És ha háború van, akkor késik a felelősségre vonás.
Az Izrael elleni nyilvánvaló iráni támadást megelőző napokban több ország felszólította állampolgárait Izrael és a régióbeli államok elhagyására, egyesek az iráni repülőjáratokat is felfüggesztették. A szombat éjszakai támadás nyomán felmerül a regionális háborús eszkaláció réme is. Hogy viszonyulnak mindehhez a térségbeli diplomáciai képviseletek, számolnak-e a háború kiterjedésének veszélyével? − kérdeztük Salamon Márton Lászlót, Románia izraeli kulturális kirendeltségének vezetőjét. A kultúrdiplomata szerint az a diplomáciában használatos kifejezés, hogy „figyelemmel követjük az eseményeket”, azt jelenti, hogy mindennel számolni kell, és nyilván minden ország számol is minden lehetőséggel. Elmondása szerint minden ország, így az általa képviselt Románia is kialakított egy krízisközpontot, egy válságstábot, kormányzati, illetve a külügyminisztérium és a kirendeltségek szintjén is. Ezek a válságstábok arra hivatottak, hogy kezeljék a helyzetet bármilyen forgatókönyv esetén, és ha a helyzet kedvezőtlenül alakul, akkor gyorsan gyakorlatba ültessék az úgynevezett „készenléti terveket”, vagyis evakuálják országaik állampolgárait Izraelből, Iránból, de bármely közel-keleti országból, ahol esetleg veszélybe kerülhetnek.
Salamon hangsúlyozta: véleménye szerint a további esetleges eszkaláció annak a függvénye, hogy mit lép, milyen választ ad Izrael a területét ért nagyarányú iráni támadásra. Hozzátette: „nyilván nem csak én gondolom így”, egyértelmű, hogy ha Izrael nem válaszol látványosan, akkor nem lesz szükség ezekre a készenléti tervekre. Ha pedig igen, akkor valószínűleg gyorsan megtörténnek az evakuálások, az országok kivonják érdekeltségeiket a veszélyeztetett térségből.
Izrael elnöke kimondta, hogy országa nem akar háborút Iránnal
Az Egyesült Államok eközben azt tette világossá, hogy semmiféle eszkalációt nem akar.
Az esetleges szélesebb körű eszkaláció veszélye kapcsán a diplomata úgy vélekedett, Izrael érdeke az lenne: most ne adjon látványos választ, inkább használja ki azt, hogy a gázai háború által megtépázott imidzse javult, erősödött a nemzetközi szolidaritás irányába, és folytassa csak azt a harcot, amit a Hamász ellen és a túszok kiszabadításáért indított. Izrael ezzel az iráni támadással és azzal, hogy a szövetségesekkel koordináltan lépett, részben visszaszerezte a nemzetközi közvélemény szimpátiáját és támogatását, ami nagyon megtépázódott az elmúlt fél évben, mialatt Gázát porrá lőtte az izraeli haderő. Izrael gyakorlatilag elvesztette az imidzs-/PR-háborút, s ebben a helyzetben az áldozat szerepének visszaszerzése több mint egy kis „ráncfelvarrás”.
De mint mondta, az ország és a politikai vezetés érdeke nem mindig esik egybe. Ez esetben sem feltétlenül. „Izraelben úgy néz ki, hogy a kormány és Benjamin Netanjahu miniszterelnök fő érdeke az, hogy háború legyen, mert addig nem lesznek választások, addig nem lesz felelősségre vonás, és valahogy ki kell húzni az amerikai választásokig, mert megtörténhet, hogy annak olyan eredménye lesz, ami az itteni szélsőjobboldali kormánynak kedvező.” Salamon hozzátette, „ne szaladjunk ennyire előre, reméljük, hogy ez csak egy fikciós forgatókönyv”.
A román kultúrdiplomata az iráni támadás sikeres kivédését úgy értékelte: „ez komoly figyelmeztetés volt Iránnak, hogy Izrael meg tudja védeni magát, és szilárd a szövetségi rendszere”. „Nem kellene most elrontani a pozitív fejleményeket. Ez a szörnyű éjszaka a már említett »ráncfelvarráson« túl arra is jó volt, hogy helyreállította az izraeli hadsereg és a hírszerzés megroggyant tekintélyét az október 7-i fiaskó után. Míg a Hamász terrortámadása teljesen felkészületlenül érte Izraelt, ez esetben minden szinten tökéletes volt a készültség. A hadsereg ezáltal nemcsak a külföld és az ellenség felé szerezte vissza tekintélyét, hanem a lakosság bizalma is valamennyire visszatért, miután azt tapasztalta, hogy védve van. A másik nyereség − persze azon kívül, hogy sikerült visszaverni a nagy volumenű támadást, és igazából nem esett szinte senkinek bántódása − az, hogy Izrael nem maradt egyedül, összehangoltan, a szövetségesekkel, elsősorban Amerika, Franciaország, Nagy-Britannia légierejével együtt léphetett. Sőt, kellemes meglepetésként a jordán légierő is csatlakozott az iráni drónok lelövéséhez. A ballisztikus rakéták úgy néz ki, hogy inkább blöff volt, de egyelőre még bármi történhet” − hangsúlyozta a román kultúrdiplomata.
Megteheti-e Izrael, hogy nem válaszol az iráni támadásra, miután a legmagasabb szinten − a kormányfő és a külügyminiszter révén – nyilvánosan megígérte azt? Salamon aláhúzta, nyilván meg lehet lovagolni a helyzetet, s azonnal ellentámadni is, de nem ez a válasz egyetlen lehetséges formája. „A válasz nem azt jelenti, hogy azonnal rommá lövik Teheránt, hogy elindulnak a harci gépek, s teljes körű háború bontakozik ki a két ország között és a Közel-Keleten. Bizonyos célokat el lehet érni, másképp is, mint például a mostani iráni támadás alapjául szolgáló április elsejei damaszkuszi célzott légicsapással, amiben a Forradalmi Gárda szíriai műveleti központját és annak vezetőit semmisítették meg. Izrael számos titkos akciót hajtott végre az évek során iráni katonai és nukleáris célpontok ellen. Az ilyen célzott támadások jobb eredményt hoznak akár az iráni nukleáris program megfékezésében, akár az elrettentés tekintetében, mint az, hogy a világ közvéleményét maga ellen fordítva háborús eszkalációt kockáztasson egy iráni gyors és közvetlen, látványos válasszal.”
Megjelent a Népszava Külföld és Reflektor rovatában 2024. április 15-én.
