A kolozsvári testvérpár, Márton és György által készített Szent György-szobor eredeti példánya a prágai székesegyház szomszédságában, a Hradzsin udvarán látható. Ez 1337-ben készült, a két kiváló, haladó szellemű erdélyi művész egyetlen általunk is ismert alkotása. A prágai szoborról I. Ferenc József osztrák császár készíttetett gipszmásolatot, ennek alapján öntötték Budapesten 1904-ben azt a bronzszobrot, amely Kolozsváron 1960-ig az Egyetemi Könyvtár előtti téren, jelenleg a Farkas utcai református templom előtt áll. A kolozsvári másolat nem az egyetlen, Budapesten három példány is található belőle, de Londonban, Szegeden és 2012-től Sepsiszentgyörgyön is van ilyen kópia.
Régóta foglalkoztat, hogy mi a titka a népszerűségének azon túl, hogy egy kiválóan megformált, dinamikus alkotás, amely korát meghazudtoló direktségével, közvetlenségével hat. Levetkőzve a középkori kánonokat, az alkotóknak sikerült a főhőst emberközelbe hozni úgy, hogy tettét, sikerét minden csodálója a sajátjának érezheti. Ez a plasztika ugyanis nem kétes kimenetelű ádáz küzdelemről, kétesélyes viadalról, hanem a gonosz feletti kiszámítható, garantált győzelemről szól. Az a határozott, biztos mozdulat, amely a végső leszámolás előtti pillanatot örökíti meg olyan meggyőző, hogy hét évszázada nem vesztett népszerűségéből. Érezzük, tudjuk, hogy Szent Györgynek, a római katonának, később keresztény vértanúnak halálos döfésre emelt lándzsája nem téveszthet célt, mert itt a fizikai fölényen túl elsősorban a hit győzelméről szól minden.
Térségünkben nagyon sok szentkép, falfestmény, szobor, illusztráció jeleníti meg Szent György tettét, valamennyi közül ezt érzem a legsikeresebbnek.
Aki járt Sepsiszentgyörgyön, az tudja, hogy van egy 2000 körüli modern változat is a városban, Harmath István alkotása. Ezen a szent nem egyszerűen legyőzi, hanem megalázza, meglovagolja, szolgájává teszi a Gonoszt. Nekem tetszik ez a sokak által vitatott alkotás, mert bátor, frappáns, sokatmondó és korszerű. Elhangzott az is, hogy itt a sárkány „egy gombostűre rögzített nagytestű dinó”. Szerintem a művész alkotásában a hatalmas, lomha, groteszk szörnyeteg kiszolgáltatottságát hangsúlyozta az emberi elszántsággal, bátorsággal, eltökéltséggel szemben. Harmath nyilvánvalóan nem akart konkurálni a már közismert művel, hanem annak üzenetét aktualizálta, erősítette fel jó szakmai szinten, korszerű eszközökkel, kortárs formavilággal. Úgy gondolom mindkét alkotásnak van helye, szerepe, üzenete napjainkban a sárkányölőről elnevezett városban.
