A keddi amerikai elnökválasztás kimenetele hatással lesz az egész világra, azonban Ukrajna különösen érintett, ugyanis védekezése Oroszországgal szemben nagyban függ az Egyesült Államok katonai, pénzügyi és diplomáciai támogatásától.
Joe Biden leköszönő amerikai elnök alatt az Egyesült Államok csak biztonsági támogatásként több mint 56 milliárd dollárt különített el Ukrajna számára a totális orosz invázió 2022. február 24-i megindítása óta, emellett több tízmilliárd dollárt tett ki a pénzügyi és a humanitárius segítségnyújtás összege.
„A legjelentősebb tényező, ami szerintem meghatározza a háború kimenetelét és minden bizonnyal azt is, hogy mi történik a következő hónapokban, az amerikai választás” – szögezte le Ruth Deyermond, a londoni King’s College hadtudományi tanszékének vezetője. Ennek eredménye szerinte „tulajdonképpen azt fogja meghatározni, hogy továbbra is támogatja-e majd Ukrajnát az Egyesült Államok, és ha igen, milyen mértékben”.
A kérdésben a két jelölt, Kamala Harris demokrata párti alelnök és Donald Trump korábbi republikánus elnök merőben eltérő álláspontot fogalmazott meg.
Harris megerősítette, hogy folytatná elődje Ukrajnát támogató politikáját, egyértelműen kifejezve a vágyát, hogy Oroszország vesztesen kerüljön ki a háborúból. Trump ezzel szemben megkérdőjelezte a Kijevnek nyújtott amerikai támogatást, és úgy vélekedett, hogy a teher nagy részét Európának kellene viselnie. Nem kívánt nyilatkozni arról, hogy akarja-e, hogy Ukrajna győzzön, és többször is kijelentette, hogy megválasztása esetén nagyon gyorsan véget vet a háborúnak – még januári hivatalba lépése előtt.
„Egy Harris vezette kormányzattól azt várhatjuk, hogy továbbra is nagyjából ugyanúgy fog cselekedni, mint a Biden-féle Fehér Ház, és biztosan nem lesz drámai elfordulás Ukrajnától, Donald Trump nagyon világossá tette, hogy a háború gyors lezárásában érdekelt – mondta Deyermond. – Tudjuk, hogy az egyik hosszú távú külpolitikai prioritása, egyike azon kevés következetes külpolitikai álláspontjának, amelyet már a 2016-os megválasztása előtt is képviselt, az volt, hogy az ország – ahogy ő fogalmazott – kijöjjön Oroszországgal. Tehát szerintem azt szeretné, ha a háború gyorsan véget érne, és Oroszország feltételei szerint” – tette hozzá.
Ugyanakkor Trump elfogadhatatlannak minősítette a feltételeket, amelyeket orosz kollégája, Vlagyimir Putyin támasztott a béketárgyalásokhoz, továbbá azt hangoztatja, hogy ő keményebb volt Moszkvával szemben, mint a korábbi elnökök, és ha ő lett volna hivatalban, nem robbant volna ki a háború. Hivatali ideje alatt, még 2017-ben jóváhagyta, hogy Washington fegyvereket szállítson Ukrajnának, míg elődje, Barack Obama nem volt hajlandó erre, tartva attól, hogy a Kreml provokációnak értékeli a lépést.
„Nincs tovább”
Trump áprilisban elmondta, hogy nyitott lenne valami olyan megoldásra, mint amilyen a kölcsönbérleti törvény (Lend-Lease Act) volt, amelynek keretében az Egyesült Államok a segélyezés alternatívájaként támogatta a szövetségeseit a második világháború idején. Arra viszont nem igazán tért ki, hogy miként próbálna véget vetni a konfliktusnak. Egy tavaly júliusi interjúban arról beszélt, hogy azzal a fenyegetéssel akarná tárgyalásra bírni Putyint, hogy megnyitja a segélycsapot Ukrajna számára, míg ukrán hivatali partnerére, Volodimir Zelenszkijre épp a támogatások visszatartását kilátásba helyezve gyakorolna nyomást.
„Azt mondanám Zelenszkijnek: Nincs tovább. Meg kell egyeznie. Putyinnak azt mondanám: Ha nem kötnek alkut, sokat fogunk adni Zelenszkijnek. Ha kell, többet fogunk adni Ukrajnának, mint amennyit valaha is kaptak – húzta alá. – Egy nap alatt meg fogom kötni az alkut. Egy nap alatt.”
Az ukránok attól tartanak, hogy a törekvés a mielőbbi békemegállapodásra Oroszország kezére játszana, ugyanis hazájuk területének körülbelül egyötöde Moszkva ellenőrzése alatt maradna, miközben Putyin a harcok beszüntetését sorai rendezésére használhatná fel egy jövőbeli támadásra felkészülve.
Szavak és tettek
Mindenesetre bizonytalan, hogy hatalomra kerülve pontosan mit fog tenni a győztes, számos változó befolyásolhatja a következő amerikai elnök cselekedeteit.
Zelenszkij többször is éles frusztrációjának adott hangot a Biden-adminisztráció tevékenysége kapcsán, sérelmezve, hogy a fegyverszállítmányok túl lassan és túl sok korlátozással érkeznek. Erre jó példa, hogy a Fehér Ház minden kitartó lobbizása ellenére sem engedélyezte a leszállított fegyverek bevetését mélységi oroszországi célpontokkal szemben.
Ukrajna továbbra is hiányt szenved légvédelmi eszközökből és lőszerekből, ami lehetővé teszi Moszkva számára a városok és a kritikus infrastruktúra bombázását, illetve az egyre mélyebb behatolást a keleti Donyecki területre. Az elmúlt hónapban az orosz haderő 2022 márciusa óta a legnagyobb területi nyereséget tudta elkönyvelni.
Harris nem tette egyértelművé, hogy jelentősen megerősítené-e a katonai segítségnyújtást és lazítana-e az átadott fegyverek használatára vonatkozó korlátozásokon, ami Zelenszkij győzelmi tervének egyik központi eleme lenne. Ezenfelül nem nyilatkozott e – a nyugati vezetők körében eddig meglehetősen langyos fogadtatásra találó – terv egy másik kulcsfontosságú pontjáról sem, Ukrajna NATO-meghívásáról.
Abban, hogy milyen hatással lenne Trump győzelme az ukrajnai helyzetre, fontos tényező kabinetjének összetétele. Sajtóhírek a védelmi minisztérium élére Mike Pompeo volt külügyminiszter nevét emlegetik, Robert O’Brien egykori nemzetbiztonsági tanácsadó pedig az amerikai diplomácia vezetője lehetne. Mind a ketten bírálták Bident az amerikai fegyverek bevetésére vonatkozó korlátozások miatt, és több szankciót követeltek Oroszországgal szemben.
Pompeo a The Wall Street Journalben megjelent nyári véleménycikkében egy ötszázmilliárd dollár értékű kölcsönbérleti program elindítását szorgalmazta Ukrajna önvédelmének erősítése érdekében, továbbá Ukrajna NATO-tagságát is sürgette, amiről a héten O’Brien azt mondta, hogy „ezen a ponton túlságosan provokatív” lépés lenne.
„A diplomácia éve”
Fontos változó a kongresszus is. Míg az elnöknek nagyobb befolyása van a külpolitikára, a törvényhozás tartja kézben a nemzet pénztárcáját, így arra kényszerítheti a Fehér Házat, hogy módosítsa az álláspontját az Ukrajnának nyújtott katonai és pénzügyi támogatás kérdésében.
A november 5-i választás nyomán a képviselőház és a szenátus is átfordulhat, a Demokrata Párt így az alsóházban, a Republikánus Párt pedig a felsőházban veheti át a többséget.
Ez Ukrajna számára előnyösebb lenne, mivel egy republikánus irányítású szenátus valószínűleg támogatná a segítségnyújtást, és ilyen felállásban egy kölcsönbérleti programot is nagyobb eséllyel lehetne átvinni – jegyezte meg Kurt Volker, aki Trump első elnöksége alatt, 2017 és 2019 között különleges képviselőként felelt az ukrajnai tárgyalásokért. „Azt hiszem, egyre nehezebb érvet felhozni amellett, hogy Ukrajnára költsék az amerikai adófizetők pénzét, azonban ha lehetővé tesszük, hogy annyi kölcsönt vegyenek fel, amennyire szükségük van, hogy amerikai fegyvereket vásároljanak, és azokkal tovább vívják a háborút, az egyáltalán nem lenne ellentmondásos, és szerintem masszív kétpárti támogatást kapna.”
Charles Kupchan, a Council on Foreign Relations szakértője ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok valószínűleg már inkább a tárgyalások felé terelné Ukrajnát, függetlenül attól, hogy ki nyeri a választást. „Arra számítok, hogy 2025 a diplomácia éve lesz. Nem hiszem, hogy az, ahol ma tartunk, fenntartható. – Leszögezte: nem az a módja a felek tárgyalóasztalhoz ültetésének, hogy elvágják a megtámadott államnak nyújtott támogatást. – Ez csupán felhívás lenne Putyin számára, hogy folytassa.”
„Copyright (c) 2020. RFE/RL, Inc. Az újraközlést engedélyezte: Radio Free Europe/Radio Liberty.”