Ha a sakk szépségét a merész, váratlan, látványos kombinációk gyakoriságával „mérjük”, akkor – persze így is szubjektív – véleményem szerint minden idők legélvezetesebb játékát bemutató sakknagymestere: a lett Mihail Tal.
(Valódi nevét – Tāls – eloroszosították. És akkor jegyezzük meg azonnal, hogy a „rigai varázsló” zsidó származású, akárcsak a sakk olyan más titánjai, mint Wilhelm Steinitz, Emanuel Lasker, Mihail Botvinnik, Bobby Fischer, Garri Kaszparov. Ez volt, ez van!)
Egy ragyogó elme, a hétköznapi életben boldogtalan önpusztító (ebben Fischer „előfutára”), aki hipnotikus erővel uralta ellenfeleit (Benkő nagymester sötét szemüvegben játszott ellene), a merész kockáztató (a kombinációi ritkán nem ütöttek át), egy vonzó játékmód megtestesítője – játékát nézni, mélységeibe, meglepő fordulataiba merülni önfeledt öröm. Ez Mihail Tal..
Most tekintsük meg csatáját az 1959-es világbajnoki selejtezőben (helyszín: a Júliai-Alpokban fekvő szlovéniai Bled turistaközpont) a feltörekvő ifjú titán, Bobby Fischer ellen, aki majd tizenhárom év múlva, 1972-ben Reykjavíkban megtöri a szovjet hegemóniát. (Lépni a lent középen látható, jobbra mutató nyíllal lehet.)
Első parti…, Szicíliai védelem (Tal kedvenc, leggyakrabban játszott megnyitása mindkét színnel); … és a visszavágó, Királyindiai védelem.
Kemény lehetett az akkor persze még csak tizenhat éves Fischernek , akit közismerten nagyon megviselt minden vereség. Bledben négy partiban négyszer kapott ki Taltól! Még mondja valaki, hogy Tál Misi nem volt varázsló…