A klasszikus stratégiai grammatika szerint a harctéren fognak eldőlni a dolgok.
2025. 05. 20.
JD Vance amerikai alelnök tegnap (május 19-én), Rómából való hazaindulása és nem sokkal Trump és Putyin telefonbeszélgetése előtt konzultált az elnökkel, majd nyilatkozott az újságíróknak Putyinról és az ukrajnai háborúról:
Őszintén szólva azt hiszem, hogy Putyin elnök nem tudja, hogyan szálljon ki ebből a háborúból. A háború befejezésével kapcsolatban olyan sok különböző akadály merült fel, hogy nehéz bármit is kiemelni. Ebben a helyzetben mi azt fogjuk mondani: ez nem a mi háborunk. Ez Biden háborúja, Putyin háborúja. Mi megpróbáltunk segíteni. Érdemes volt megróbálni, de nem csináljuk ezt tovább.
Trump nem fogta fel ennyire tragikusan a dolgot, de lényegében megfogadta Vance tanácsát. A Putyinnal folytatott kétórás beszélgetést követően így foglalta össze a helyzetet:
Oroszország és Ukrajna azonnal el fogják kezdeni a tárgyalásokat a tűzszünet elérése és – ami még fontosabb – a háború befejezése érdekében. Ennek feltételeit a két fél fogja egymás között meghatározni, és ez csakis így lehet, hiszen ők ismerik azokat a részleteket, amelyekről senki másnak nem lehet tudomása. Oroszország széleskörű KERESKEDELEMBEN érdekelt, amint ennek a „vérengzés”-nek vége lesz, és én benne vagyok. Óriási lehetőség ez Oroszország számára, hogy rengeteg új munkahelyet és vagyont teremtsen. A potenciálja KORLÁTLAN. Hasonlóképpen, Ukrajna sokat profitálhat a kereskedelemből, az ország újjáépítésének folyamatában. A tárgyalások Oroszország és Ukrajna között azonnal elkezdődnek. Ilyen értelemben informáltam Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét, Emmanuel Macron francia elnököt, Giorgia Meloni olasz miniszterelnököt, Friedrich Merz német kancellárt és Alexender Stubb finn elnököt, aki felhívott, rögtön a Putyin elnökkel folytatott telefonbeszélgetésem után. A Vatikán, a pápa közölte, hogy nagyon szívesen lesz a tárgyalások házigazdája. Kezdődjön el a folyamat.
Amelyben Amerika nem fog részt venni. Trump érdekeltsége az ügyben – természetesen – az üzlet, hogy mit nyerhet Oroszország és mit nyerhet az Egyesült Államok a háború befejezésével. De ő addig mossa kezeit, és a Vatikán kegyelmébe ajánlja a tárgyaló feleket.
2025. 05. 23.
Olivier Kempf tábornok, a La Vigie című francia stratégiai lap főszerkesztője, akit ebben a blogban már többször is idéztem (lásd talán itt), és aki blogjában a háború kezdete óta rendszeresen közzé teszi annak éppen aktuális „mérlegét”, most arról írt, hogy Oroszország valószínűleg elkezdte tavaszi offenzíváját, és hogy a diplomácia ködfüggönye mögött valójában „minden a terepen fog eldőlni”.
Íme a legújabb katonai és politikai „bilan” (kissé tömörítve):
Az orosz előrehaladás ritmusa napi 10 km².[1] Mostantól fogva úgy tekinthetjük, hogy az orosz offenzíva elkezdődött. A cél másfél év óta ugyanaz: Donyeck oblaszty ellenőrzése, amihez Kosztyantinyivka és a Kramatorszk-Szlovjanszk agglomeráció elfoglalásán keresztül vezet az út. .
Ezzel egyidejűleg be fogják fejezni Donyeck oblaszty peremének az elfoglalását, Pokrovszktól délre, megteremtve ezzel annak a lehetőségét, hogy nyugat fele nyomuljanak tovább, merőlegesen az ukrán védelmi vonalakra, Zaporizsja oblasztyban.[2]
Az ukránok helyzete rossznak tűnik. A veszteségek aránya mostmár kedvezőtlen az ukránok szempontjából, vagyis több embert veszítenek, mint az oroszok. A mozgósítás nehezen tudja megújítani a harcban álló egységeket (sokan megszöknek, a fiatal újoncok felkészültsége hiányos, elmaradnak a rendszeres váltások). Mostmár a drónháború is inkább az oroszoknak kedvez.
Immár valószínű, hogy az oroszok által hónapok óta követett felmorzsoló taktika eléri célját, és az ukrán állások több helyen is összeomlanak. Ez lehetővé teheti az oroszok számára, hogy gyorsabban haladjanak előre és komolyabb előnyre tegyenek szert a terepen. Még nincs kimondva az ámen, bár a kilátások nem kedvezőek, amivel még a kifejezetten ukránbarát megfigyelők is tisztában vannak.
Május 9-én Xi Jin Ping ott volt a Vörös téri tribünön. Az üzenet egyértelmű volt: Putyin még számíthat a szövetségeseire, és Trumpnak az a reménye, hogy Moszkvát elválassza Pekingtől, nem teljesült. Az európaiak, hogy ellensúlyozzák a moszkvai rivaldafényt, május 10-én Kijevben találkoztak Zelenszkijjel, egy hónapos feltétel nélküli tűzszünetet követelve, és szankciókat helyeztek kilátásba. Ez kommunikációs szempontból fontos volt, de diplomáciailag nem sokat jelentett. A tűzszünetet általában a tárgyalások lezárásakor, nem pedig annak kezdetén szokták elfogadni. Ráadásul a szankciók az amerikai támogatásra alapoztak, amely elmaradt.
Putyin május 11-én közvetlen tárgyalásokat kezdeményezett az ukránokkal, természetesen előzetes tűzszünet nélkül, és anélkül, hogy az európaiakat akár csak egyszer is megemlítette volna. Nem mintha Putyin ténylegesen tárgyalni akart volna az ukránokkal, de már hat hónapja folytatott párbeszédet Trumppal, és valamiben engedni kellett. De ez ne tévesszen meg bennünket. Az amerikai-orosz dialógus sokmindenről szól (gazdaság, kereskedelem, fegyverzetellenőrzés, közel-keleti helyzet, kőolaj, a Sarkvidék, ritkafémek stb.), nemcsak Ukrajnáról. Putyin számítása az volt, hogy az ukrán kérdést háttérbe szorítsa ebben a párbeszédben. Az Ukrajnával folytatott közvetlen tárgyalásokkal Putyin lehetővé teszi Trump számára, hogy a tárgyalások kudarca esetén azt mondhassa, ez nem az ő hibája, ő „mindent megpróbált”.
Minél tovább tartanak ezek a megbeszélések, annál kevésbé fogják Trumpot felelőssé tenni a kudarcért. Ugyanakkor tovább folytathatja a párbeszédet Putyinnal, mint a [május 19-i] hosszú telefonbeszélgetéssel is tette. Már a tárgyalások második (vatikáni?) szakaszáról beszélnek, de ne legyenek kételyeink: az semmit sem fog megoldani.
Ami pedig az európaiakat illeti, ők megosztottak és kimaradnak a játékból. A nyilatkozatok és a szankciók csak a médiának szólnak, és nem számítanak.
Visszatértünk tehát a klasszikus stratégiai grammatikához, ahol a számlát a harctéren rendezik. Ezt a logikát elfelejtették az európaiak, akik még mindig egy új világ délibábját kergetik. Amelyről kiderülhet, hogy csak egy nyolcvan évig tartó szerencsés zárójel volt.
*
Közben kezdenek kirajzolódni Kosztyantinyivka ostromának kontúrjai.
2025. 05. 26.
A JPMorganChase Center for Geopolitics májusi elemzése az orosz-ukrán végjátékról és Európa jövőjéről[3] azzal számol, hogy amint Európa kezd kifogyni a fegyverekből, Ukrajna a harcosokból, az Egyesült Államok a türelemből, és a transzatlanti egység szétfoszlik, Zelenszkij elnök az év 2. negyedének a végén kénytelen lesz elfogadni egy „nem tökéletes” tárgyalásos rendezést Oroszországgal, amely befagyasztja a frontot, de nem lesz átfogó békemegállapodás. Putyin pedig arra fog törekedni, hogy kössön egy olyan megállapodást, amely kedvező lehet fő célja szempontjából, hogy végül is ellenőrizze Kijevet.
De tartós lesz-e egy ilyen megállapodás – teszik fel a kérdést a szerzők. Bármilyen rendezés tartóssága attól függ, hogy (1) mennyire lesz Putyin elégedett az ukrán és a nyugati engedményekkel, és hogy (2) mennyire erősek azok a biztonsági ígéretek, amelyek alátámasztják (elegendők-e ahhoz, hogy elrettentsék a további agressziót, és lehetővé tegyék Ukrajna újjáépítését). Ez a két szempont élesen szemben áll egymással. Minél gyengébbek a biztonsági ígéretek, annál több engedményt kell Ukrajnának lenyelnie (semlegesség, demilitarizálás, lefegyverzés, területek stb.), vagy kockáztatja a harcok kiújulását.
A szerzők négy lehetséges kimenetelt vázolnak, amelyek mindegyike párhuzamba állítható egy-egy országgal.
1/ Nem túl fényes – „Grúzia”. 50%
Külföldi csapatok és erős katonai támogatás hiányában Ukrajnára folyamatos instabilitás, a fejlődés és talpraállás elmaradása, a külföldi támogatás megszűnése és a nyugati integráció (az EU- és Nato-tagság) kisiklása vár. Az ország fokozatosan visszacsúszik Oroszország érdekkörébe.
2/ Még OK – „Izrael”. 20%
Az erős és tartós katonai és gazdasági támogatás jelentős számú külföldi haderő jelenléte nélkül még valószínűleg lehetővé teszi Ukrajna számára, hogy erődítménnyé alakuljon át, folytassa hadserege modernizációját, és végül megteremtse saját elrettentő erejét[4]. De a háború mindig ott fog ólálkodni a küszöbén. Putyin pedig elegendő gazdasági haszonra (beleértve a szankciók feloldását is) és erősebb kapcsolatra számíthat Amerikával.
3/ A legjobb változat – „Dél-Korea”. 15%
Zelenszkij elnök nem kapja meg a Nato-tagságot, és Ukrajna területi integritását sem fogja tudni teljesen helyreállítani. Ha azonban az országon belül ott lesz egy erős európai haderő, amely számíthat Amerika háttértámogatására, akkor Ukrajna Kijev ellenőrzése alatt maradó 80 százaléka egy sokkal stabilabb, sikeresebb és demokratikusabb pályára állhat.
4/ A legrosszabb változat – „Belarusz”. 15%
Ha az Egyesült Államok cserbenhagyja Ukrajnát – vagy az a benyomás alakul ki róla, hogy átállt a másik oldalra –, Európa pedig nem tud a helyébe lépni, Oroszország ki fog tartani maximalista követelései mellett, és Ukrajna teljes kapitulációját akarja majd elérni, Moszkva vazallusává téve az országot. Ebben a szcenárióban Oroszország ténylegesen megnyeri a háborút, megosztja a Nyugatot, és visszavonhatatlanul felborítja a 2. világháború utáni világrendet.
A legvalószínűbb szcenáriónak én is a „grúziai” változatot tartom (a másik hármat csak az érdekesség kedvéért ismertettem, de azok teljesen esélytelenek), azzal a lényeges megszorítással vagy kiegészítéssel, hogy szerintem nem az egész megmaradt ország fog „fokozatosan visszacsúszni Oroszország érdekkörébe”, hanem annak csupán a keleti (Dnyeperen túli) és középső része. Moszkvának ugyanis kifejezetten érdekében áll az, hogy egy független nacionalista Nyugat-Ukrajna mint az orosz érdekszférát a nyugat-európaitól elválasztó ütközőállam fennmaradjon.
Ennek a „két-Ukrajnás” forgatókönyvnek természetesen csak akkor lehet esélye a megvalósulásra, ha a Kempf-féle „klasszikus stratégiai grammatika” valóban működésbe lép, vagyis „a harctéren” fognak eldőlni a dolgok. Nem feltétlenül teljes orosz győzelemre gondolok, hanem csupán arra, hogy az oroszok legalább néhány helyen át fogják törni a frontot, ami elég lehet ahhoz, hogy még a nyár folyamán Ukrajnában egy teljesen új bel- és külpolitikai helyzet álljon elő.
[1] Poulet Volant (https://x.com/Pouletvolant3 ), akinek a térképeit Kempf tábornok ebben a május 20-i bejegyzésében (is) használja, legújabb (8:54 PM · May 25, 2025 ) összegzése szerint a 21., május 17-24. közötti héten az oroszok – a délkelet-kurszki térséget leszámítva – 138 km²-t (tehát napi közel 20 km²-t) foglaltak el.
[2] Az ukrajnai háború alakulásáról és az orosz hadsereg háború alatti megerősödéséről (https://archive.ph/6W1Mh ) l. Alexis Feertchak: La Russie, une „armée apprenant”, plus puissante qu’au début de la guerre. Conflits, 2025. máj. 9.
[3] The Russia-Ukraine Endgame and the Future of Europe. jpmorganchase.com, 2025. május. Mivel az elemzés Európa jövőjéről szóló része nem előrejelzés, hanem csak a jelenlegi helyzet összefoglalása, nem foglalkozom vele. Az elemzés szerzői Derek Chollet, a geopolitikai központ vezetője és Lisa Sawyer ügyvezető igazgató. Korábban mindketten fontos pozíciókat töltöttek be a State Departmentben, a Pentagonban, a Fehér Házban, a Kongresszusban és számos kutatóintézetben, és főtanácsadói voltak több külügy- és védelmi miniszternek. A geopolitikai központot nemrég hozták létre, azzal a céllal, hogy segítse a klienseket felbecsülni a befektetési kockázatokat.
[4] Vagyis atomfegyverre tegyen szert.
A szerző Geonapló-bejegyzése 2025. május 26-án.
