Madame Bovary az irodalomtörténet egyik leghíresebb regényének címe. A regény főhőse egy tünetcsoport „névadója”. A bovarizmust a valóság miatti állandó elégedetlenség jellemzi, amelyben a személy magas elvárásai és vágyai ütköznek a valósággal.
A bovarizmus jelentése
Gustave Flaubert 1857-es klasszikus művében Emma Bovary karaktere pszichológiai mélységével tűnik ki. A regény Charles Bovary orvos feleségének a történetét meséli el, aki nem viszonozza férje szeretetét. Emma elégedetlenségének eredete a romantikus regényekben rejlik, amelyeket fiatal korától habzsolt, ezért fejlődik ki benne a kitalált és idealizált szeretetfogalom és torzulnak az affektív kapcsolatok. Férje nem reagál Emma szerelmi elvárásaira és fantáziáira, nem hasonlít a romantikus regények hősies serdülő főszereplőire. A szenvedélyes és rögeszmés kapcsolat hiánya kilátástalan helyzetbe hozza Emmát.
Ahogy fokozódik az egyhangúság, a középszerűség és a való élettel való elégedetlenség érzése, Emma annál inkább a fiatal korában olvasott szerelmi regényekben keres menedéket. Így kezd fantáziálni a szerelmi életről, amiről mindig is álmodott, annyira távol kerülve a valóságtól, hogy már nem képes megkülönböztetni a fantáziát a valóságtól.
A regény megjelenését követően Emma karakterét tanulmányozva Jules de Gaultier filozófus találta ki a szóban forgó kifejezést 1892-ben: le bovarysme. Tíz évvel később ugyanez a filozófus dolgozatot írt a Flaubert-regény szereplőinek lélektanáról. Tehát a bovarizmus vagy Madame Bovary-szindróma a krónikus elégedetlenség állapotára utal, amelyben a valóságot tagadják vagy elutasítják.
Mi a bovarizmus a pszichológiában
A pszichológia bovarizmus-fogalma a 20. században keletkezett, 1940 végén kezdték vizsgálni ezt a szindrómát a pszichoanalízisben mint az állandó elégedetlenség, csalódottság, a várakozások és rögeszmés törekvések és a valóság közötti eltérés, a kettő között fennálló távolság vagy ellentét jelenségét.
A főszereplő lélektanában a bovarizmusnak a következő tüneteit azonosították:
Irreális elvárások: Az ebben a szindrómában szenvedőknél fantáziadús, irreális és aránytalan elvárások és célok alakulnak ki, ami a valóság téves perspektívájához vezet. A csalódottság abban is megmutatkozik, hogy a valóság képtelen reagálni az illető által felvetett elvárásokra.
Lehetetlen célok: a nehézségek miatt nem elérhető célok meghatározása is gyötrelmet és kényelmetlenséget okoz. A személy olyan dolgokra vágyik, amelyek meghaladják őt. A törekvéseit nem maga a személy tudata és valós viszonyai irányítják, hanem szubjektív idealizációk.
A megerősítés elfogultsága: Ez az elfogultság az információk szelektív elfogadására vonatkozik, aminek alapján torz elvárások és elképzelések születnek. Másrészt akik bovarizmusban szenvednek, a fiktív valóságnak ellentmondó információkat elutasítják. Ezért a valóság elfogult értelmezésének velejárója az objektivitás és a kritikai ítélőképesség elvesztése.
A valóság tagadása: a tagadás harci és védekezési stratégiaként szolgál. Az ebben a szindrómában szenvedő személy elkerüli a valóságot, képtelen elviselni, hogy az nem „működik” az általa létrehozott fantáziában. Ez a tagadás a felelősség hiányához vezet a személy saját cselekedetei és viselkedése iránt.
Az önismeret hiánya: képtelen önmagát reálisan érzékelni, az önértékelése idealizált. Képtelen felismerni saját korlátait és gyengeségeit. Ezenkívül minden apró konfliktusra gyakran drámai és túlzott módon reagál, hozzáállása más emberekhez paranoid.
Ez a szindróma pszichés következményekkel jár azokban az emberekben, akikben kialakul, és más pszichológiai rendellenességekkel függ össze.
Mi társul a Bovary-szindrómához? Személyiségzavarok, kifejezetten a borderline személyiségzavar (angolul: borderline personality disorder – BPD), főként a hangulat szélsőséges ingadozásával, önkárosító tünetekkel és kínzó érzelmi állapotokkal járó tünetegyüttes, a személyközi kapcsolatok, és az énkép/én-identitás instabilitásával jellemezhető súlyos személyiségzavar; nárcisztikus személyiségzavar: beképzeltség, hiúság, önhittség vagy egyszerűen az önzés személyiségvonása, alkalmazzák az elnevezést társadalmi csoportra, gyakran használják utalásként elitizmusra vagy közönyösségre mások nehéz helyzete iránt; és a hisztrionikus személyiségzavar, amelynek jellemzői a szélsőséges érzelmi megnyilvánulások, a feltűnési vágy, az állandó élmény- és újdonságkeresés.
A bovarizmusban, akárcsak a nárcizmusban, van egy idealizált kép a személyről vagy annak egyes aspektusairól, valamint jellemző a nagyság és az önközpontúság érzése. A dráma iránti hajlam, az érzelmek túlzása és a bovarizmusban rejlő színpadiasság a hisztrionikus személyiség jellemzője. A krónikus ürességérzet, ami a Madame Bovary-szindrómát jellemzi, a BPD személyiségzavarra jellemző. A krónikus elégedetlenség és elégedetlenség gyakran depressziós és szorongásos típusú tünetek kialakulásához vezet. Intenzív hajlam mutatkozik a melankóliára és a disztímiára. (A disztímia időben elhúzódó hangulatzavart, krónikus lehangoltságot jelent, a depresszió spektrumán ez számít a legenyhébb depressziónak. Külön kórképként tartják számon, a mentális betegségek legfrissebb diagnosztikus kézikönyve a krónikusan elhúzódó depressziós állapotot nevezi diszítmiának.) A frusztráció következtében fellépő harag és düh időnként agresszív és/vagy önpusztító magatartáshoz vezet. Ezek miatt a tünetek miatt az illető általában terápiára kerül.
Hogyan kezelik a bovarizmust?
A kezelés a valóság realisztikusabb értelmezésére, elfogadására és a hozzá való alkalmazkodás elősegítésére irányul.
Normális esetben az emberek, akik terápiára érkeznek, nem a Bovary-szindróma miatt teszik ezt, mivel nincsenek tisztában a valóságérzékelésük megváltozásával. Az ok, amiért általában szakmai segítséget kérnek, a szorongásos-depressziós tünetek, vagyis az érzelmi diszkomfort. Ezért az első cél a a probléma tudatosítása. A terapeutának meg kell értenie és meg kell magyaráznia a tagadás mint stratégia mechanizmusát, és a saját életének példáival a elősegítenie a tudatosságot.
A valóság megváltoztatása annak előzetes elfogadása nélkül nem lehetséges. A személynek meg kell értenie, hogy a valóság elfogadása nem passzív lemondás róla, hanem szükséges és létfontosságú lépés annak megváltoztatásához. A valóság megismerése annak azonosításához vezet, amin változtatni akarsz.
Az önismereten és a valóság elfogadásán keresztül megfogalmazhatók, a személyes és környezeti erőforrások alapján újragondolandók az elérhető célok és az ember létfontosságú prioritásai.
Példák a bovarizmusra
A bovarizmus jobb megértése érdekében érdemes megtekinteni Flaubert regényének filmadaptációit.
Madame Bovary, Jean Renoir (1934)
Madame Bovary, Carlos Schlieper (1947)
Madame Bovary, Vincente Minnelli (1949)
Ryan lánya, David Lean (1970)
Madame Bovary, Claude Chabrol(1991)
A szív indokai, Arturo Ripstein (2011)
Tavasz Normandiában, Anne Fontaine (2014)
Madame Bovary, Sophie Bartes (2014)
Forrás: YOUBLR 2021. július 26. Szerkesztett gépi fordítás. Rövidített szöveg. Elnézést az elnézésekért.
