amerikai elnök aláírja az egyes biológiai kutatások finanszírozásának tilalmáról szóló rendeletét
a washingtoni Fehér Ház Ovális irodájában 2025. május 5-én. (MTI/EPA pool/Jim Lo Scalzo)
Donald Trump amerikai elnök, a háttérben ifjabb Robert Kennedy egészségügyi miniszterrel bejelentette, hogy az amerikai kutatók „áttörést” értek el az autizmussal kapcsolatban, és megállapították, hogy a paracetamol (a világ egyik legtöbbet szedett gyógyszerhatóanyaga) „nagyon erős tényező” az autizmus kialakulásában. Vagyis Trump szerint azok az anyák, akik terhességük idején paracetamol hatóanyagú láz- és fájdalomcsillapítót szednek, ezzel az autizmus kockázatának teszik ki a babájukat. Az amerikai közegészségügyi szervek vezetői – Trump beosztottjai – ezért gyorsan figyelmeztetést adtak ki, amelyben azt tanácsolják a várandós nőknek, hogy ne szedjenek paracetamolt.
Itt álljunk meg egy pillanatra, és azonnal tegyük egyértelművé, hogy ez egy veszélyes kijelentés. Trump és Kennedy – szokásuk szerint – néhány komolytalan, etikátlan és áltudományos „kutatásra” alapozzák a véleményüket, amelyek eredményeit a tudományos közösség egyetlen komolyan vehető tagja sem fogadja el. Tehát semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy a paracetamol autizmust okoz. Valójában senkinek fogalma sincs arról, hogy mi okozza az autizmust.
Eközben Kennedy és az amerikai élelmiszer- és gyógyszerügyi hatóság (FDA) általa kinevezett új igazgatója a B-vitaminon alapuló leucovorin gyógyszer mellett kötelezték el magukat, amelyről azt állítják, hogy gyógyítja az autizmust, noha a szert alig néhány tucat emberen tesztelték, így messze nem tekinthető bizonyítottnak a hatásossága. Az autizmus továbbra is gyógyíthatatlan állapotnak számít, a B-vitamin nem képes gyógyítani. Az FDA némileg óvatosabban – bár a tudományos tényeket ugyancsak elferdítve – fogalmazott az orvosoknak küldött körlevelében. Ebben azt írták, hogy bár a paracetamol és az autizmus közötti ok-okozati összefüggés nem tekinthető bizonyítottnak, az esetleges kapcsolat tudományos vita tárgya. Holott valójában a mainstream kutatók egyértelműen elutasítják ezt a kapcsolatot.
Bár az amerikai kormány most éppen a paracetamolt jelölte ki fő bűnösnek, Kennedy régóta az oltásokat vádolja az autizmus okozásáért. Rendszeresen hangoztatja, hogy bár az autizmus egy sokfaktoros állapot, a védőoltások felelősek az állapot utóbbi évtizedekben tapasztalható terjedéséért. Kennedy és Trump az amerikai gyógyszerügyi hatóságok előző vezetését azzal vádolják, hogy üzleti érdekeiknél fogva hunytak szemet az oltások állítólagos (a valóságban nem létező) egészségi ártalmai felett.
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának – A Nobel-díjjal kitüntetett kutató Robert Kennedyről, az amerikai tudományos fölény leépítéséről és az mRNS jövőjéről. Interjú!
A valóság ezzel szemben az, hogy az elmúlt évtizedekben kutatások tömege próbált bármiféle kapcsolatot találni az autizmus és a védőoltások (illetve számtalan egyéb tényező) között, de ezek a próbálkozások rendre kudarcba fulladtak. A kutatók többsége szerint az autizmust egyszerre okozhatják genetikai és környezeti tényezők (ahogy gyakorlatilag bármilyen betegséget), bár hogy pontosan mik ezek, arról nem sok sejtésük van.
Érdemes idéznünk Trump néhány gondolatát a bejelentésről, hogy világossá váljon, a megértés milyen mélységét érte el, mielőtt kiállt a kamerák elé. Szerinte a gyerekeket túl sok vakcinával „töltik fel”, és „ez túl sok folyadék, túl sok különböző dolog, ami a babába jut, túl nagy számban”.
Nézzük azonban most konkrétan a paracetamolt. A világon a felmérések szerint minden második várandós nő vesz be paracetamol hatóanyagú gyógyszert fájdalom vagy láz esetén. A szer jelentős elterjedtsége automatikusan felkeltette az összeesküvés-hívők érdeklődését, hiszen a vele kapcsolatos rágalmakkal potenciálisan milliókat lehet ijesztgetni. Emiatt az utóbbi évtizedekben számos kutatócsoport végzett vizsgálatokat az eseteges kapcsolat feltárása érdekében. Ahogy az lenni szokott, minél nagyobb, szakszerűbb és lelkiismeretesebb volt az adott kutatás, annál kevesebb összefüggést talált a paracetamol és az autizmus között. Sőt, ez a „kevés összefüggés” nem is fejezi ki megfelelően az eredményeket, ugyanis a valóban megbízható kutatások semmiféle kapcsolatot nem találtak a gyógyszer és a betegség (vagy állapot, ha ez a kifejezés szimpatikusabb) között.
„Minél jobban kontrollált a vizsgálat, annál kisebb valószínűséggel talál bármiféle összefüggést – nyilatkozta a Nature-nek Helen Tager-Flusberg, a Bostoni Egyetem autizmuskutatója. – Ezért nem gondoljuk azt, hogy a paracetamol szedése okozza, vagy bármilyen módon is hozzájárul az autizmus kialakulásához.” Minthogy a paracetamol a legtöbb országban vény nélkül is kapható, követhetetlen, hogy hány várandós nő szedi, és mi lesz az ő babájukkal. A „bizonyító” vizsgálatok nagyrészt önbevalláson alapulnak, így teljesen megbízhatatlanok. De ha még úgy is találják, hogy azok az anyák, akik terhességük idején szedtek paracetamolt, minimálisan nagyobb eséllyel hoznak a világra az autizmusspektrumon elhelyezhető gyerekeket, az sem bizonyítja azt, hogy ennek a gyógyszer az oka. Ha valaki gyógyszert szed ugyanis a terhessége alatt, az arra utal, hogy beteg volt, sok esetben pedig rosszabb az általános egészségi állapota, fertőzéssel vagy lázzal, illetve fájdalmat okozó betegséggel küzdött. Vagyis máris rengeteg olyan egyéb tényező vethető fel, amelyek ugyancsak szerepet játszhatnak – vagy nem – az autizmus kialakulásában.
Járványveszélyt hordoz az óvodások körében meglévő aluloltottság Texasban – Egészen döbbenetes szintre jutott az oltásellenesség Amerika déli államában.
A paracetamol és az autizmus esetleges kapcsolatát vizsgáló eddigi legnagyobb kutatást a Karolinska Intézet kutatói végezték, akik 2,5 millió svéd gyermek egészségügyi adatait elemezték. Az eredmények szerint azok a gyerekek, akiknek az anyja paracetamolt szedett a terhesség alatt, 1,42 százalékos valószínűséggel lettek autisták, szemben a paracetamolt nem szedett anyák babáinak 1,33 százalékával. Csakhogy amikor összehasonlították a testvérek autizmuskockázatát, akik csak abban különböztek egymástól, hogy a közös anyjuk várandóssága idején szedett-e paracetamolt vagy nem, akkor semmiféle összefüggést nem sikerült feltárni. Ez azt erősíti, hogy nem a gyógyszer okozta e minimális különbséget, hanem valamilyen más körülmény. Egy másik nagy, 200 ezer gyermek adatait elemző japán vizsgálat ugyancsak nem talált semmiféle összefüggést a paracetamol és az autizmus között.
Nagyon kevés terhesség alatt szedhető láz- és fájdalomcsillapító létezik, de a paracetamol ilyen. A hosszan tartó magas láz sokkal többet árthat a magzatnak, mint amekkora összefüggést találtak abban a néhány (és még egyszer: a tudományos közösség nagy része által elvetett) vizsgálatban, amelyek állítólag kimutatták a kapcsolatot a szer és az autizmus között.
Emellett az efféle riogatásnak az lehet az eredménye, hogy az anyák, akiknek esetleg valóban autista gyermeke születik, ezután magukat fogják vádolni az állapotáért, mintha bármi rosszat tettek volna, amikor – minden bizonnyal hosszas gyötrődés után, és az igazán súlyossá váló állapotuk miatt – bevettek egy paracetamol tablettát. Holott gyakorlatilag kizárt, hogy ők okozták az autizmust – ezzel csak a félelmekre rájátszó őrültek ijesztgetik őket.
Egyébként az sem egyértelmű, hogy valóban növekszik-e az autizmus gyakorisága az elmúlt évtizedekben. Az állapot diagnosztikus kritériumai ugyanis folyamatosan változnak, ezzel szélesedik az érintettek köre. Régen az autizmus szinte kizárólag a fiú gyerekek állapota volt, de azóta kiterjesztették a felnőttekre és a nőkre is. Az autizmus ismertsége és így a vele kapcsolatos tudatosság ma már sokkal nagyobb, mint valaha is volt a múltban, így rengeteg olyan gyermeknél diagnosztizálják az állapotot, akik korábban nem szerepeltek volna a statisztikákban.
