Ma Ukrajna Thermopüla, és Ukrajna hősiessége lelkesítő és összetartó erő. Most Kijev ostromát követve a történelem sűrűjén át látjuk a néhány spártai katonát, akik ellenálltak az óriási rabszolgaseregnek. – Mircea Cărtărescu írása.
Putyin ostoba és véres Ukrajna-ellenes agressziójával Európa úgy áll szemben, mint az antik világ görög városai, amelyeket csak a kolosszális perzsa hadsereg egyesített és ajándékozott meg az értékek és eszmék összefogásának öntudatával, a felismeréssel, hogy egy közös világot alkotnak. Csak egy aránytalanul nagy és fenyegető, látszólag legyőzhetetlen erő volt képes egyesíteni az addig rivalizáló Athént és Spártát, a szabadságért egy közös irányítással és akarattal vívott háborúban. Azóta is, évszázadokon át számtalan formában ismétlődött meg a szabadság és rabszolgaság, az emberi állapot e két örök archetípusa közötti háború. Mert ez a csata elsősorban nem is a harcmezőn vívott háború, hanem mindannyiunk belső konfliktusa.
Amikor ilyen reménytelenül nagy a túlerő, előjönnek az emberiség legértékesebb és legritkább vonásai, a hősiesség előfeltételei. A modern világ a maga pragmatizmusával inkább tagadja vagy gúnyolja az önfeláldozó élet mentalitását, a művészi ihletet, az idealista életformát, pedig nincs nap, amikor ne látnánk, hogy bizonyos helyzetekben embertársaink rendkívüli módon bizonyítják altruizmusukat és önfeláldozásukat. Ez az „emberiség fájának” a sima és fényes oldala, amiről Immanuel Kant beszélt. Ez a sima oldal valóban létezik a hétköznapi életben, a kis és nagy dolgokban egyaránt, de leginkább az emberiség számára döntő pillanatokban, amilyen ez a mostani. Ma már a thermopülai csata szép mesének tűnik, de valóban megtörtént, és a történelem folyamán többször ismétlődött, hogy hatalmas hadseregek nyers erejét lehetett megtörni az emberi szabadságvággyal.
Putyin ma akarata ellenére egyesítette Európát és az egész világot, jobban, mint bármely gazdasági, társadalmi vagy kulturális tényező. Ma Ukrajna Thermopüla, és Ukrajna hősiessége lelkesítő és összetartó erő. Most Kijev ostromát követve a történelem sűrűjén át látjuk a néhány spártai katonát, akik ellenálltak az óriási rabszolgaseregnek. Mert Putyin birodalma is – amely nem azonos az orosz és elsőként leigázott néppel – a rabszolgaságé, a nyers erő uralmáé, akárcsak a Szovjetunió, amelyből származik, és amelyet visszaállítana.
Thermopüla elesett, az utolsóig lemészárolt védőivel együtt, de nélküle nem létezne Szalamina, Maraton, Plathéea, ahol a szabadságvágy, a megmaradásnál erősebb emberi ösztön legyőzte a perzsa kolosszust. Kijev is eleshet, és Ukrajnát megszállhatják, de nem számít, mert Zelenszkij és harcosai már végleg átlépték a mítosz arany zenitjét. Ezekben a pillanatokban ők az emberiség hősei, akikkel szemben, még ha elesnek is, a zsarnoknak semmi esélye. Putyin, a világot önmaga ellen egyesítette, és Ukrajna elszánt ellenállását kiprovokálva már elvesztette a háborút.
A történelem nem könyv vagy kézikönyv, hanem milliárd emberi élet fokozatos és egyidejű összefonódása. A történelem nemcsak a múltban, hanem ebben a pillanatban is jelen van. És mindenáron folytatódnia kell. Putyin háborúja a történelemben eddig sosem látott magányos háború, mert először fordul elő, hogy a hagyományos csaták mögött feltűnik az Apokalipszis gombjához közeledő remegő kéz. Egyetlen, a saját hallucinációi között vergődő ember végleg elpusztíthatja a szerelmet, a kreativitást, az együttérzést, a szolidaritást, a boldogságot, a szemlélődést, a mosolyt, az anyaságot, a kíváncsiságot, a műveltséget és a csodálatos emberi teremtmény megannyi arcát.
Putyin most nem Ukrajnával háborúzik, hanem velünk, mindannyiunkkal.
Koszta Gabriella fordítása
Az eredeti megjelenés forrása: Newsweek Romania, itt a kiemelt kép: Foto: Psychologies/Némethi Barna
A fordítás forrása: Litera
