Moldvay Katalin hiteles, élményt adó képi világa
Kezek, jelek, babák, kelepcék és csomók mindenütt. Sok-sok apró kéz, megfejtésre váró jelek, számos kisebb-nagyobb csomó, de valamilyen csoda folytán egyik sem áll magára hagyva, elszigetelten, idővel valamennyi egy nagy, a szemünk láttára alakuló egységes egész nélkülözhetetlen, elidegeníthetetlen építő elemévé nemesedik. Moldvay gondolatban is folyamatosan ábrázol, komponál, alakít, átlényegít és az alkotó pillanatok képi megfogalmazásait egybe gyűjtve, kiállítva összegez és üzen.
Azt üzeni, hogy ilyen esendőnek, ritkán felemelőnek, inkább sekélyesnek látja létünket a 21. század ellentmondásoktól terhes világában.
1955-ben született Szatmárnémetiben. 1980-ban végezte Kolozsváron képzőművészeti tanulmányait, 1984-ig a szatmári színház magyar társulatának díszlettervezője volt. 1984-től a németországi Baden-Badenben él. Az elmúlt években, évtizedekben járt az Egyesült Államokban, Izland hegységeiben, az osztrák Alpokban, Lappföldön, ahol tanulmányrajzokat készített, anyagokat gyűjtött alkotásaihoz.
A fentieket olvasva azt gondolhatnánk, hogy művei egy világpolgár reflexiói, de erről szó sincs. Kevés olyan külföldre települt művésszel találkoztam, aki ennyire nyilvánvalóan, végérvényesen szatmári maradt. Ez nála nehezen tetten érhető, rejtett jelenség, a felhasznált tárgyak, motívumok hangulata, a hozzájuk kapcsolható képzettársítások dzsungelében bukkanhat úton-útfélen rá a figyelmes néző. Ott lapul a rácsok, csomók, plüssbabák mögött, mellett, és elkíséri alkotójukat a zsúfolt nagyvárosokba, a távoli havas hegycsúcsokra. Megkerülhetetlen és lerázhatatlan, mint a vágy és a beteljesülésével járó öröm, elbizonytalanodás.
Olykor a képek címeit az alkotó képzőművészeti elemként bekomponálja munkáiba: Nincs, Menekülés. Mit érthetnek mindebből a németek, olaszok, angolok? Mindegy, mert Moldvay Katalin magyarul menekül, és számára a magyar nincs a valódi Nincs.
Nézem a hatalmas női torzóba fejest ugró békányi emberkét, és próbálom megérteni szánandóságának okát. Az alkotás agyoncsomózott, túlbonyolított gubanca egy formás, kívánatos női torzót egészít ki. Nyilvánvalóan ez a beteljesülés gátja, akadálya.
Moldvay Katalinnak van életfilozófiája, tehát a kevesek közül való, akik képesek kívülről szemlélni saját kiszolgáltatottságukat. Valamennyi művében a magabiztos szakmai tudást, az olykor elemi erővel ható hangsúlyokat, kiemeléseket humorral fűszerezett, sajátos életszemlélettel ötvözi. Lényegében az utóbbi adja azt a kohéziós erőt, amely a látszólag különálló lapokat, tárgyakat szerves eggyé kovácsolja.
Az állandó derűre, harmóniára ítélt tájak, folyamatosan virágzó fák és makacsul nyíló bazsarózsák rajongói nem sokat kezdhetnek ezzel a komplex, áttételes, olykor rezignált vallomás-sorozattal. Moldvay Katalin alkotásaival nyilvánvalóan nem szórakoztatni akar. Ő párbeszédet javasol, ahhoz pedig partner kell!
Képek: Objekt, Objekt, Nincs, Menekülés