Az Infovilág cikke. Kárpáti János nemzetközi sajtószemléje.
Érdekes, a jelek szerint Orbán arra utal, hogy a migrációs és menekültügyi megállapodás előtt biztonságban voltak az EU határai – írja a Politico, amikor hírlevelében kommentálja a magyar miniszterelnök közösségimédia-bejegyzését. Orbán Viktor ugyanis ennek a megállapodásnak az európai parlamenti elfogadására reagálva azt írta, hogy – idézem – „az egység halott, a határok már nem biztonságosak. Magyarország soha nem enged a tömeges migrációs őrületnek”. Idézet vége.
Az amerikai portál európai kiadásának beszámolója kiemeli, hogy a hosszas lobbizás után, egyes részek tekintetében szoros szavazási eredmény mellett elfogadott paktum célja egyfelől az, hogy felgyorsítsák a menekültügyi eljárásokat, másfelől, hogy megosszák a frontországok terheit. A három nagy frakció – a jobbközép néppárti, a centrista Megújítás és a szociáldemokrata – sikeresen elhárította a szélsőjobbról és a szélsőbalról, valamint a saját soraiból is hangoztatott ellenvetéseket, keresztülvitte a szöveget, amivel Roberta Metsola EP-elnök szavai szerint történelmet írt.
A parlamenti ülés közben a látogatói üléssorokból és az épület előtt is emberi jogi csoportok aktivistái tiltakoztak a megállapodás ellen. Az Amnesty International, a Human Rights Watch és a menekültügy európai ernyőszervezete kegyetlenségnek tartja a menekültügyi eljárások szabályozását, kevesli a menedékkérők védelmét.
A Politico felhívja a figyelmet arra is, hogy ezúttal ismét közös platformra került Magyar- és Lengyelország. Donald Tusk lengyel kormányfő azt mondta, hogy meg fogják védeni az országot a menedékkérők áttelepítését előirányzó mechanizmustól. Tusk utalt arra – amire ugyanakkor, hadd jegyezzem meg, a magyar kormány nem szokott utalni –, hogy a menedékkérők átvételének a kötelezettségét meg lehet váltani pénzzel.
Az EurActiv brüsszeli hírportál arról ír, hogy az Európai Parlament által megszavazott paktummal még távolról sem vált teljessé az Európai Unió migrációs és menekültügyi politikájának az eszköztára. Hátra van még – és lényegében a júniusi EP-választások után, a július 1-jén hivatalba lépő magyar EU-elnökség alatt kezdődik – az a munka, amely arra irányul, hogy az eddig meglevőknél több megállapodást kössenek a harmadik országokkal – részben eredet-, részben tranzitországokkal – az Európába igyekvők visszatartása, illetve átmeneti elhelyezése, ügyük ottani elbírálása végett, értelemszerűen anyagi ellenszolgáltatás fejében. Az EU eddig Tunéziával, Mauritániával és Egyiptommal kötött ilyen megállapodásokat. Az EurActiv diplomáciai forrásai szerint a magyar soros elnökség először Marokkóval és Törökországgal kezdhet egyezkedéseket újabb megállapodások megkötése céljából, de egyes források a Szahel-övezetet is megemlítik. Baloldali, illetve liberális részről, valamint egyes néppárti körökben ugyanakkor elhangzik az a bírálat, hogy például Egyiptomban és Tunéziában nem szavatolják azt elvárt mértékben az emberi jogokat.
A hagyományos menekült-visszatartáson is túlmutat a britek Ruanda-modellje, illetve Olaszország megállapodása Albániával, ami arról szól, hogy a különböző helyekről érkezett menedékkérőknek ilyen zsilipországokban kell tartózkodniuk ügyük elbírálásáig. Az EurActiv elemzése idézi Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét, aki az uniós lépések lényegi célját a következőképpen fogalmazza meg: „Mi legyünk azok, és ne az embercsempészek, akik döntenek arról, hogy ki jöjjön az Európai Unióba, és milyen feltételek mellett”.
Röviden még egy cikk erejéig ennél a témánál maradva, a Frankfurter Rundschau szerint kudarcra ítéltetett a közös európai menekültügyi rendszer, a csalódás beprogramozott. Borúlátását a német lap újságírója arra alapozza, hogy a háborúk sora, a környezet pusztulása és a reménytelenség nyomán globális értelemben olyan hatalmas méreteket ölt a szenvedés, ami mellett képtelenség lesz megakadályozni, hogy egyre többen jöjjenek Európába.
A menekültek igazságosabb elosztása az EU-n belül illúzió, hiszen a kidolgozott közös rendszer megnyitja azt a lehetőséget, hogy olyan országok, mint Magyarország, kivásárolják a kötelezettségeiket. A Rundschau arra is figyelmeztet: eddig mindig zátonyra futott az a kísérlet, hogy kifogják a szelet a szélsőjobboldali pártok vitorlájából, nézeteik részleges átvétele révén. Ezeknek a pártoknak és híveiknek ugyanis egyetlen külföldi is túl sok – miközben az előirányzott eljárási rendnek a jogállamiság látja a kárát.
Végül egy cikk a The New York Timesból, Horvátországról, ahol jövő szerdán általános választásokat tartanak. A zágrábi politikát több mint három évtizede a Horvát Demokratikus Közösség, a HDZ uralja, amely 1989-ben még etnonacionalista erőként tűnt fel, de idővel hagyományos Európa-párti jobbos párt lett belőle. A felmérések szerint a HDZ vezet fő riválisa, a szociáldemokrata párt előtt, de most úgy néz ki, hogy a szélsőjobboldali Haza Mozgalom királycsináló pozícóba kerülhet, mert valószínűleg a két nagy párt egyike sem lesz képes önmagában többséget szerezni.