A sertéshús önmagában értékes tápanyagforrás, de a zsíros és feldolgozott változatai egészségtelenek lehetnek. A kulcs: mértékletesség és okos választás – inkább sovány hús, kevesebb szalonna, több zöldség.
Kezdjük az alapokkal. A sertéshús gazdag fehérjében, B-vitaminokban, valamint olyan ásványi anyagokban, mint a vas és a cink – ezek mind létfontosságúak a szervezet egészsége szempontjából. Akkor mégis mi a gond? A probléma abban rejlik, hogyan készítjük el és dolgozzuk fel a sertéshúst, valamint hogy milyen egészségügyi kockázatokkal járhat a túlzott fogyasztása.
Először is, a sertéshús – különösen a zsírosabb részek, mint a szalonna, kolbász vagy borda – sok telített zsírt tartalmazhat. A telített zsír idővel megemelheti a „rossz koleszterin” szintjét, ami növeli a szívbetegségek kockázatát. Olyan ez, mintha felesleges súlyt cipelni: egy idő után egyre nehezebb és megerőltetőbb lesz vele haladni. Mértékkel fogyasztva a sertéshús nem feltétlenül veszélyes, de ha rendszeresen szerepel az étrendben, a felesleges zsír inkább árt, mint használ.
Van azonban egy másik, alattomosabb probléma is, amit nehezebb észrevenni. A feldolgozott sertéshúsok – mint a virsli, a szalonna vagy a sonka – gyakran tele vannak nitrátokkal és tartósítószerekkel. Ezek az anyagok az eltarthatóság növelésére és az íz fokozására szolgálnak, ám kutatások szerint összefüggésbe hozhatók bizonyos rákos megbetegedésekkel. A gond tehát nem magával a hússal van, hanem azzal, amit hozzáadnak. Mintha egy gyönyörű festményt túldolgoznának, és elveszne az eredeti varázsa – a feldolgozott sertéshús olyan anyagokat vihet a szervezetbe, amiket jobb lenne elkerülni.
A sertéshús más egészségügyi tényezőkre is hatással lehet. Egyeseknél a túl sok vörös hús – beleértve a sertést is – megterhelheti a veseműködést, főleg ha már eleve fennáll valamilyen vesebetegség. A szervezetnek keményebben kell dolgoznia a fehérjék és bomlástermékek lebontásán, ami tovább stresszelheti a vesét. Ez olyan, mintha egy maratonit próbálnánk lefutni túlsúllyal, amit nem is vállaltunk önként.
Mielőtt azonban teljesen lemondanánk a sertéshúsról, tegyünk rendet: a kulcs a mértékletesség. Akárcsak más élvezeteknél, a sertéshús is helyet kaphat a kiegyensúlyozott étrendben – főleg, ha inkább soványabb részeket választünk, mint például a karaj, szűzpecsenye, vagy akár kis mennyiségben a sertéshas. A lényeg az okos döntésekben rejlik: csökkenteni kell a feldolgozott formák fogyasztását, és lehet élvezni a sertéshúst egy változatos, tápanyagokban gazdag étkezés részeként. Nem a démonizálás a cél, hanem az okos fogyasztás.
És végül itt a lényeg – ha olyan természetes, gyógyító erejű ételekkel társítjuk, amelyek kiegyensúlyozzák a zsírhatását, negatív hatások nélkül. Ez az egyszerű váltás – feldolgozott helyett soványabb hús, mellé pedig rostban és antioxidánsban gazdag ételek – ez a kis lépés nagy változást hozhat az egészségünkben.
Forrás: Quora
A szerkesztő megjegyzése
Az átlagos húsfogyasztás nagy részéért a sertéshús felelős.
Azonban magáról a disznóról valóban nem a higiénia és a tisztaság jut eszünkbe. De vajon mennyire befolyásolja ez a húsának minőségét és mit jelent ránk, fogyasztókra nézve?
A vallási szempontoktól függetlenül a tudomány a sertéshús fogyasztásának veszélyeire hívja fel a figyelmet. Elsősorban amiatt, mert ezek az állatok bármit elfogyasztanak, beleértve például más állatok ürülékét is. Hogy megesznek mindent, az csak egy dolog, de még nagyobb probléma, hogy nem tudják ezeket megemészteni rendesen, így nem tudnak megszabadulni a méreganyagoktól sem.
Ezért számos veszélyes mikroorganizmus, baktériumok, vírusok maradhatnak aktívak szerveikben, szöveteikben. Ha úgy döntünk, sertéshúst eszünk, gondoljunk bele, hogy az állatban esetlegesen jelenlévő összes toxikus anyagot is elfogyasztjuk. Mindent összevetve elmondható, hogy valamennyi, emberi fogyasztásra alkalmas hús közül a sertéshús jelenti a legnagyobb veszélyt egészségünkre.
Mivel rengeteg kórokozó és parazita tenyészhet a sertéshúsban, különösen fontos, hogy megbízható helyről vásároljunk és alaposan hőkezeljük a húst fogyasztás előtt. Javasolt az ételhőmérő használata is, hogy biztosra menjünk. A sima sertéshúst legalább 145 fokon, a darált sertéshúst 160 fokon főzzük, süssük. Nyers sertéshúst soha ne tároljunk együtt más élelmiszerekkel! Miután megfogtuk, alaposan mossunk kezet.
Megfelelő tárolás és előkészítés mellett a sertéshús biztonsággal fogyasztható.
A cikk a Bright Side angol nyelvű cikke nyomán készült a Kuffer fordításában.
Forrás: Contextus
