Mircea Dinescu: Apocalipsa bețivului
Frecîndu-se de arbori, vulpi roșii s-au aprins.
Pădurea se fumează pe sine dinadins.
Trage-mă-n piept, iubito, că altfel nu iau foc.
Nu-i bai, că mă sting singur c-un jet de poloboc.
Vreau să vorbesc cu vinul, dar vinu’ parcă-i mut.
Eu l-am băut pre dînsul? Sau dînsul m-a băut?
Șanțul mă ia în brațe: o, fratele meu șanț,
sînt și eu gol ca tine, că nu mai am un sfanț.
Comandă-mi tu taxiul, că-ncerc să mă ridic!
Un orb mă-ntreabă dacă am comandat un dric.
Nu mai știu cum te cheamă, nici pe ce stradă stai,
parcă-s o mămăligă ce n-a văzut mălai,
dar care se căznește să-ntruchipeze-n van
un trup frumos de fată crescut pe un cocean.
Megjelent a Cațavencii szatirikus hetilapban 2023. január 24-én.
Mircea Dinescu: Részeg apokalipszis
Kigyulladt szőrű rókák futnak a fák között.
Magát szivarra gyújtva az erdő füstölög.
Te szívj melledre, kedves, ha nem, nézd holtomat.
Vagy hordói borsugár legyen, mi oltogat.
Szóba állnék a borral, de a bor néma lett,
én ittam-e meg őt? Ő itt meg engemet?
Édes bátyám a sánc, hű karjaiba vesz.
Amilyen üres vagy te, zsebem is oly üres.
Megpróbálok felállni, taxit rendelj alám,
vak ember kérdezi: gyászkocsi kell talán?
Már nem tudom, kedves, a neved, a lakásod,
olyan puliszka lettem, mely lisztet sose látott,
de aki mégis arra törekszik, mindhiába,
keze közt életre keljen: a kórón a leányka.
Fordította: Bartha György
