Tehát Ungváry Krisztián írása – szokottan eredeti, izgalmas és mondhatni tabudöntő értekezése – arról, hogy Wass Albert tudatosan meghamisította a második világháborús katonai szolgálatával kapcsolatos adatokat. (A szerző hangsúlyozza, hogy mindössze erre a témára összpontosít írásában, miután az íróról már közölt már érdekes és fontos dolgokat egy YouTube-videóban. Érdemes megnézni azoknak is, akikben eleven a fasiszta író kultusza!) Megdöbbentő ebből a videóból az alábbi táblázat:

Márai Sándor és Wass Albert „összehasonlítása”. Az utolsó sorban: Magyarországon kívül ismerik-(e)

Idézzük Ungvárytól, ami idézhető:

Wasst állítása szerint már 1943-ban üldözte a Gestapo, és ezért kellett a „9. magyar királyi lovasezreddel” kivonulnia a frontra, ahonnan csak 1943 decemberében tért haza – valójában a Gestapóval ebben az időben nem is találkozhatott, és az általa megnevezett katonai egység nem is létezett. Az azonban igaz, hogy a VIII. hadesthez beosztott híradó zászlósként 1943. július 10. után a Szovjetunió középső részén, a Pripjaty-mocsarak mellett bevetett magyar megszálló alakulatokhoz vezényelték. (…)
Wass saját bevallása szerint már 1943 nyarán partizánellenes vállalkozásokban vett részt; ezzel kapcsolatos élményeit a kolozsvári Ellenzék című lapban írta meg. 1943. augusztus 14-én megjelent, „Vállalkozáson” című írásában arról tudósított, hogy miként semmisített meg szakaszával egy partizánok uralta erdőbe beásott ellenséges géppuskafészket nyeles kézigránáttal. (…) [Az írás az Új Hétben is olvasható, az Ellenzékből vettük át. Olyan – stílusát tekintve is –, mint egy vadászkaland.]
A dátumok elgondolkodtatók, hiszen az újságcikkek átfutása ekkoriban legalább egy-két hét lehetett, a tábori posta sem volt egy hétnél gyorsabb, és amennyiben ezek a történetek igazak lennének, az annyit jelent, hogy Wassnak kiérkezése után szinte azonnal partizánellenes vállalkozásokat kellett volna vezetnie – miközben ilyesmire sem beosztása, sem fegyverneme nem predesztinálta. (…)
Katonai kalandjait Oláh György, az ismert szélsőjobboldali újságíró a „Két vaskereszttel érkezett haza Wass Albert a frontról” című, 1944. február 11-én megjelent újságcikkében is megörökítette. Ezek szerint egy többségében német csapatot egy ingoványos, mocsaras területen át kimentett a szovjetek átkaroló gyűrűjéből, annak ellenére, hogy saját parancsnoka a helyzetet már reménytelennek látta, és a megadás mellett döntött. Wass azonban egy kötelet kötve a derekára, két őzet követve fedezte fel a járható ösvényt, mintegy százharminc katonát mentve meg ezzel a halálból vagy a biztos hadifogságba eséstől. Oláh szerint a németek ezért a Vaskereszt I. osztályával tüntették ki. Ezt megelőzően megmentette a németek egyik belvízi uszályhajóját egy partizánmerénylettől, ezen felül egy teljes partizánegységet is felszámolt. (…)

Tehát a – tök tapasztalatlan – szakaszvezető hősiessége… A Qubit cikkének további, nagyobb részéből egyéb hamisításai is kiderülnek. És nem csak emiatt: a Qubit minden szempontból minden pénzt megér!

A szemléző ezek után egyetlen dologra nagyon kíváncsi: mit szólnának Orbán Viktor és Szijjártó Péter orosz barátai (fegyvertársai a nagy békeharcban), ha megtudnák, hogy a NER legkedvencebb, kultikonikus írója szovjet partizánokat gyilkolászott a nagy orosz mocsaras erdőben a háború utolsóelőtti évében? (Á. H.)

A szerkesztő megjegyzése

Pripjaty (ukránul: Прип’ять, oroszul: Припять) város Ukrajnában a Kijevi területen, a belarusz–ukrán határ közvetlen közelében, Csernobil városátl 16 kilométerre északra. Jelenleg elhagyatott szellemváros, mivel a tőle alig három kilométerre fekvő csernobili atomerőmű 4-es blokkja 1986-ban felrobbant, és a város teljes lakosságát evakuálták. Pripjaty város tehát az azonos nevű folyó partján épült az erőmű „függellékeként”, alvóvárosaként. Amikor az ottani mocsaras erdőkben nemes és hős Wass Albert pisztollyal és nyeles kézigránáttal szovjet (feltehetően ukrán) parizánokra vadászott, csak a folyó és a mocsár volt Pripjaty.