Április 19–20-án a nagyszebeni Szakszervezetek Művelődési Háza nem éppen megszokott tudományos összejövetel színhelye volt: itt tartották a második országos Exobiológia és paleoasztronautika ülésszakot, a Művelődési Ház Univers XX Klubja rendezésében.
Talán dicsérettel kellene kezdenünk: ez a lelkes szebeni kollektíva – élén Gheorghe Bujiu matematikatanárral és Pál Gábor közgazdásszal – rendezésből, vendégszeretetből kitűnőre vizsgázott. Teljesítményük, amelyet még az „ortodoxabb“ szakterületek rendezvényeinek szervezői is megirigyelhetnek, őszinte elismerést érdemel.
Kik voltak az ülésszak résztvevői? Úgyszólván a problémakör valamennyi hazai szakértője (leszámítva, sajnos, a kolozsvári Florin Gheorghiţă mérnököt és az ismert paleoasztronautika szakértőt, Victor Kernbachot): Eugen Macovschi akadémikus (az úgynevezett biostrukturális elmélet kidolgozója, aki egy sikeres nyugat-németországi turné után sem kicsinyelte a nagyszebeni összejövetelt), Ion Hobana író (az írószövetség titkára), dr. Andrei Bacalu (a tévé közismert rovatvezetője), Călin Turcu (a Vălenii de Munte-i líceum tanára), Iustin Capră (bukaresti mérnök-feltaláló), Liviu Macoveanu (többszörös újító és feltaláló, a bukaresti Munkavédelmi Kutatóintézet tagja). Stb.
Közismert, hogy e – kizárólag a híveinek lelkesedésén alapuló – foglalatosságok tudományos statútuma körül sok a tisztázatlanság. Nos, ebben a vonatkozásban a paleoasztronautika hazai hívei – úgy véljük – hatalmasat léptek előre, ugyanis az összes közlemények megegyező vonása éppen a kritikus és tudományos hangnem volt. Ebben a tekintetben állapította meg Ion Hobana: a hazai exobiológia és asztronautika túljutott a nemzetközi szakirodalom puszta és kritikátlan „felemésztésén“, és rátérhet a hazai vonatkozású konkrét kutatásokra. Az első lépések már az ülésszakon elhangzott néhány dolgozat alapján ítélve – meg is történtek. Így Pál Gábornak a dák várakra vonatkozó kutatásai, Călin Turcunak a Cozia-hegy néhány „antropomorf“ képződményére, valamint a bucegi-i Sfinxre vonatkozó rendkívül érdekes vizsgálatai eleget tesznek a Ion Hobana által megfogalmazott kritériumoknak. E közlemények után „Mistere in piatră“ (Titkok a kőben) címmel bemutatták egy perui kutatónak a 60-as években hazánkról készített paleoasztronautikai filmjét.
Figyelemre méltó közleményként említenénk még a Gheorghe Butiuét (Előzmények a múltról), amely hangsúlyozta, hogy helyesebb volna előzetesen a földi múltban (például kihunyt földi civilizációkban) keresni a paleoasztronautikai jellegű leletek magyarázatát, s csak „végszükség“ esetén fordulni extraterresztriális okokhoz.
Befejezésként egyik legkedvesebb élményünknek szeretnék hangot adni: még az ülésszak első napján tudomást szereztünk arról, hogy a marosvásárhelyi Unirea Líceum Tau Ceti-körének két tagja (Emil Berbecaru és Léb Péter) saját költségén jött Szebenbe az ülésszak munkálatait meghallgatni. Az ülésszak első napján (este) találkozót rendeztek a közönséggel, amely alkalomból kérdés-feleletek hangzottak el. Nos, őszinte csodálkozásunkra, Léb Péter olyan „felnőttes“, érett, komoly, hozzáértő kérdéseket tett fel, amelyeket még Macovschi akadémikus is méltatott!
A következő nap a két vásárhelyi diák egy sikeresnek vélt Kirlián-fotót mutatott be. Ha arra gondolunk, hogy még meglett technikusok és mérnökök is csak vállvonogatva viszonyulnak a Kirlián-módszerhez, úgy véljük, ez a két lelkes diák elismerést érdemel!
Szerkesztőségi megjegyzés
Lapunk több ízben is foglalkozott a hipotetikus, földön kívüli civilizációk feltételezett földi jeleinek kérdésével. A munkatársunk itt közölt beszámolójában foglaltakkal kapcsolatban a magunk részéről Gheorghe Bujiu álláspontját osztjuk.
Megjelent A Hét VI. évfolyama 18. számában, 1975. május 2-án.