RÖVID VISSZATEKINTÉS
A parapszichológia a lélektan felségvizeiből kinőtt tudományág. Valahol ott kezdődik, ahol a klasszikus értelemben vett pszichológia „felmondja a szolgálatot”. A parapszichológia által felkarolt jelenségkört „kényelmetlen” mivolta miatt az ortodox pszichológusok túlnyomó többsége a saját hatáskörén kívülre utasította.
Indokolt-e a parapszichikai jelenségekkel szembeni tagadó álláspont? Az ilyen viszonyulás fő oka az, hogy az olyan jelenségek, mint a gondolat- és akaratátvitel (telepátia), az akarat- vagy gondolaterőnek élettelen tárgyakra vagy élőlényekre való közvetlen távhatása (pszichokinézis vagy telekinézis), az ismeretlen altalajkincs-lelőhelyek (ivóvízmedencék, nemesfémércek stb.) „varázsvessző” általi „feltárása” (rhabdomancia vagy rádiesztézia), a „csodagyógyítás” (kézráfektetéssel vagy távolról való szuggesztióval) stb. valóban nem illeszthetők bele az ortodox tudományos világképbe, mert – egyszerűen ellentmondanak alapvető fizikai, kémiai és biológiai törvényeknek. Hozzá kell tennünk azonban, hogy a tudomány által jelen pillanatig leltározott törvényszerűségekről van szó, s ilyen értelemben megszületésekor a relativitáselmélet sem volt kevésbé „eretnek”.
A másik fontos – és alapos kifogás, amelyet a parapszichológusoknak szegeznek, a parapszichikai jelenségek szeszélyes mivoltára utal. Más szóval: rendkívül nehéz – kevés kivételtől eltekintve ez idáig lehetetlennek bizonyult – szigorúan ellenőrzött kísérleti (tehát laboratóriumi) körülmények között tetszőlegesen reprodukálni a kísérleteket, miáltal a jelenségeket leíró törvényszerűségek megállapítása akadályba ütközik.
A parapszichológia-ellenes támadásokat J. B. Rhine kutatásai kezdték enyhíteni. Dr. Rhine az 1920-as évek végén és az 1930-as évek első felében Durhamben, az észak-karolinai Duke Egyetem pszichológia tanszékén megalapította a világ első parapszichológiai laboratóriumát. Ezáltal a pszi – (azaz: parapszichikai) jelenségek tanulmányozásában be lehetett tartani az ellenőrizhetőség feltételét. Rhine nagy érdeme, hogy míg a szenzációs spontán esetek tudományos kiértékelése áthághatatlan akadályokba ütközött, a laboratóriumi körülmények között lefolyt (noha kevésbé látványos) kísérleteket mennyiségi kiértékelésnek tehetett alávetni. Dr. Rhine a tanszéktárs dr. Zenerrel egyetemben bevezetett ESP (extraszenzoros percepció) kártyákkal végzett telepátia-, prekogníció- és tisztánlátási (clairvoyance) kutatások eredményeire a valószínűségszámítás és a statisztikai számítások eszközét használta fel, hogy végül is kimutassa: a parapszichológiai jelenségek nem puszta véletlen találatok művei, hanem objektíve létező, a tudattal kapcsolatos folyamatok vetületei.
A kutatási módszerek és eszközök leltára napjainkig óriásit bővült: a fizika, biokémia, neurofiziológia, elektronika számos vívmányát felöleli. így például az újonnan szerkesztett véletlen számhalmaz (kvantum) generátor lehetővé teszi a reprodukálható kísérletek megvalósítósát (a készüléket a Washington állambeli seattle-i Boeing-cég egyik kiváló fizikusa, H. Schmidt szerkesztette, akit hamarosan a durhami Parapszichológiái Intézet igazgatójává neveztek ki).
A fentiek ellenére maguknak a parapszichológusoknak is el kell ismerniük, hogy jelenleg még nem létezik egy egységes elméleti keret, amely legalább néhány pszi-jelenséget felölelne. Egy amerikai tudományfilozófus megjegyzését idézve: míg a pszichoanalízis elméletekkel túltelített és nélkülözi a szilárd tényeket, addig a parapszichológia egy tényekkel „túltömött” tudomány, minden elméleti alap nélkül.
PARAPSZICHOLÓGIA! KUTATÁS A SZOVJETUNIÓBAN
A Szovjetunió a világ első országa, ahol államilag támogatott laboratórium indult be a pszi-jelenségek tanulmányozására – a leningrádi Állami Egyetem élettan tanszékén L. L. Vasziljev professzor által 1960-ban kezdeményezett kutatóegység. Az itteni tevékenység tulajdonképpen a Behtyerev vezette egykori Agykutató Intézet keretében elkezdett munka újrafelvételét jelentette. Vasziljev kutatásai rendkívül fontos hozzájárulást jelentettek a „távszuggesztió” (telepátia) egyes mozzanatainak tisztázásában: sikeres leárnyékolt vasfülkével (úgynevezett Faraday-kalitkával) végzett kísérletei megcáfolták és háttérbe szorították a dédelgetett elektromágneses elméletet, kimutatván, hogy a pszi-jelenségek esetében valami teljesen újjal állunk szemben.
A leningrádi munka fonalát – L. L. Vasziljev professzor 1966-ban bekövetkezett halála után – egy Moszkvában alakult kutatócsoport vette fel. Figyelemreméltó, hogy eltérően a klasszikus parapszichológia képviselőitől, a szovjet szakemberek eleve nem külön entitásnak tekintették a pszit, hanem mintegy az ortodox természettudományokba illőként kezelték. így a telepátia-típusú jelenségek a szovjet terminológiában a biológiai információátvitel szélsőséges esetei, míg a telekinetikus (azaz: távmozgatás-típusú) jelenségek a bioenergetika határesetei. A parapszichológia gyűjtőnév helyett a pszichoenergetika elnevezést használják.
Továbbá, ismét a hagyományos pszi-kutatás híveitől eltérően, az Alma-Ata-i V. M. Injusin (Kazah Állami Egyetem) és a moszkvai V. G. Adamenko (Fizikai Intézet), valamint más szovjet kutatók felfogásában a parapszichológiai jelenségek anyagi alapja a biológiai plazma (v. röviden: bioplazma), amely a fizikából ismert plazma biológiai megfelelője.
PRÁGA, 1973. JÚNIUS 18-24.
A szovjet kutatásokkal párhuzamosan, a 60-as évek második felében, Prágában, az Alkalmazott Kibernetika Bizottság keretében létrejött a Pszichotronika tagozat. A pszichotronika lényegében a parapszichológia és pszichoenergetika elnevezések fedte jelenségcsoportot tanulmányozza, mélyen interdiszciplináris felfogásban. A tagozat tevékenységének nemzetközi kicsúcsosodását jelentette az Első Parapszichológia és Pszichotronika Konferencia, amely 1973. június- 18. és 24. között zajlott Prágában. Hogy minél áttekintöbb képet nyújtsunk a kortárs parapszichológia és pszichotronika foglalatosságairól, felsoroljuk a konferencia hét tagozatának tematikáját: I. Extraszenzoros percepció (ESP) : hagyományos kutatás, spontán jelenségek, hipnózis és ESP, az ókori és középkori megfigyelések újraértékelése; II. Pszichotronika és fizika (az ember és szervetlen anyagok közötti kölcsönhatás): kommunikációs technikák, hagyományos fizika, elméleti fizika, plazmafizika, biofizika stb.; III. Pszichotronika és integrális antropológia, lélektan, elmekórtan, orvostudomány (idegélettan, élettan stb.) szociálpszichológia, személyközi viszonyok, a gyógyítás művészete stb.; IV. Pszichotronika és rádiesztézia: geológia, bioenergetika. pót-kórismézés stb.; V. Pszichotronika és módszertan: kutatási módszerek, kutatási technikák, modern rögzítési (recording) eszközök, az alany és környezete stb.; VI. Pszichotronika és pedagógia: a felső oktatásba való bevezetés, modell-szabólyzatok kidolgozása, a tanulási folyamat elősegítését célzó alkalmazások, az alkotó tevékenységhez való hozzájárulások (az alkotás problémája); VII. Az ember és az élő természet kölcsönhatása: ember–állat, ember–növény.
A konferencia-program iránti érdeklődésre mi sem jellemzőbb, mint hogy a szervezők által szétküldött meghívókra mintegy 200 közlemény, cikk, referátum érkezett be. Ebből a konferencia két kötetében 93 fért el. (USA 33, Szovjetunió 29, Csehszlovákia 17, Kanada, Franciaország és Chile 3-3, Románia és Anglia 2–2 és Argentína 1 közleménnyel.) A kiválasztott dolgozatok egyaránt nívósak, akár elméleti spekulációkról, akár szilárd kísérleti tényekről van szó. Azon kívül, hogy a prágai konferencia nagy mértékben hozzájárult a különféle (sőt – mondhatni – zavaróan különféle) uralkodó nézetek közös mederbe tereléséhez, a munkálatokra összegyűlt résztvevők közötti együttműködés fejlődését is elősegítette. Az elszigeteltség kezd feloldódni ezen a téren is, akárcsak egyéb területeken.
A PARAPSZICHOLÓGIA HELYE A JÖVŐ EMBERI UNIVERZUMÁBAN
A fizikusok egész sora felismerte. hogy a pszi-jelenségek realitása egyenes kihívást jelent a fizika egyes tételeire nézve. Elsősorban talán tér–idő felfogásainkat kellene összevetnünk azokkal az „eretnek” fejleményekkel, amelyeket a pszi-jelenségek jelentenek, amelyek nem magyarázhatók jelenlegi konceptumainkkal. Ezért a parafizika képviselői addicionális, pótdimenziókat próbálnak bevezetni a már klasszikusnak számító négydimenziós tér–idő világképbe, hogy „kiegyenlítsék” az ellentmondásokat. Az okság elve, amely a kvantummechanika értelmezésével kapcsolatban komoly erőpróbán esett át, szintén új vonatkozásokkal bővülhet egy parapszichológiai „kísérőszövegben”. Többen szükségesnek vélik – akárcsak a modern posztrelavisztikus fizikában – a fényénél nagyobb sebességű elemi részecskék létezésének posztulálását.
Az energiagondokkal küzdő emberiség számára minden erőforrás fontos. Ebben a vonatkozásban az alig megszületett pszichoenergetika (e téren sok várható az 1974-ben indult International Journal for Psychoenergetics tevékenységétől) nyilvánvaló reményekkel kecsegtetett, ugyanis – Vasziljev szavaival élve – a legmagasabbrendűen szervezett anyag, az emberi agy által „előállított” tényezőről van szó. A telekinetikus megnyilvánulásokban feltételezett pszichoenergia uralásával sokat nyerhetnénk.
Természetesen ez a még nem teljesen érett tudomány számos más emberi (orvostudományi, pedagógiai, alkotásproblematikai) vonatkozást is érint.
HAZAI KUTATÁSOK
Amint arról (A Hét 1972. május 27-i számában) korábban írtunk, hazánkban szervezett pszi-vonatkozású tevékenységgel 1969 ősze, majd – még inkább – 1972 tavasza óta számolhatunk. A nemzetközi parapszichológiához való hazai hozzájárulás talán legjellemzőbb vonása a következetes materialista hozzáállás. Figyelemre méltó a bukaresti Victor Săhleanu docens doktor és Cornelia Guja biofizikus által kifejtett elmélet.
E szerint az anyag szubsztanciális és energetikai arculatai mellett létezik egy informácionális aspektus is, amely lényeges szerepet játszik a pszi-jelenségek értelmezésében. Tehát a két hazai szerző a sokak által immateriális megnyilvánulásoknak tekintett parapszichikai jelenségkört anyaginak véli.
Szintén materialista szempontokat képviselt e sorok írója a prágai konferencián két beküldött írásával. Ezek egyikében a pszi-képességek örökletes nyomait követtük; a másikban, körvonalazva az anyagi rendszerek közötti kölcsönhatások egy általános felfogását, a pszi-kölcsönhatást ebbe a keretbe helyezve a többi, természetben előforduló kölcsönhatások evolúciós kiegészítésének tekintettük. Ez utóbbi egyébként – a konferencián elhangzott több felfogással (azoktól függetlenül) – jó összhangban áll.
Megjelent A Hét V. évfolyama 17. számában, 1974. április 26-án.