Az új magyar szónak következetesen önazonosnak kell lennie.
Mert identitások zavarában élünk. Több identitásunk van: egyszerre tartozunk családhoz, különböző kis- és nagyközösségekhez – és bizonyos helyzetekben nem tudjuk, melyik azonosságunk a legfontosabb, s melyik a rejtettebb. Különösen kísért az a kényszer, hogy a nemzeti identitásunkkal amolyan pótlékként és igazolásként/ürügyként éljünk, hibáink eltakarására használjuk. Ne tegyük! Csakugyan legfontosabb identitásaink egyike, ámde épp ezért óvjuk, és használjuk méltósággal.
Az új magyar szó célozzon biztosan.
Mert értékek válságának zűrzavaros korát éljük. Emiatt nem tudunk eligazodni a világban. Régi értékek megszűntek, helyükbe újak nem alakultak még ki, a jó és a rossz között egyre nehezebben tudunk különbséget tenni. Nekünk meg kell tartanunk a régi értékeinket, és – a modernizáció parancsára, a globalizáció kényszere alatt – meg kell teremtenünk sajátos új értékeinket.
Az új magyar szónak pontosnak kell lennie.
Mert fogalomzavarban élünk. A régi világ elmúltával kódrendszerek omlanak össze, az emberek gyakran nem tudnak érintkezni és értekezni egymással, s ez jórészt azért van, mert nem egyformán fogják fel a fogalmakat. Igen gyakran a szándékokat, a célokat és az eszközöket sem.
Az új magyar szó legyen igaz.
Mert túlságosan is körül vagyunk véve hazugsággal. Szeretjük azt mondani, hogy a politikusok hazudnak. Meglehet. Hisz hazugság csak ott van, ahol a szándéka is megvan. A politikusok pedig gyakran állítanak valótlant, kényszerből is. De hazudnak mások is – még az újságírók is hazudnak, tudjuk, sőt a papok is. Nekünk igaznak kell lennünk.
Az új magyar szónak érzékenynek kell lennie.
Mert érzelmek zűrzavarában, a fásultság tengerében és a közöny öbleiben élünk. Az érzékenységnek azonban nem szabad betegessé válnia. Korunk betegsége az önsajnálat – kerüljük. A panaszkodás, az örök sérelmezés megbénít, önkörünkbe zár.
Milyen legyen tehát az új magyar szó – itt, Romániában?
Egyszerre sokféle. Még többféle, mint amit eddig – fentebb is – elvártunk tőle.
És milyen legyen az Új Magyar Szó?
Amilyennek az új magyar szónak lennie kell.
Mert ha ilyen lészen, akkor már egyszerű. Akkor már csak egy kis vért kell izzadni, és meg kell halni minden lapzárta előtt – hogy utána újraéledve ismét nekivághassunk az életnek. Vagyis a lapnak.
Ágoston Hugó
Az Új Magyar Szó (ÚMSZ) első számának – 2005. augusztus 8. – főszerkesztői vezércikke.
