Ki ne szeretne boldog lenni? Az emberiség vég nélküli történetének egyik fő mozgatórugója a boldogságkeresés. Nincs író vagy művész, aki ezt az óhajt valamiképpen ne próbálná visszatükrözni. Hunyadi Mária se kivétel. Szuverén, egyedi művészete erre is bőven kínál példát. Témaválasztásban, művészi megoldásokban egyaránt. Az ablak című textilkompozíciója kétségtelenül beleillik a példatárba. De vitába is lehet szállni velem, akár a műfaji besorolás, akár a mű üzenete tekintetében.
A marosvásárhelyi művésznő több mint félévszázados életműve mindig is azt képviselte ebben a dinamikus művészeti ágban, ami a folytonos mozgást, változást szorgalmazza, azt őrzi meg és viszi tovább a klasszikus szépségideál jegyeiből, ami a megújulást, az éppen aktuális korszellem érzékeltetését szolgálja, azt kölcsönzi a festészet, szobrászat nyelvezetéből, ami a kárpitművészetbe szervesen beilleszthető. És úgy gyarapítja a dekorativitás nyújtotta élményt, hogy gondolattal, jelképekkel telíti a látványt. Ez esetben nem is csupán egy, hanem két erőteljes szimbólummal: az ABLAK jelképes értelmezésével és a KÉK MADÁR boldogság-jelképével. Ezért is vitatható, hogy a boldogságkeresés kérdéskörében találóbb-e Hunyadi Mária emlék- és érzelemfakasztó alkotását reflektorfénybe állítani vagy az ablak-szimbólum felfejtésével illene kezdeni. Szubjektív a döntés, én a Kék madárra szavaztam.
A festményszerű textilmunkát a különös, egzotikus, netán álombeli teremtmény, a szép kék madár uralja. Nem tudni, hogy éppen kiröppent-e a szoba ablakán, és bentről a lány kétségbeesetten próbálja visszatartani, vagy észrevéve, hogy ott a csodamadár az ablak előtt, megpróbálja behúzni, becsalogatni az otthonába. A művésznő a nézőre bízza: ki-ki azt válassza, amit a szíve, a lelke, a gondolatvilága diktál.
Nem mindegy persze, hogy a szemlélő tud-e arról a boldogságkereső szellemáramlatról, amelyet a múlt század elején a belga flamand Maurice Maeterlinck indított el A boldogság kék madara című szimbolikus mesedrámájával. Ha igen, sőt arról is értesült, hogy ennek mekkora visszhangja volt a világon az általa ihletett színpadi, zenei produkciók, filmek, esszék, képzőművészeti alkotások révén, akkor e textilművészeti remekhez is árnyaltabban, gazdagabban tud viszonyulni, feldúsíthatja a maga boldogságról vallott nézeteivel. Ha nem, a mű akkor is tetszhet neki, mintha egy szokatlan, furcsa jelenetet csodálna egy színeiben barátságos, az otthon melegét sugárzó festményen.
Aki alaposabban megnézi a reprodukciót, észlelheti, hogy nem síkfelülettel van dolgunk. Domborműszerű a textilmunka. A művésznő kedvelt keleti csomózású gyapjúszőnyegén ollóval formálva a domborulatokat, plasztikai hatást keltett, és újabb dimenziót vitt a festőiséget tonalitásában érvényesítő alkotásba. A térhatást mélyíti a fakeretet a mű színvilágára hangolt zsinórral, spárgával bevont ráma. Festészet és szobrászat így szervesül a textíliába. Fémet is beilleszt munkájába Hunyadi Mária. Nem újdonság ez nála. Talán a férje, Hunyadi László ötvösművészete is hatott rá. De más munkáin más anyagok is feltűnnek, ha úgy kívánja az alkotói lelemény. A művésznő ilyen vonatkozásban is külön figyelmet érdemel. Az immár negyedszázadába lépő textilművészeti szalon, a marosvásárhelyi Ariadne kiállítás évről évre az ő ötletes, elgondolkodtató újdonságainak köszönhetően is vonzza a látogatókat. Inventív minitextiljeit is ezért díjazták mindegyre országos rendezvényeken.
Ennél a munkánál az ablak tágra nyitott zsalugátereit rögzítő két horog készült fémből. Dekorációs kellék, de funkciója van. És ezzel eljutottunk oda, ahol a leírást kezdenünk kellett volna.
A címadás azt jelzi, hogy Hunyadi Mária az ablak-motívumot tartotta elsődlegesnek. Számomra tűnt meghatározóbbnak az, ami az eseményt mozgatja, és a képzeletet felpiszkálja, a boldogság kék madara. Az ablak adott, a ház felépülte óta áll, vár békésen, mozdulatlanul. Hol kinyitják, hol becsukják. Hol kinéznek, hol benéznek rajta. Elválasztja a kül- és belvilágot. Táplálja az elvágyódást, biztosítja az otthon biztonságos melegét. Sok jelkép, mítosz kapcsolódik ehhez is. Beengedi vagy kizárja a fényt, válaszfal a külső és a belső univerzum, a földi lét és a túlvilág, a valóság és a szellemi terek között. De ne rugaszkodjunk el ennyire, maradjunk ennél a munkánál. Én úgy látom, hogy egy hagyományőrző székely házra gondolt az alkotó. Biztató jel, hogy nyitva az ablak, szerencse, hogy álmodozó lány van mögötte. Számos erdélyi falusi ház zsalugátere már régóta be van húzva. Akár be is szegezhetnék. Közösségi sorszimbólum is lehetne. Kányádi Sándor megrendítő verse, a Vagyunk amíg jut eszembe: „Vagyunk amíg/ lenni hagynak/ se kint se bent/ mint az ablak…/ki-kinyitnak/ be-becsuknak/ berendeznek/ kirakatnak…” Gondolja tovább, kedves olvasó. Az igazán jó mű úgysem hagyja nyugodni szemlélőjét.