Az Oxford Academic, a híres egyetemi kiadó Brain (Agy) című neurológiai lapjában érdekes tudományos fejtegetés jelent meg a nagy fizikus, Albert Einstein „agyberendezéséhez” kapcsolható intellektuális képességeiről.

A cikk szerzője korábban is értekezett már arról, hogy vajon Einstein tényleg olyan okos volt-e, mint ahogy azt tartják róla, és külön érdekesség, hogy alapvetően Mozarthoz hasonlítja őt. Bár utóbbinak a testét még boncolni sem lehetett, nemhogy a DNS-ét vizsgálni, Estelle Asmodelle szerint ez a két ember nemcsak egyszerűen okos volt, hanem fizikailag – agyuk mindenki másétól való szerkezetbeli különbözősége által – meghatározottan voltak kivételes, akár emberfelettinek is nevezhető képességeik.
„Mondanak az emberek mindenfélét Einsteinről, de végül arra jutunk, hogy egymagában átfogalmazta a fizikát modern fizikává, és ő volt az első, aki ténylegesen bebizonyította a kvantummechanikát. Az élete legnagyobb részét az egységes térelmélet kidolgozásának szentelte, és bár ezt sokan időpocsékolásnak tekintik, az új egységesítő elméletek a kvantumhúrok gravitációja okán minden eddiginél jobban közelítenek Einsten elméletéhez.” – fogalmaz a szerző.
Gyanúja szerint Mozart hasonlóan zseniális volt; keringtek is – bár anekdotikus – történetek a fejformájáról és méretéről meg a hallásáról is. Estelle Asmodelle meggyőződése, hogy Mozart fizikailag különbözött a többi embertől, és valószínűleg a történelem legtehetségesebb zenei tehetsége volt. Azt viszont soha nem fogjuk megtudni, vajon Mozart agya tényleg fizikailag is különböző volt-e másokétól.
Nos, Einsten agyáról tudunk egyet s mást. Einstein 1955-ben bekövetkezett halála után rövid idővel a patológus Thomas Harvey tartósította a tudós agyát, és mintákat vett belőle. Harvey leírta, hogy nem tudott semmilyen szokatlan dolgot azonosítani, ami azt jelenti, hogy a különbségek a normális határon belül mozogtak. Az egyetlen nyilvánvaló látható különbség az volt, hogy Einstein agya kicsivel kisebb volt egy átlagos felnőtt agynál.

Ez a megállapítás volt érvényben 1999-ig, amikor is Sandra Witelson és kutatócsapata felfedezte, hogy Einstein agyából hiányzott egy bizonyos kis darab, a parietális lebeny, amely a legtöbb ember agyában megvan; ebből arra következtettek, hogy Einstein agya úgy kompenzálta a hiányt, hogy más területeket használt, miáltal azok kissé meg is növekedtek. Későbbi vizsgálatok további szokatlan vonásokat fedtek fel. Ezekről az alsó parietális lebenyként ismert területekről úgy tudjuk, hogy a vizuális képzelőerőért és a matematikai gondolkodásért felelősek. A vizsgálat azt találta, hogy Einstein agya fizikailag fejlettebb volt.
Dean Falk antropológus 2013-ban közzétett egy új kutatásról szóló leírást. Kollégáival a múzeumok tizennégy darab fotóját elemezték, és végre sikerült Einstein teljes agykérgét leírniuk. Az elemzés felfedte a barázdák és redők teljes, részletes mintázatát, amit aztán összehasonlítottak más emberek agyának mintázataival. Kiderült, hogy Einstein agyának különleges prefrontális kérge van, ami hozzájárulhatott néhány kognitív képesség neurológiai alapjához. Falk csoportja szerint Einstein prefrontális kérgének tekervényei különböznek a más emberek agyában találhatóktól.

Lényegében Einstein agya tehát különbözik más emberekétől, és ez tette a gondolkodását is egyedivé. Azt nem tudjuk, hogy Einstein agyának mely részei voltak az „alulteljesítők”, de az biztos, hogy az ezt kompenzáló részek tették Einstein-t géniusszá, aki a modern fizika legnehezebb kérdéseire választ tudott adni.
Estelle Asmodelle arról ír, hogy sok ideje már Einstein relativitáselméletével foglalkozik a szakmai életében, felüdülésként pedig Mozart zenéjét hallgatja. Mindkettőben van valami fenséges, ami túlmutat az átlagos emberin. A „géniusz” szó nem is elég annak illusztrálására, hogy ezek az emberek fizikailag is különböztek az átlagostól; ők inkább „csodák” voltak.
És igen, a testünk befolyásolja az intellektusunkat. Például Stephen Hawking, mivel a teste sérült volt és nem tudta használni, képessé vált bonyolult számításokat fejben elvégezni. Most képzeljük el egy túlfejlett aggyal rendelkező ember intellektuális erejét!
Lehet, hogy a jövőben Einsteinhoz és Mozathoz leszünk hasonlatosak, ha az emberek képesek lesznek az agyukat úgy fejleszteni, hogy az korábban emberfelettinek tartott teljesítményre legyen képes. Einstein és Mozart a természet véletlen kegyéből lettek géniuszok.