Szebb annál nincs is: Kalász utca.
Románul strada Spicului. Naponta eljárok itt, s elkerülhetetlen fölpillantanom a mélykék alapra fehér betűkkel, két nyelven kiírt utcatáblára.
Mintha búzában járnék ilyenkor, úgy érzem.
Ami, ha jól meggondolom, még csak költői túlzás sem. Évekkel előtte Csíkszereda nem egy központibb utcájában, azok helyén, legalábbis a helybéliek szerint, rozsföld húzódott…
Fogott hát a székelyudvarhelyi példa, amit a hasábokon magam is szóvá tettem valamikoron.
Apróság lenne?
Érdemes-e ilyen „lélekébresztő” dolgokra vissza-visszatérni, újfent fölemlíteni? Hogy Székelyudvarhely, Vlahica, Gyergyószentmiklós és más Hargita megyebeli helységek után immár Csíkszeredában is kétnyelvűek az utcanevek?
Ítélj meg, olvasóm, ha a követendő példán felbuzdulva rögzíteni igyekeztem a legfrissebb valót.
Megjelent A Hét III. évfolyama 43. számában, 1972. október 27-én.