Az ellenkezésre – vághatnánk rá. Óvatosságra int azonban Daniel Defoe esete. Az első mai értelemben vett újságíró a XVIII. század első éveiben fényezésre vállalkozott. Elszegődött egy Harley nevű whig (liberális) politikushoz. A londoni parlament legjobb szónokát ugyanis idegesítette, hogy a Parlament falain kívül a kutya sem ismeri. Mondataival telt meg az újság, amelyet a liberális világnézetű szerkesztő meggyőződésből csinált. Aztán a politikus miniszteri széket kapott a tory (konzervatív) kormánytól. Defoe nem követte. Kiábrándultságában megírta a ma is olvasható Robinson Crusoe-t, a világirodalom egyik remekművét.
A sajtó csak az évszázad végétől, a Nagy Francia Forradalom hatására szabadult el a politika járszalagjáról. A kontinentális Európában az Elba folyó szabott határt neki. Tőle nyugatra gazdasági vállalkozás lett, keletre maradt politikai. A gazdaságossági kísérletek után most nálunk nagyon politikai vállalkozás. Kicsi a magyar nyelvű piac, a világhálós hozzáféréssel együtt is csupán 13-14 milliós. Jellemző, hogy az egyetlen ellenzéki napilap, a Népszava is csak a politikai (kormányzati) hirdetések segítségével életképes. Az úgynevezett ellenzéki sajtó hír- és véleménybuborékokban működik. Színes, érdekes, ám egymástól is elszigetelt.
Az ellenzéki jelzőt azért feledném, mert a jelző nélküli sajtó abból él, hogy megírja azt, amit a kormány befolyási övezetében lévő szerkesztőségek el akarnak titkolni. Létezéséből fakad a hatalmon lévők ellenőrzése. Olykor közéjük sorolja az ellenzékinek nevezett politikusokat is, akik a kormány ellenében, kisebb-nagyobb települések fölött testesítik meg a hatalmat. Elég, ha nálunk a sajtó úgy viselkedik, mint egy igazi újság. A feltárt információkat értelmezi; különböző vélemény-műfajokban dolgozza fel. Erre utal a bejegyzésem utáni összeállítás utolsó előtti idézete is.
A jelenlegi miniszterelnöknek ideológiai kérdésekben tanácsokat ad egy milliárdos hölgy. Ugyanakkor szintén milliárdos fia az egyik ellenzéki pártban politizál, és néhány portált működtet. Egyet például Szombathelyen, ahol az Ugytudjuk.hu közli ama információkat és véleményeket, amelyek a hajdan még újságnak nevezhető Vas Népéből kimaradnak. Ha április 3-án úgy alakulna a helyzet, hogy az országgyűlés fiatal és tehetséges képviselője visszatérne a mama szoknyájához, és esetleg belépne az ötödik Orbán-kormányba, vajon újságírónak szerződtetett munkatársai milyen regényt írnának? . .
Tíz mondat az ellenzéki sajtóról
A sajtószabadság ma a tulajdonos szabadságát jelenti, ez Simicska nyilatkozataiból kiderül. S ha ez így van, akkor a Magyar Nemzet és a Hír Televízió a mi szempontunkból nem kezelhető másként, mint ellenzéki orgánumként. (Kövér László Fidesz-politikus, az országgyűlés elnöke, Magyar Hírlap, 2015. március 14.)
Van egy jó minőségű ellenzéki sajtó, amihez nem tartozik jó minőségű ellenzék. (Para-Kovács Imre publicista, hvg.hu, 2015. április 28.)
A sajtó tökéletes ellenfél a Fidesznek, mert még annyira sem próbál választást nyerni, mint az ellenzéki pártok. (Czinkóczi Sándor újságíró, 444.hu, 2017. július 26.)
Az ellenzéki lapok erős ellenzéki pártok hiányában maguk is politikai szereplőkké váltak. (G. Fodor Gábor politológus, miniszterelnöki tanácsadó, a 888.hu főszerkesztője, tv2, 2018. február 5.)
Nem általában az ellenzéki sajtót érték érzékeny veszteségek, hanem annak nem baloldali részét. (Pápay György publicista, Azonnali.hu, 2018. június 14.)
Igényes, jó tollú újságírókat a másik oldalon látok. (Dr. Varga István ügyvéd, a KESMA-kuratórium elnöke, Behir.hu, 2019. február 4.)
Ellenzéki lapok ellenzéki politikusok ellen indítanak lejárató akciókat. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Index.hu, 2019. december 9.)
Az ellenzéki sajtó nem független – akkor nem ellenzékinek neveznénk -, hanem politizál. (Demeter Szilárd Fidesz-kultúrpolitikus, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Origo.hu, 2020. június 25.)
Egy újság ne is legyen ellenzéki, csak ne legyen kormánypárti! (Ungár Péter LMP-politikus, az Azonnali.hu és az Ugytudjuk.hu tulajdonosa, ATV, 2020. július 24.)
Rogán Antal nemcsak a kormánypárti nyilvánosságot teremti meg, hanem az ellenzékit is. (Bódis András újságíró, Múosz.hu, 2021. november 10.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2022. március 15-én.
