Az Újnépszabadság éber szeme vette észre – és vette át azon nyomban – az Azonnali.hu cikkét arról, hogyan kaszáltak le elszánt fideszes ifjak egy védett területet, mert baloldalinak nézték. (Noha ökológiai volt.) Így megy ez. Miközben a méheket a klímaváltozás miatt óriási veszély fenyegeti., csakis tudatos – racionális, tudományos – intézkedésekkel lehet megmenteni őket.
Aki nem képes fölfogni, hogy a most méhlegelőknek nevezett, ökológiailag védett területeket a magyar parasztság évszázadok óta a fővároshoz hasonlóan kezeli mint réteket és kaszálókat, az saját néphagyományát köpi szembe és az ökológiai katasztrófán röhög – írta cikkében az azonnali.
A Fidesz ifjúsági szervezete, a Fidelitas eldicsekedett a Facebookon hőstettével. A kormányhű ifjak vasárnap jól megmutatták Karácsony Gergely semmirekellő sleppjének, hol lakik a magyarok istene: lenyírtak egy táblával védett és viszonylag jól azonosítható zöldterületet. A lenyírt, általuk „gaznak” minősített növényi részeket (virágokat) pedig egy házmester gondosságával passzírozták műanyagzsákokba.
Twettüket ezzel indokolták: “Budapest baloldali vezetői a közterület gondozására is alkalmatlanok. A parlagon hagyott területeket elnevezték méhlegelőnek, amiket az emberek felháborodása ellenére nem számolnak fel. Úgy döntöttünk, hogy a magasra nőtt gaz-erdőt közösségileg lekaszáljuk!”
A kérdéses terület „méhlegelő” táblával volt ellátva, és a kormánypártok idétlenül vihorászós propagandája csak azt hagyta figyelmen kívül, hogy fővárosi főkertész erre a célra létrehozott honlapján percek alatt elérhető most is a „vadvirágos Budapest” program összes részlete. Ez a honlap világosan leírja, miért nagyon fontos, a városi életminőséget talán valamelyest növelő intézkedés az, amit bevezettek. De erre sem lenne feltétlenül szükség: az ötödik osztályosoknak szóló biológia-tankönyvekben már ott szerepel a rovarbeporzással szaporodó növények összes tulajdonsága. Az ökológiai körforgásban az emberi fogyasztás és a tisztább levegő szempontjából is.
A főkertész összefoglalója – remélhetőleg – a magyar lakosság általános iskola legalább néhány osztályát elvégzett része számára érthető módon így fogalmaz: „A megoldás valójában nem is túl bonyolult: a gyepfelületek intenzív, évenként szokásos 5-7 alkalommal történő teljes lekaszálása helyett a parkokban olyan foltokat jelölünk ki, ahol 1-3 kaszálást megtartva a vadvirágoknak van ideje kifejlődni, virágozni, magot érlelni, terjedni. A vadvirágok és a kevésbé bolygatott zöldfelületek élő- és táplálkozó helyet biztosítanak a rovarvilág számára, melyek egyúttal az énekesmadarak számára jelentenek táplálékot. A magasabbra engedett gyepek több harmatot, vizet kötnek meg, ezáltal pozitívan hatnak a talajvízháztartásra, az ilyen felületek kevésbé száradnak ki aszályos időszakban.”
Bolsevik ármány? Aljas trükk a lusta közteresektől? Cáfolatot minderre éppen a több mint ezeréves magyar népi kultúra, az ősi paraszti tudás nyújt. A modern magyar néprajz egyik alapító atyja, Györffy István 1942-ben megjelent tudományos alapművében, A néphagyomány és a nemzeti művelődés címűben már úgy fogalmazott: „A hagyományos népi műveltség kerek egész – a falusi élet minden vonatkozására kiterjedő – művelődés. Nem 8–10 tantárgya van, mint az iskolának, hanem száz és száz… A parasztember a legapróbb részletekig ismeri háziállatait, a talajnemeket, az időjárást, tud szerszámot csinálni, házat építeni, halászni, vadászni, háziállatot tenyészteni, földet művelni, embert, állatot gyógyítani. Ismeri a füveket, fákat, madarakat, bogarakat és azok természetét, hasznát, kárát. A nap állásából, a csillagok járásából megmondja az időt. Tud mesélni, dalolni, táncolni, játszani, fonni, szőni, varrni, főzni.”
Forrás: Újnépszabadság
