Évek óta így ment: ha egy taxis bárhol a világon megtudta, hogy orosz vagyok, azonnal boldogan elmosolyodott: „Putyin!“ és: hüvelykujj felfelé. Soha nem értettem a taxisok Putyin iránti szeretetét. Nyilván itt különböző Putyinokról volt szó. Az enyémet nem lehetett szeretni. A taxis az ő Putyinját saját elképzelése szerint alkotta meg.
Kézenfekvő, hogy az emberek az én Putyinomat miért utálják. A KGB-ügynök honfitársai véres áldozatával kezdte elnöki pályafutását: a csecsen háború ürügyén moszkvaiakat robbantottak fel lakótömbjeikben. Innentől aztán minden egy irányba mutatott: az Ukrajna elleni február 24-ei támadásig. De az évek során más Putyinokat sokan csodáltak szerte a világon.
Az 1990-es évek orosz káoszában a sokat szenvedett lakosság végre rendet akart és látni akarta, hogy a meggyalázott, térdre került szülőföld újra talpra áll. Új, vaskezű uralkodót reméltek. Rabszolgák nemzedékei azonosultak így birodalmaik nagyságával. Putyin megígérte, hogy begyógyítja a nemzeti sebet: a káosz ideje lejárt, Oroszország visszatér a világ tetejére.
A propaganda által megalkotott kép a mindenható uralkodóról és népe megmentőjéről kedvező fogadtatásra talált. A gonosz Nyugat el akar minket pusztítani, és csak a jó cár mentheti meg a mi „Ruszki Mir“-ünket, az „orosz világot“. A Krím „visszaadása“ a Szent Oroszországhoz nem járt jobb utakkal, vízvezetékekkel vagy fűtött WC-vel a falvakban, de lehetőséget adott a lakosságnak, hogy büszkék lehessenek Putyinjukra.
Putyin ideológiájának kulcsszava az „orosz világ“, míg a „mir“ szó eredetileg az orosz faluközösséget jelentette.
A középkori faluközösség mentalitása Oroszország lakossága széles rétegeinek pszichéjét formálja ma is. Ha valaki azt kiabálta, hogy „a mieinket verik!“, azonnal rohantak botokkal és vasvillákkal, anélkül, hogy megkérdezték volna, hogy a „mieinknek“ igaza van-e vagy sem. Putyin propagandája már évek óta azt üvölti: „A mieinket verik Ukrajnában!“
A „falusi gondolkodásmód” e sajátossága azt is megmagyarázza, hogy miért támogatja oly sok Nyugaton élő orosz Putyint és háborúját. Fizikailag Berlinben, Zürichben vagy Larnakában élsz, de szellemileg a „Russki Mirben”. A híres színész, Szergej Bodrov, Oroszország kultikus figurája (a „Brother 2” című kasszasikerben egy jó orosz banditát alakított, aki Amerikába jön, és tucatszámra öli meg az amerikaiakat), egy interjúban egyenesen így fogalmazott: „A háború alatt nem lehet rosszat mondani a saját embereidről. Még ha tévednek is.”
A „Russki Mir” bolygón Putyin egy jó győztes cár szerepét játssza a gonosz Nyugat „mieink” elleni háborújában. Nem érdekel a számos hivatásos Putyin-értő Nyugaton, akik Oroszország-szakértőként keresik kenyerüket, és nem érdekelnek a korrupt politikusok sem: ma Ön Németország kancellárja, holnap Putyin lakája. De a Putyin iránti indokolatlan rajongás magyarázatra szorul.
Nem csak az indiai vagy latin-amerikai online felületeken mutatták be Putyint hősként, aki végre felmutatja az imperialista Egyesült Államok határait. Putyin nem csak az iráni és észak-koreai vezetők szívéből beszélt 2007-ben Münchenben az Egyesült Államok elleni híres üzenetével: „Egy egypólusú világ, azt jelenti: egy hatalmi központ, egy erőközpont, egy döntési központ. Ez a modell elfogadhatatlan a világ számára. Ez pusztító, végső soron magának a hegemónnak is.” Az „Ellenségem ellensége a barátom” elve egyesítette a bal- és a jobboldalt szerte a világon.
Rengeteg ok volt Putyint szeretni, még a nyugati demokráciákban is. Olyan erkölcsi értékeket képvisel, mint a kereszténység, a család védelme, a melegházasság és a melegfelvonulások elleni küzdelem. Csodálták mindenféle «politikai korrektségtől» való demonstratív szabadságáért, nyílt woke-ellenességéért. A valódi férfiasság képviselőjeként Putyin megvédi a világot a „gender őrülettől”. A „Kemény keleti fickó” a Cancel Culture időszakában vonta kérdőre a nyugati társadalmat: „Miért szégyelljék a férfiak, hogy férfiak, miért érezzék a fehérek rasszista eredendő bűn terhét, mert fehérek?” Sok ember számára még a demokratikus országokban is lenyűgöző volt macsó viselkedése.
Brigitte Bardot szerint Putyin volt az, aki többet tett a természet és a vadon élő állatok védelméért, mint Franciaország összes elnöke együttvéve. Néhányakra nagy hatással volt izmos, félmeztelen pózolása. Roger Köppel pedig így foglalta össze a világ taxisainak Putyin-csodálatát: „Putyin leleplezi ellenfelei üres moralizmusát és a Nyugat dekadenciáját.” A „titokzatos orosz lelkű” titkosszolgálati ügynök a jelek szerint csak a nyugati vágyak tükörképe volt.
Putyin most csalódást okozott tisztelőinek szerte a világon. Nem egy brutális macsó a nyeregben, hanem egy puffadt törpe, aki egy végtelenül hosszú asztal mögé rejtőzik. Egyetlen nyugati politikus sem tett többet a NATO keleti terjeszkedéséért, mint Putyin: most más országok is bekéredzkednek a védelmi szövetségbe. Ahelyett, hogy megmentené a vadon élő állatokat és az éghajlatot, városokat bombáztat, nőket erőszakoltat és gyerekeket ölet meg. Ezek lennének az erkölcsi keresztény családi értékek?
A „Russki Mir” is mélyen csalódott. Az átkozott orosz kérdés: „Ki a hibás?” és „Mit csináljak?” csak az értelmiséget gyötörte, az egyszerű emberek számára másként fogalmazódott meg a legfontosabb orosz kérdés: „Valódi vagy hamis a cár?” Csak a győzelmek dönthetik el ezt a kérdést. Sztálin igazi volt, a mai napig tisztelik. Gorbacsov elvesztette mind az afganisztáni háborút, mind a Nyugat elleni hidegháborút. „Gorbi” egyértelműen hamis cár volt, Oroszországban a mai napig rossz szemmel nézik és utálják.
Putyin a Krím annektálásával igazi cárként legitimálta magát a lakosság szemében. De a győzelem hiánya az ukrán kampányban drasztikusan aláássa annak legitimitását. Az ellenzéki, hazafias Telegram-csatornák több százezer előfizetővel máris hazaárulást kiáltoznak és győzelmet követelnek, kerüljön az bármibe is. Minél több koporsó kerül vissza Ukrajnából Oroszországba, annál hangosabb a felkiáltás: „A mieinket megverik!” Az igazi cár keresése már megkezdődött.
Egy konkrét férfi csalódást okozott, mert nem tudott megfelelni tisztelői elvárásainak. A férfi eltűnik, de tisztelői megmaradnak elképzeléseikkel és elvárásaikkal. Oroszországban a deputyinizációt egy új Putyin fogja végrehajtani, más néven. Még Putyin eltűnése után is valakinek Nyugaton le kell nyűgöznie az embereket macsó imázsával és szembeszállnia az amerikai imperializmussal. Valakinek ki kell állnia a melegházasság, a NATO, az USA hegemónia ellen! Egyáltalán, gyógyítható az emberek politikai férfiasság iránti igénye?
Putyin eltűnik, de az általa előrevetített vágyak nem tűnnek el emiatt. A színész, aki ezeket a Putyinokat a történelmi színpadon alakította, minden tekintetben kudarcot vallott. A szerep most új szereposztásra vár.
Fordította: Terézia Mora
Elhangzott 2022. május 27-én, a Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung drezdai ülésén
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. május 31-én.
