Kevés a szó. Mint mindig, amikor egy lenyűgöző műalkotásról akarok írni, és érzem, tudom, hogy a látvány sokkal többet kínál, mint amennyit képes vagyok elmondani róla. Csíky Szabó Ágnes Profán metamorfózis című pompás textilalkotása is ezt tudatosítja bennem. Íme, máris felmerült egy dilemma: ez a legtalálóbb jelző, amivel jellemezhetem? A mű rendkívüli szín- és formagazdagságát, ötletességét, érzelmi, gondolati elmélyültségét, képzeletserkentő erejét, játékosságát tekintve, több más epitetont is sorolhatnék. Ne bonyolódjunk bele, a lényeg, hogy vannak dolgok földön és égen, melyeknek megértéséhez, titkaik sejtetéséhez a szó kevés. És az, amit látunk, ha igazán látni akarjuk, több olvasatot is lehetővé tesz. Maradjunk az enyémnél, nem kétséges a megközelítés szubjektivitása. De van egy biztos támpontom: a tüneményes nemezmunka címe. A művésznő betájolja vele a szemlélőt.
A megnevezés tudatja, jó úton járok, az, amit rögtön a mű megpillantásakor látni véltem, igaz lehet: egy szárnyát büszkén kitáró, káprázatos színekbe öltözött pillangó ünnepli a metamorfózis diadalát. A királynő megszületett! A folyamatot, a pete – hernyó – báb – lepke állapot fázisait nem észlelhetjük, annál erőteljesebben fénylik fel az átalakulás csodája. Annál nagyobb és felhőtlenebb a megszépült újjászületés öröme. Persze én most önkéntelenül emberi érzelmeket keverek a látvány virtuális megfejtésébe, noha az alkotó figyelmeztet, profán metamorfózissal van dolgunk, nem szakrális jelenséget vetít elénk, nem ember válik angyallá, ördöggé netán isteni lénnyé a textilalkotáson. De engedtessék meg, hogy azt higgyem, az érzések, az emberi élmények, a fájdalom és az öröm, a születéssel, megújulással társuló érzelemegyüttes a művésznő olyan átélt valósága, amely mélyen elraktározódott benne, és képessé tette ezt is felmutatni ezen a jelképes tértextilen. Figyeljük meg a két szárny közti zaklatott, egymásba szervesülő, egymásból kinövő, keszekuszán torlódó, kirobbanó, különös alakzatot. Ez nem a pillangó potroha, feje vagy más testrészei, ez a kitörő, felszabaduló érzések megtestesítése lehet. Én legalábbis így gondolom.
A profán szó nyilván arra is utalhat a címben, hogy ez az ünnepi hangulatú textilmű hétköznapi, szokványos anyagból, gyapjúszálakból összegyúrt, festett nemezből, deszkalapra feszített vászonra varrva állt össze háromdimenziós, illúziókeltő igényes műalkotássá. A fénykép félre is vezetheti a nézőt. Aki csak fotón találkozik vele, azt is hiheti, hogy kisméretű, festményszerű kompozícióval van dolga. Aki „élőben” látta, mondjuk 2013-ban, amikor a Csíky Szabó Ágnes 60. születésnapja alkalmából rendezett impozáns egyéni tárlaton került közönség elé a marosvásárhelyi Bernády Házban, nem felejti, hogy a mű 90×200 centiméteres méreteivel is mennyire meglepte a jelenlevőket. A művésznő ismerői egyébként tudják, hogy majdnem mindig valamilyen meglepetéssel rukkol elő. Ez az ország egyik legelismertebb textilművész csapatában, az újításra, kísérletezésre folyamatosan nyitott marosvásárhelyiben is sikerül neki. Az Ariadne Szalon nívós felhozatalában is hamar feltűnik egyedisége, eredeti látásmódja, irigylésre méltó inventivitása. Faliszőnyegei, ezek a szín-, forma- és ötletkavalkádot felvonultató, mai, modern és mégis klasszikusan kortalan textil domborművek cáfolhatatlanul tanúsítják, hogy Csíky Szabó Ágnes a nemezelés és a hozzá kapcsolható vegyes technika szakavatott mestere. Közel négy és fél évtizedes alkotói pályája során ezt az ősi foglalatosságot saját művészi igényeihez és az éppen aktuális közölnivalójához tudta idomítani. És meggyőzően bizonyította, hogy a nemezkompozíciók egyaránt válhatnak mélyenszántó eszmeiség, drámai töltet és könnyed líraiság, humor és irónia, zeneiség és játékosság hordozóivá. Mindebből jó sokat, szerencsésen ötvözve, a Profán metamorfózis is visszatükröz.
Erre a néhai kiváló esszéista, Horváth Andor is felfigyelt, amikor 2014-ben a művésznő Kolozsváron mutatta be a Megközelítések címmel összegyűjtött válogatását. Idézünk gondolataiból, ezek a Profán metamorfózisra is joggal vonatkoznak: „Hol itt a játék és hol a komolyság? Az anyag minden bizonnyal komoly, ő egyszerűen csak van, nincs művészi rendeltetése a világban, őt tehát ki kell mozdítani komolyságából. Kézenfekvő volna a gondolat, hogy a képzelet inkább játékos, semmint komoly, én mégsem ezt mondom. A képzelet – ezek a munkák is tanúsítják – a légiesen könnyed és a súlyosan rejtelmes felé egyaránt nyitott. Ezért azt mondom: a játékosság a tehetségben lakozik, amely tudás és módszer, eredménye pedig merészen kivívott harmónia és szép összhatás. Ezek örömével ajándékoz meg bennünket a művész.”
Igen, de annyit még tegyünk hozzá, hogy a Profán metamorfózis és Csíky Szabó Ágnes még több más nagyszerű alkotása fontos közintézmények, a kultúra sokra tartott, remek hajlékainak megbecsült dísze lehetne. E helyett felcsavarva, összecsomagolva, a világ szemétől távol, a művésznő otthonában próbálják elkerülni az enyészetet. Ami az igazi értékekhez való honi hozzáállás kórképéhez is hozzá tesz valamit. Ezért is érdemes felhívnunk néha a figyelmet alkotóművészeink telitalálataira.