Mi ugyan művészként ismerjük Szilassy Jánost, de a maga korában mesterembernek számított, annak vallotta magát, egyike volt a legkiválóbbaknak. A művészekhez hasonlóan egy kiváló mesterembernek is szüksége van tehetségre, technikai ismeretekre, tudásra, tapasztalatra.
Ő a magyarországi késő barokk, rokokó egyik leghíresebb ötvösművésze volt. 1729-ben született, elsősorban gazdagon díszített egyházművészeti tárgyakat: kelyheket, úrmutatókat, feszületeket, cibóriumokat készített. Szakmai tudását Kassán, az édesapja műhelyében szerezte. Alkotásainak külön vonzerőt kölcsönöznek a zománcképes díszítések.
Műhelye Lőcsén volt, itt dolgozott haláláig, amely a XVIII. század nyolcvanas éveiben következett be. Viszonylag rövid élete ellenére komoly szakmai sikereket könyvelhetett el, többször választották meg céhmesternek, tucatszám kapta a jelentős megrendeléseket.
A művészt a mesterembertől alapvetően az alkotóerő, az egyéniség, a korszerűség, a senki mással össze nem téveszthető stílusjegyek különböztetik meg. Szilassy ilyen értelemben is művész, hiszen alkotásai egységesek, egyéni hangvételűek, a stílusjegyek alapján felismerhetőek. Ami az alkotóerőt illeti, az elsősorban kegytárgyai egyedi jellegű, jellegzetesen karcsú, törékenynek tűnő, mégis stabil megkomponálásában és zománcképein jut érvényre. Az úrmutatókon felfedezhető domborítások, trébelések, metszések, kivágások, aranyozások, a drágakövek kiválasztása, azok foglalatba helyezése, a kegytárgy építőelemeinek ritmusa, dinamikája olyan széleskörű szakmai, technikai és anyagismeretről tudósít, amely a maga nemében párját ritkította és ritkítja a mai napig. Ha kinagyítjuk külön-külön a zománcképeket, meggyőződhetünk, hogy valamennyi apró mérete ellenére kiváló kompozíció, amelyek az egyházi jelképek alapos ismeretén túl, rajz tudásról. valamint festői erényekről is tudósítanak. A maga korában ezt csak a beavatottak ismerték közelről, a hívek döntő többsége csak a tárgy kecses formáját, ragyogását, összképét észlelhette, amelyet a különböző méretűre vágott és kreatívan, mozgalmasan elrendezett aranyozott sugárnyalábok tesznek lobogóvá.
A Szatmár megyei kaplonyi úrmutatója 1756-ban készült Lőcsén és annak köszönheti létrejöttét, hogy a plébániának bőkezű főúri támogatói voltak, az úrmutatót Károlyi Anna grófnő ajándékozta a templomnak. Szilassy ezt a munkáját is aprólékos, míves kivitelezésű, gondosan megkomponált zománcképekkel díszítette. A ferences templom úrmutatója természetesen Szent Ferenc életével kapcsolatos jeleneteket is ábrázol. A tárgy felületén számos drágakő látható, a lunula briliánsokkal ékesített aranyból van.
Szilassy dolgozott a győri, debreceni, gödöllői, kassai templomok számára, az egri minorita templomnak a kaplonyihoz hasonló úrmutatót készített. Bár az egri ismertebb, meggyőződéssel állíthatom, hogy a kaplonyi szebb, gazdagabb díszítésű műalkotás.