Brüsszelben közvécé alig van, amiből viszont fölös mennyiségben jut lépten-nyomon minden turistának, az a csipke mellett a csokoládé és a „pisilő kisfiú”.
Az utóbbi kereskedelmi kihasználtsága jellemző példa arra, hogyan lehet egy kisméretű, átlagos barokk szobrocskából, Jérôme Duquesnoy the Elder (1570 – 1650) alkotásából hosszú távon hatalmas, folyamatosan jövedelmező üzletet kreálni. Rengeteg változata látható, kapható a legkülönfélébb méretekben, anyagokból és árakon. Van kínai, néger, mexikói kisfiú, lehet kapni meztelen, valamint felöltöztetett, illetve tetszés szerint öltöztethető példányt, és akad olyan, amely amellett, hogy pisil, egyben sörösüveg nyitóként, szökőkútként, hőmérőként is hasznosítható.
Valószínűleg a feministák elszánt, kitartó küzdelmének köszönhetően a közelmúltban megjelent a pisilő kislány szobra is, de ez a dolgok természetéből adódóan valahogy nem aratott osztatlan sikert sem a brüsszeli polgárok, sem a turisták körében. Az igényesebbek egyenesen közönségesnek, ízléstelennek találták, a pisilő kutya szobráról nem is beszélve, mert Brüsszelben ilyen is van.
A fentiekből nyilvánvaló, hogy attól, ha valaki az utcán végzi a kisdolgát, még nem válik feltétlenül híressé vagy sikeressé akkor sem, ha szobrot készítenek róla.