Az egész brutális felvonulást és demontstrációt azért tartották, hogy a megzavarodott szekértábort megnyugtassák és legyenek vágóképek a napi 24 órás választási kampányhoz: nyugi van, mi vagyunk többen, semmi nem igaz abból, hogy itt fej fej mellett haladna két azonos nagyságú tábor, szó nincs arról, hogy veszélyben Orbán Viktor trónja.
Akit nem Deák Dánielnek hívnak, és úgy általában nem abból él, hogy az orbánista vallás szektás követője, hanem valami tisztességes munkát végez, netán ért is valamihez, az körülbelül egy héttel ezelőtt, már az előválasztás eredményvárójának estéjén elmondta: hatalmas kérdés, hogy a hatpárti ellenzék képes lesz-e pár nap alatt akkora szabad szemmel látható tömeget mozgósítani, ami nem törpül el a hónapok óta szervezett, a maguknak jót akaró fideszesek számára nem feltétlenül fakultatív népünnepélyen várhatóan hömpölygő sokasághoz képest.
Nos, pontosan ez történt. Az ellenzéknek nem sikerült megugrania a tömegdemonstrációs kihívást, és ugyan az okokat nem ismerem, nem fogom mentegetni a dolgot. Hogy a pártok hibája, hogy Márki-Zay mozgalmának hibája, hogy még mindig marják egymást a háttérben és sót hintenek az elmúlt hetekben feltépett sebekre, tökéletesen érdektelen a szavazók számára, mert amit a szemükkel láttak, az viszont nem annyira lelkesítő.
Akkor sem, ha szerintem jóval több mint üdítő az, hogy miközben az Andrássy út egyik végében az eltorzult fejű hadvezér sokadik fröcsögő gyűlöletbeszédébe homofób tartalom is vegyült (az LMBTQ-fóbia nála túl van azon a határon, ami földhözragadt politikai érdekként még értelmezhető és megbocsátható), addig az ellenzéki rendezvény műsorvezetője egy nyíltan meleg srác volt. Aki Deák Dániellel ellentétben a semmiből, a piacról, a saját erejéből és tehetségéből építette fel magát.
Az, hogy Osváth Zsolt melegként színpadra állhatott és a közönség nem dobálta meg tojással, néhány száz méterrel odébb rohadtul nem lett volna evidencia
.szalonnazo.com
A teljes cikk itt olvasható
Forrás: Újnépszabadság
