A magyar történelemben elég sok szomorú esemény és fordulat volt. Ezek közül az egyik legdrámaibb 1956. november 4.
A nap eseményeiből:
Kora hajnalban a budapesti jugoszláv nagykövet tértesíti a magyar kormányt, hogy Tito döntése alapján kormánya a nagykövetségen menedéket nyújt Nagy Imre miniszterelnöknek és a kormány tagjainak.
Ugyanaznap hajnali 4 órakor a szovjet hadsereg általános támadást indított Budapest és a nagyobb magyar városok ellen.
Röviddel hajnali öt óra után Nagy Imre miniszterelnök rádióban drámai hangú rádióüzenetben közli a szovjet támas tényét az országgal. Részlet a rövid beszédből:
„Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt.
Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van! Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!” (A későbbiekben többször megismétlik a közleményt.)
Közben Szolnokon egy szovjet laktanyában megalakul a „Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány”, élén Kádár Jánossal, vagyis szovjet bábkormány jön létre. (Miközben az országnak van törvényes kormánya, Nagy Imre vezetésével.)
Nagy Imréék családtagjaikkal még aznap reggel a jugoszláv nagykövetségre mennek, élve a felajánlott menendékjoggal. (Később a szovjetek kezére kerülnek.)
A nyomasztó túlerővel szemben főleg szabadságharcos csoportok állnak ellen a fővárosban és vidéken. (Egyes csoportok hetekig kitartanak, jelentékeny áldozatok árán.)
A szovjetek és magyar csatlósaik: kádárok, pufajkások és a többiek vérbe fojtják a magyar 56-ot, a forradalmat, amelyet elkeresztelnek ellenforradalomnak.
Epilógus:
1958-ban Nagy Imrééket is kivégzik.
Epilógus epilógusa:
1956 mártírjai csak 1989-ben kapják meg a végtisztességet, azon az emlékezetes újratemetésen.
Epilógusok utáni megjegyzés: 2024-ben se feledkezzünk meg 1956-ról, 1958-ról, sem pedig 1989-ről.
