Az Amerikában élő ukrán zongoraművész, az oroszbarát Valentyina Liszica tavasszal botrányt okozott: a megszállt Mariupolban adott koncertet. Liszicát az ügy nyomán utolérte a bojkott, júniusi margitszigeti fellépését is lemondták. A háborús viszonyoktól hosszú évtizedek elszokott emberek természetes reakciójaként a híren elsőre mindannyian meglepődtünk. Pedig az eset nem példa nélküli, számos hasonlóra akadhatunk az 1945-öt követő időszakból idehaza is. Az akkor megfenyített vagy éppen a közönségtől eltiltott művészek többségének lehetett elszámolnivalója, ám a megtorlás sokszor egyáltalán nem állt arányban a botlás nagyságával.
A mára elfeledett Kelly Anna–Legenyei József-páros viszont semmit nem követett el. A háború után pályafutásukat mégis kettétörték, sőt Legenyei a Rákosi-rendszerben börtönbe is került.
Kelly Anna operettprimadonnát 1945 áprilisában, éppen fél évvel korábban vette őrizetbe a politikai rendőrség, mint vőlegényét, a parodista, konferanszié Legenyei Józsefet. Történetük kísértetiesen hasonló: a színészek igazolóbizottsága örökre eltiltotta, a Politikai Rendészeti Osztály pedig letartóztatta őket. Ám miután kiderült, hogy a háború, a német megszállás alatt, a nyilas uralom idején nem követtek el semmit, visszanyerték szabadságukat, a népbíróság pedig hónapokkal később mindkettőjüket felmentette a vádak alól. Karrierjük tehát az átmenetinek hitt ficam után ugyanúgy folytatódhatott volna, mint korábban. Mégsem ez történt.
Rivaldafényben
A neves pécsi jogtörténész, Holub József fia, művésznevén Legenyei dr. (1915–1967; ő is jogot végzett) a Pécsi Öregdiákok elnevezésű kabaréegyüttesével már a harmincas években a rendszeres rádiós szerepléseknek köszönhetően országos ismertséget szerzett. Legenyei sokoldalú előadóművész volt, akár parodistaként, sportmérkőzések közvetítőjeként vagy a háborús honvéd kívánsághangversenyek konferansziéjaként. Népszerűsége, ha analógiát keresünk későbbi korokból, leginkább Gálvölgyi Jánoséhoz volt mérhető.
Az akrobatikus táncosként induló pályafutását egy prágai baleset miatt feladni kényszerülő, énekesnőként a Kelly vezetéknevet használó Ézsöl Annát (1919–1965) Legenyei valószínűleg a rádióban ismerte meg. A dizőzként, jazzénekesként közkedveltté lett Kelly Anna 1943-ban a Fővárosi Operettszínház tagjává lépett elő, és nagy sikerrel játszotta Angela szerepét Sárdy János mellett a Luxemburg grófjában. „Népellenes bűnt” mindössze azzal követett el, hogy Legenyei Józseffel együtt rendszeresen szerepelt a háborús kívánsághangversenyek műsorán. (Igaz, ugyanezt tette például Bilicsi Tivadar, Misoga László, Szörényi Éva vagy Turay Ida, ők azonban a háborút követően feddéssel, néhány hónapos vagy egyéves tiltással megúszták a számonkérést.)
Kelly Annát szabadon bocsátása után 1946 februárjában igazolta a népbíróság. Ebben döntő szerepet játszottak a mentőtanúk, hiszen az énekesnő valóban segített a bajbajutottakon. A nyilas kivégzőosztagtól katonaszökevényként megmenekülő Pánczél György író-újságírót – ahogy Pánczél visszaemlékezésében olvashatjuk – az ostrom alatt előbb Karády Katalin rejtette el, „majd újabb búvóhelyre akadtam Budán, a Fazekas utcában lakó Kelly Annánál, akinek egy ideig személyi titkára voltam”.
Dalol a reakció
Legenyei Józsefre, a rádió „fasiszta szpíkerére” 1945 októberében, a Németországból hazatérők szűrőtáborában csapott le a politikai rendőrség. A népbíróság azonban felmentette, mert a védőügyvéd, az ismert focista, Sárossy György felhívására jelentkező mentőtanúk – így Tolnay Klári vagy Jávor Pál – igazolták, hogy „nem volt fasiszta, és szabotálta a németbarát rendelkezéseket”.
Rövid ideig úgy tűnt, hogy annak ellenére esélyt kapnak a folytatásra, hogy felmentésüket a sajtó nemegyszer gúnyosan kommentálta. Igaz, Kellyt az operettszínház, Legenyeit pedig a rádió elbocsátotta. Szakmájuk peremén azonban megtűrték egyelőre mindkettejüket. Kelly Anna 1946 őszén új lemezt jelentethetett meg, október és december között pedig hangversenysorozatot adhatott a Zeneakadémián. A koncertek sokaknak szemet szúrtak; az Igaz Szó egyenesen arra biztatott, hogy a műsor alatt okozzanak botrányt: „És ha a pesti közönség nem tiltakozik, miért ne hirdetnék újra öles plakátok Pest utcáin az örömhírt, hogy »Kelly Anna nagy hangversenye!«. És ha nem akad, aki kifütyüli, ő fog fütyülni – a demokráciára.”
Fellépését a Népszava „szemérmetlenségnek, szemtelenségnek” nevezte, és időközben a botrány is kitört. Az előadások közben ismeretlenek verekedést provokáltak, vagy közbekiáltásokkal zavarták a műsorszámokat. Kelly Anna okos és taktikus megoldást választott. Nyilvánosságra hozatta, hogy a kommunista Szabad Nép segélyakciójában 150 forintot adományozott a szlovákiai magyar menekülteknek (akkoriban egy átlagkereset nem érte el az 1000 forintot), majd a hangversenyszervezők fizetett közleményben jelentették be, hogy „Kelly Annáról, aki hosszabb idő óta betegeskedett, orvosai újabb vizsgálatok után megállapították, hogy huzamosabb pihenőre van szüksége, és az énekléstől eltiltották egészsége érdekében. Így karácsony másnapján a zeneakadémiai hangversenyével búcsúzik hosszabb időre a közönségtől és a színpadtól”. Az énekesnő új vőlegénye, Mihai Vasilopol operaénekes oldalán hamarosan Romániába távozott.
Legenyei József 1946 őszén visszament Pécsre, helyi focimérkőzéseket vezetett, újonnan alapított Dali Társulatával pedig a vidéket járta a baranyai falvaktól Kaposváron át a pécsi Nemzeti Színházig, bányászotthonokig. Szilveszterkor a pesti Bristol szálló (ma a Marriot áll a helyén) estjét konferálta. Működésére egy idő után felfigyeltek, és ugyan tiltással reagált a színészek szabadszervezete, az előadások még 1948 elején is tartottak. Ezeket végül egy újabb sajtókampány némította el.
A profitorientált hangversenyrendezők egymás után léptetik fel – írta a Művelt Nép – például „Cselényi Jóskát, akinek fröccsös irredentizmusába butultak bele az amúgyis hazaffyaknak elnevelt tömegek [Cselényi József nótaénekes a háború előtt irredenta dalokat is énekelt], és ugyancsak nekik köszönhetjük, hogy már nem is szerényen, hanem hivalkodó gőggel hirdetik jubileumi hangversenyüket a »Pécsi öreg diákok«”, akik Legenyeivel az élen „ott ágáltak az összes kívánsághangversenyeken”. A Szabad Nép pedig Dalol a reakció címszó alatt megállapította, hogy „vannak hangversenyrendezők, akik a fasizmusra specializálták magukat. Eltiltott színészeket tálalnak ínyenc falatként vidéki reakciósoknak. Ezek aztán természetesen véresre tapsolják tenyerüket a számukra régi szelleműműsorral szolgáló »mártír« művészeknek, akik előadás előtt, alatt és után nem fukarkodnak demokráciaellenes kijelentésekben. Ilyen vállalkozás volt az, amelyik dr. Legenyei Józsefet és Kelly Annyt akarta újra népszerűsíteni”.
Legenyei József többé nem térhetett vissza a színpadra. 1950-ben négy évre börtönbe került. Szabadulása után segédmunkából élt. Nem dolgozhatott rosszul, mert oklevelet is kapott, amely „Legenyei elvtársat” kiváló élmunkásként méltatta. 1967-ben ötvenháromévesen, rövid szenvedés után halt meg Pécsen.
Családi találmány
Ana Kelly-Vasilopol – ahogy a hangversenyszervezők 1946 karácsonyán közölték – valóban megbetegedett; hét éven át egyáltalán nem énekelt. Gyógyulása után 1957-ben férjével a konstancai Teatrul de Stat operatagozatához szerződött. Komoly szerepeket kapott, amelyek kárpótolhatták a korábbi meghurcoltatásokért. Énekelte A víg özvegy címszerepét, a Parasztbecsület Loláját, a Bajazzók Neddáját és a Traviatát.
Életének erről az epizódjáról a rendelkezésünkre álló szűkös források ellenére viszonylag többet tudunk. Kelly Anna lánya, Ines Vasilopol egy nap otthon elújságolta, hogy iskolájába egy erdélyi magyar fiú érkezett. Az anya találkozni akart vele, és az egyik nagyszünetben meg is kereste. Ahogy évtizedekkel később a fiú, az Anzix Art Blog névtelenségbe burkolódzó szerzője felidézte: „A kamaszfiú némileg feszengve állt a helyi zenés színház primadonnája, Kelly Anna előtt, akiről még mindig nem tudott semmit, de aki nagyon szép volt, szebb, mint a képeslapon, és elegánsabb mindenkinél, akit addig ismert, s az őt kísérő férjével, Mihai Vasilopollal együtt úgy néztek ki, mintha egyenesen egy filmvászonról érkeztek volna. […] Kedvesen nyújtotta a kezét, és előzményei, családi körülményei felől érdeklődött. A fiú félszegen válaszolgatott, zavarban volt: azok az emberek nem az ő világából valók voltak, ha mégoly kedvesek is. A látogatás nem tartott sokáig, »vendégei« próbára siettek a színház iskolával szomszédos épületébe…”
Kelly Anna hamarosan férjével együtt Bukarestbe szerződött. A házaspár az itt töltött néhány év alatt fejlesztette ki azt a speciális pedagógiai-terápiás eljárást, amelyet énekelt és beszélt hangok felhasználásával a neuromuszkuláris eredetű légzési nehézségek leküzdésére és az énekhang helyreállítására alkalmaztak. (A módszert a hetvenes években több európai országban is alkalmazták.)
A bukaresti évek alatt Kelly Anna ismét megbetegedett. Gyógykezelésre hazautazott Budapestre, de már műtéttel sem tudtak segíteni rajta. 1965 nyarán temették el Farkasréten. Az újságok csupán rövid hírben számoltak be a negyvenhatéves énekesnő haláláról.
Az egykori diákban viszont életre szóló élményként maradt meg a konstancai találkozás: „Egyszer aztán nagyot fordult a világ, és az egykori ifjú már deresedőfejjel eszmélt rá egykori látogatója kilétére, és sorsának alakulására. A Párkák úgy alakították Kelly Anna sorsának fonalát, hogy örökre fiatal maradjon… Az egykori kamaszfiú pedig, aki felett eljárt az idő, hálás szívvel emlékezik az egykori dívára, aki az együvé tartozás gesztusával ajándékozta meg, így bátorítva, segítve őt életének egy válságos időszakában.”
Készítette: PETHŐ TIBOR
Forrás: a Magyar Hang V. évfolyama 50. számának (2022. december 9. – december 15.) nyomtatott változata.
A szerkesztő megjegyzése
Kelly Anna (Léva, 1919. október 6. – Budapest, 1965. június 10.) az 1940-es évek sikeres énekesnője, előadóművésze.
Ézsöl Annaként született Léván. Trianon után háttérbe kényszerült magyar családja a megélhetésért Budapestre költözött (ezért szerepel néha életrajzában születési helyként Budapest). Színésznő, énekesnő szeretett volna lenni, ezért akrobata- és tánciskolába íratták. Magánúton tanult énekelni, 1940-től lépett fel táncdalokkal, operettrészletekkel. Tehetségét korán felismerték, és külföldre szerződtették.
Életrajzírói szerint az 1940-es évek legtehetségesebb és legsikeresebb énekesnője volt. Az operett mellett hasonló sikerrel énekelt táncdalt, sanzont és dzsesszt is. Több mint 150 lemezfelvétel készült vele. Sírja a Farkasréti temetőben van. (Wikipédia)
A plakátokon Ana Kelly-Vasilopol néven szereplő művésznő romániai éveiről is olvashatunk egy visszaemlékezésben, amelyből kiderül, hogy a konstancai színházról készült doktori értekezésben (ADRIAN DOXAN: TEATRUL LIRIC – OPERA CONSTANŢA, Ex Ponto, 2007) megtalálható az ő méltatása is.
Sírja a Farkasréti temetőben van. Fiatalon halt meg, ami azt jelenti, hogy örökké fiatal és szép maradt.
A kiemelt kép forrása: Wikipédia
