a kijevi Bankova utcában van.
[3] Vö. Cancel culture in Ukraine. What happens in Odessa will shape what kind of country Ukraine becomes. The Economist, 2024. dec. 19. De nemcsak Puskin szobrait távolították el, illetve próbálják meg eltávolítani (lásd itt és itt), hanem már eltüntették szem elől a Viszockijét is, szintén Odesszában, Harkovban pedig az Osztap Benderét, a Tizenkét szék többi halhatatlan hősével együtt.
A szerző Geonepló-bejegyzései (ITT és ITT) 2025. január 13-16-án.
