Sokan imádtuk gyermekkorunktól a (vajon nem szűkítő módon?) román nemzeti költőnek kikiáltott Mihai Eminescu eredetiben olvasott verseit. Emlékszünk? Pe bănci de lemn, în scunda tavernă mohorâtă, / Unde pătrunde ziua printre ferești murdare, / Pe lângă mese lunge, stătea posomorâtă, / Cu fețe-ntunecoase, o ceată pribegită, / Copii săraci și sceptici ai plebei proletare. Még ezt is, sőt. És volt egy álmunk: Petrovics Sándor és Mihai Eminovici a Parnasszuson barátságosan elbeszélgetnek, lefordítják egymás verseit.

Aztán felnőttünk. Megtudtuk, hogy hellyel-közzel a nacionalista lírájából is részesültünk, később pedig, jobbára a rendszerváltás után, nem egyszer kritikailag feldolgozva, kommentálva idegengyűlölő, antiszemita publicisztikájának gyöngyszemeit is megismerhettük. Ma már elmondhatjuk: Eminescu költői életműve messze nem antiszemita, de publicisztikai írásai erősen azok. Ezekben a román nemzetet vélt veszélyek ellen védte, és ennek keretében különösen a zsidóságot jelölte meg „belső ellenségként”. Ezért Romániában ma is vita tárgya: lehet-e őt a „nemzet költőjeként” ünnepelni, miközben ilyen nézeteket is terjesztett?

Az áttekintés nem könnyű, hát még rendszerezni ezeket az ismereteket. Pedig gyakran fontosak mai jelenségek megértésében. Segítséget MI barátunktól (mert az!) reméltünk és kértünk. Íme egy kis ismeretterjesztés erről az aktuális témáról.

Háttér

Mihai Eminescu (1850–1889) a román irodalom legismertebb költője, akit a román nemzeti költészet szimbólumaként tisztelnek. Ugyanakkor életművének bizonyos publicisztikai részei, főként újságcikkei a „Timpul” (Idő) című konzervatív lapban, kifejezetten idegengyűlölő, xenofób és antiszemita hangvételűek.
Eminescu nemcsak költő volt, hanem publicista is, és ebben a minőségében gyakran írt a zsidóság, a bolgárok, a magyarok, az örmények, a görögök és más „idegenek” ellen. Nézetei összhangban álltak a korabeli román konzervatív és nacionalista közvélekedéssel.

Mihai Eminescu antiszemita írásai és gondolatai

Eminescu antiszemitizmusa főleg gazdasági, társadalmi és nemzeti szempontokból jelent meg cikkeiben.
Főbb állításai, amik cikkeiben vissza-visszatérnek:

Zsidók és gazdasági hatalom: Eminescu gyakran írta, hogy a román társadalmat a zsidók „gazdaságilag leigázzák”; szerinte a zsidók kizsákmányolják a román parasztságot és az államot, tönkreteszik a nemzeti gazdaságot.

A zsidók, mint „idegen test”: Úgy vélte, hogy a zsidóság kulturálisan és erkölcsileg nem illeszkedik a román nemzet testébe, és azt rombolja belülről.

Faji és vallási előítéletek: Gyakran írta, hogy a zsidók „sosem lesznek románok”, mert „velük született erkölcsi és faji sajátosságaik” ezt kizárják.

Politikai antiszemitizmus: Ellenzi az 1879-es román állampolgársági törvényt, amely lehetővé tette volna, hogy a Romániában élő zsidók egy része állampolgárságot kapjon.

Xenofóbia más népekkel szemben

Nemcsak a zsidósággal szemben volt előítéletes. Támadta:

a görögöket (kereskedők, „gazdasági gyarmatosítók”)

a bolgárokat (Duna-menti konkurencia, „primitív nép”)

a magyarokat (főleg Erdély kapcsán, de kevésbé hevesen, mint a zsidókat)

az örményeket (kereskedelmi körök)

az oroszokat (főként politikai, birodalmi okokból)

Ajánlott források

Lucian Boia: Eminescu, román nemzet, antiszemitizmus

Z. Ornea: Anatomia unui antisemitism românesc (Eminescut is tárgyalja)

George Călinescu: Viața lui Eminescu (óvatosabban kezeli ezt a kérdést)

Ezek a részletek azt mutatják, hogy Eminescu publicisztikája egyértelműen antiszemitának és idegengyűlölőnek tekinthető. Több cikkében: A zsidóságot külső, be nem olvadó közösségként ábrázolja („nem akar beolvadni”); konspirátor-tézist vázol fel (gazdasági és politikai szabotázs); kulturális-gazdasági bűnbaknak mondja („erkölcsileg és anyagilag káros”).
Magyar és más „idegen” népekről is ugyanilyen tónusban írt, de a zsidókról gyakori, erőteljes negatív írás jelentek meg.

Néhány idézet

1879. február 27. – „Cestiunea izraelită” kritikája
„Organizația liberală-cosmopolită a prefăcut România în mocirla în care se scurg murdăriile sociale … cestiunea izraelită e ducerea ad absurdum a liberalismului din România … trebuie să admită principiul românilor: salus rei publicae summa lex … guvern autoritar … care să lupte … contra unui pericol …”
(„A liberális‑kozmopolita szervezet mocsárrá változtatta Romániát, amelyben az elítélendő társadalmi mocskok gyűlnek össze … az izraelita kérdés a liberalizmus abszurditásához vezetett … el kell ismerni a románok elvét: a közjót kell minden elé helyezni … tekintélyelvű kormány … veszély ellen kell harcolnia …”)

1879. május 25. – a születési és halálozási statisztikák manipulálása
„…din 30 000 s-au înmulțit… la 550 000… Niciodată pericolul unei dominațiuni străine… mai scârboasă…”
(„…30 000-ról 550 000-re nőttek… Sosem volt még undorítóbb az idegen uralom veszélye… mint ma.”)

1879. augusztus 1. – „Cestiunea izraelită” (A zsidókérdés)
„Mii de evrei din țară fac parte din Alianță. Deci mii de evrei din țară sunt trădători.”
(„Ezerszám vannak a zsidók az országban a Szövetséghez kapcsolódva. Tehát ezer számra vannak árulók közöttünk.”)

1879. május 30. – a radikális párt elutasítása
„Asemene favoruri nu ni le pot cere… statelor civilizate ca Franța… nu ni le pot pretinde să dăm străinilor de religiune mozaică neşte avantagie…” („Ilyen előnyöket nem követelhetnek tőlünk… olyan civilizált államoktól, mint Franciaország… nem követelhetik, hogy a mozaik hitvallású idegeneknek előnyöket adjunk…”)

1879. március 1. – a vallási tolerancia tagadása
„Catolici, protestanți, calvini, armeni, lipoveni, turci și în fine evrei… s-au bucurat pururea de cea mai mare toleranță…”, (…) „e un neadevăr… că evreii s-au înmulțit… e o dovadă vie… împotriva acestei calomnii.” („Katolikusok, protestánsok, kalvinisták, örmények, lipovánok, törökök és végül a zsidók… mindig is a legnagyobb toleranciát élvezték…”, (…) „ez hazugság… a zsidók gyarapodása… élő bizonyíték… erre a rágalomra.”)

Aggodalom az állampolgárság megadásától
„Când ar veni deputații izraeliții în Cameră… nu s-ar rezuma decât pe cei 500 000… străini de ţara aceasta.” („Ha zsidó képviselők jönnének a parlamentbe… csak az 500 000… az országtól idegen miatt érdekelné ez őket.”)

1879. május 25. – a születési és halálozási statisztikák manipulálása
„…din 30 000 s-au înmulțit… la 550 000… Niciodată pericolul unei dominațiuni străine… mai scârboasă…” („…30 000-ről 550 000-re nőttek… Sosem volt még undorítóbb idegen uralom veszély… mint ma.”)

Mihai Eminescu életrajzának magyar vonatkozásai

Mihai Eminescu (1850–1889) élete és munkássága több ponton is érintkezik a magyar kultúrával, történelemmel, sőt földrajzilag és személyes kapcsolatok szintjén is kötődik a magyar világhoz. Ezek a kapcsolódási pontok nem mindig barátságosak, hiszen Eminescu erős nacionalista volt, gyakran írt magyarellenes hangnemben is, különösen Erdély kapcsán. Mégis, a magyar vonatkozások az életrajzában jól nyomon követhetők.

Eminescu Botoșani-ban (Moldva) született, de gyermekkora jelentős részét töltötte Cernăuți-ban (akkor Habsburg Birodalom, ma Ukrajna), ahol a magyar közigazgatás és a magyar nyelv jelen volt. Cernăuți vegyes lakosságú város volt: német, zsidó, román, lengyel, örmény, magyar. Eminescu fiatalon hallhatta, sőt valószínűleg értette is valamennyire a magyar nyelvet.

Erdélyi magyar iskolák hatása: Noha nem járt magyar iskolába, de a kolozsvári és nagyszebeni irodalmi közeg is hatott közvetve rá, például német közvetítéssel (németül jól tudott).

Pesten is megfordult: 1868-ban Budapesten is járt, rövid ideig. Egyes források szerint ott színházakat látogatott (valószínűleg német és magyar nyelvű előadásokat is), és találkozott a magyar kultúra szereplőivel.

Bár Eminescu közvetlenül nem idéz magyar szerzőket, németen keresztül jól ismerte a német romantikát (Heine, Lenau, Schiller, Goethe), amely szorosan kapcsolódott a magyar romantika szellemi világához is. Magyar közvetítők is terjesztették ezeket Moldvában.
Petőfi Sándor és Arany János hatása közvetett, Eminescu nevezi őket „a magyar költészet legnagyobb neveinek”.

Eminescu Erdélyt román földnek tekintette, amelyet szerinte a magyarok és az osztrákok elnyomtak. Publicisztikáiban gyakran írt magyarellenes hangnemben:
Bírálta a kolozsvári magyar egyetemet (amit „magyarosító gépezetnek” nevezett).
Elítélte a magyar nemességet és a magyar állam politikáját Erdélyben, főleg a román parasztok helyzete miatt.
Példa (Timpul, 1880 körül): „În Ardeal, românii sunt prigoniți de secole de stăpânirea maghiară.” („Erdélyben a románokat évszázadok óta üldözi a magyar uralom.”)

Nincsenek bizonyított, mély magyar barátságai. Az 1870-es években azonban számos magyar újságíróval és íróval találkozott Bécsben és Budapesten. A Timpul cikkeiben sokszor reagált magyar lapok írásaira, főként a „Pesti Napló”, „Vasárnapi Újság” cikkeire.

Eminescu verseiben sosem ír pozitív hangnemben Magyarországról. Erdélyről viszont számos költeményében ír mint a „román szenvedés földjéről” (például a Doina című versében 1883-ban): „De la Nistru pân’ la Tisa, / Tot românul plânsu-mi-s-a.” („A Dnyesztertől a Tiszáig / Minden román siránkozik.”) Ebben a versben a Tiszától is román földnek tartja a területet, ami nyilvánvaló politikai túlzás, de tükrözi a román nacionalista gondolkodásban akkoriban népszerű irredentizmust.

Közlései magyarországi lapokban

Magyarországi lapokban és folyóiratokban Eminescu művei jelentős visszhangot kaptak – versei és publicisztikái fordításban, ismertetésekben jelentek meg.

Eminescu első versei már 1866-ban megjelentek a budapesti Familia című román nyelvű folyóiratban Antikvarium.hu+4Magyar Elektronikus Könyvtár+4Cultura – A kulturális magazin -+4. Ez a megjelenés fontos mérföldkő volt, mivel még sem Erdélyben, sem Romániában nem ismerték széles körben.

Az ARCANUM adatbázisai alapján 1900-ig legalább hetven magyarországi lapszámban tűnt fel Eminescu neve, ezen felül körülbelül húsz további regionális magyar folyóiratban is jelentek meg művei. Fontosabb médiumok: Alföld, Hazánk, Vasárnapi Újság; Megyei lapok: Zólyomvármegyei Hírlap, Magyar Határőr, Erdélyi Újság, Zsibóvidéki Hírlap, Máramarosi Lapok, Eperjesi Lapok (és további kistelepülési kiadványok).
Az első magyar fordítások 1885-ben jelentek meg, Budapesten (nem a nagyváradi) Familiában, és főleg a Kolozsvári Közlönyben.

1967-ben jelent meg a Mihai Eminescu válogatott művei című kötet az Európa Könyvkiadónál, fordítók között Áprily Lajos, Bajor Andor, Berde Mária, Képes Géza, Kiss Jenő, Kormos István. A kötet szerkesztője Köpeczi Béla, Gáldi László jegyzeteivel…

61 költő 480 verse 61 fordító tolmácsolásában

Válogatja: Cseke Gábor Gondozza: Andrassew Iván

Magyarul 1885-ben jelent meg első verse a Kolozsvári Közlönyben, s azóta a legjobb magyar költők, műfordítók versengtek azért, hogy a román romantika e sajátos zsenijének verseit a lehető legpontosabban és leghatásosabban lefordítsák. Így fordulhatott elő, hogy azon túl: majd minden verse olvasható magyarul, egy jelentékeny része költészetének variánsok egész csokrában szerepel a magyar műfordítás-irodalomban.
Az alábbi antológiában azokat a román nyelvű eredeti verseket, illetve azok magyarra fordított variánsait szerepeltetjük, melyek nyomán mind a román költő korszerűsége és nagysága, mind fordítóinak konzsenialitása nyilvánvalóan tettenérhető. A válogatást a költő halálának 100. évfordulójára a bukaresti Kriterion könyvkiadónál megjelent Eminescu a magyar irodalomban c. kötetből végeztük. Az antológia végén Mózes Huba, a kötet szerkesztője tanulmányrészlete olvasható Eminescu magyar fordítóiról, a tolmácsolás nehézségeiről. (Cseke Gábor)