Amikor A Hétben 1975. január 3-án megjelent beszélgetést jegyzetekkel ellátva kötetbe szerkesztettem, nem figyeltem fel az alábbi bevezető alcímre: Részletek a beszélgetés első – a kötetet és a szerzőket bemutató – részéből. Pedig az két fontos – implicit – információval is szolgál. Egyrészt azzal, hogy a magnóról lejegyzett szöveg bővebb volt a megjelent változatnál, és – valószínűleg – a cenzúra miatt hagyhattunk ki bizonyos részeket. Azért fogalmazok itt többes számban, mert nyomdába adás előtt én is átnéztem a szöveget, és közösen dönthettünk a kihagyásokról. (A Kriterion és A Hét között sűrű volt az átjárás, hiszen a két szerkesztőség, sok továbbival együtt, ugyanabban a Scînteia Házban foglalt helyet.) Ami viszont a beírásokat illeti, azok már a Horváth Andor és az akkori cenzor [minden valószínűség szerint Pezderka Sándor (1932 – 2016) – u7szerk.] közötti alkudozások nyomán kerültek a szövegbe.
Ennél azonban fontosabb a másik implicit információ. Mégpedig az, hogy a beszélgetésnek volt egy második, a nyilvános találkozót követő része is, amelyben már sokkal nyíltabban fogalmaztunk, és így élesebben is ütköztek a vélemények.
Arra már nem emlékszem, hogy ez a kötetlen eszmecsere is Csíkszeredában zajlott-e le, vagy dr. Kapusy Antalnál Gyímesközéplokon, akit tesületileg meglátogattunk. Ennek lejegyzett szövegét nem láttam. Elképzelhető, hogy Horváth Andor, aki a szerkesztőségi magnót kezelte, látva az első rész publikálásának a viszontagságait, ezt a további részt már le sem jegyezte, később pedig megfeledkeztünk róla.
Napvilágot látott viszont, ugyancsak A Hétben, az az interjú, amelyet Horváth Andor Az elmélet küszöbén című Forrás-kötetem megjelenése alkalmából készített velem (A „küszöbön túli” kockázatokról, A Hét, 1977. április 22.), és amelyben kitértem azokra a vitákra is, amelyeket Bretterrel, Fehér Ferenccel, Heller Ágnessel, vagy „magunk között”, Tamás Gáspár Miklóssal és Ágoston Vilmossal folytattam.
Ami pedig a Szövegek és körülmények háttértörténetét illeti, erről elég sok mindent elmondtam két beszélgetésben. Az egyiket (Bretter és a tanítványok) Törzsök Erika készítette 1987 augusztusában, fél évvel Magyarországra való áttelepülésem előtt, a másikat (Szellemi határátlépés) pedig Bárdi Nándor és Bellavics István, már Budapesten, 1988-ban. (Mindhárom említett interjú megtalálható az Alternatívák könyve V. kötetében – Beszélgetések. 1974–1993 –, a csíkszeredai találkozó jegyzetekkel ellátott, alább olvasható szövegével együtt.
Az 1988-as interjúból idézek részletet:
1974-ben, Bretter ötlete nyomán, született meg a Szövegek és körülmények című kötet. Még 1973-ban Kolozsváron előadta néhányunknak – Ágoston Vilmosnak, Huszár Vilmosnak, Tamás Gáspár Miklósnak és nekem – azt az elképzelését, miszerint szükségét látja egy közös tanulmánykötet kiadásának. Miután ezt örömmel fogadtuk, mindenki felírta egy cédulára azoknak a nevét, akiket még javasol a szerzők közé felvenni. Akinek a nevét mindegyikünk felírta, attól kértünk írást. Így került be a kötetbe Szilágyi N. Sándor. Voltak még más nevek is, például a Rostás Zoltáné a Huszár Vilmos listáján, de mivel azok nem szerepeltek mindenkinél, elmaradtak. Ez persze apróság, de jellemző.
A Szövegek és körülmények megjelenése kapcsán lehet Bretter-iskoláról beszélni. Ha ez a kötet akkor nem jelenhet meg, minden másként alakult volna. A könyv hatásához hozzájárult az is, hogy mint a Kriterion szerkesztője, Domokos Géza bizalmát élvezve, elő tudtam segíteni, hogy 1975-ben Tamás Gáspár Miklósnak (A teória esélyei), ’76-ban nekem (Az elmélet küszöbén), a rá következő évben Ágoston Vilmosnak (Humanizmus: ettől – eddig?), 1978-ban pedig Szilágyi N. Sándornak (Világunk a nyelv) jelenjen meg önálló kötete. Tehát nem volt olyan év, hogy valamelyikünknek ne jelent volna meg könyve. Akkoriban ez még lehetséges volt.
Végül megjegyzem, hogy a Szövegek és körülmények címlapját Baász Imre tervezte. Ő is a mi körünkhöz tartozott, több más képzőművésszel együtt.
2025. január 5.
A szerkesztő megjegyzése
A teljes „történetet”: a csíkszeredai olvasótalálkozóról A Hétben megjelent beszélgetés Molnár Gusztáv magyarázataival, jegyzeteivel és kiemeléseivel ellátott, kiegészített változatát lásd ITT.
