A lengyel Jog és Igazságosság (PiS) álláspontja ismert az orosz-ukrán válságban, Varsó fegyvereket is küld Kijevnek. Ám a többi jobboldali radikális párt nagyon nincs egy véleményen.
A francia populista politikusok a legradikálisabban Putyin-pártiak az ukrán-orosz krízisben. Marine Le Pen, a francia jobboldali populista Nemzeti Tömörülés (RN) elnöke az európai populista pártok legutóbbi, madridi csúcstalálkozóján megakadályozta a Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök által szorgalmazott, Moszkvát elítélő zárónyilatkozat elfogadását. Le Pen évek óta azt követeli: az Európai Unió stratégiai partnerségre törekedjen Oroszországgal, a Krím annektálását pedig jogszerűnek tartja. Emellett az Oroszország elleni szankciók feloldásáért száll síkra. Decemberben egy lapinterjújában deklarálta: „Ukrajna Oroszország befolyási övezetéhez tartozik”. Pártja 2017-ben kölcsönt vett fel egy Kremlhez kötődő banktól. (Idén már egy meg nem nevezett magyar bank nyúlt a hóna alá 10,6 millió euróval.) Le Pen 2017 márciusában, nem sokkal a francia elnökválasztás előtt Moszkvában személyesen találkozott Putyinnal, akinek „új világképét” dicsérte. Erre a megbeszélésre még ma is roppant büszke.
A Le Pentől jobbra álló elnökjelölt, Éric Zemmour sem rejtette véka alá a Putyin iránt érzett csodálatát. Egy ízben úgy ábrázolta, mint „az utolsó ellenállót a politikai korrektség hurrikánjával szemben, amely Amerikából kilépve lerombol minden hagyományos struktúrát, családot, vallást, hazát”. Csodálja a multikulturalizmus elutasítását, az ortodox egyházzal való szövetségét és azt, hogy nem hagyja magát „megfélemlíteni a feminista vagy meleg lobbiktól”. „Csak arra emlékeztetett, hogy hazájában tilos volt a homoszexualitás, ahogyan Franciaországban is az volt de Gaulle tábornok idején” – mondta Zemmour.
Politikai megfontolás is állhat Le Pen oroszbarát stratégiája mögött. A Nemzeti Tömörülés elnöke nem akarja megengedni magának azt a luxust, hogy az esetlegesen oroszpárti franciákat átengedje Zemmournak. Valójában azokat a franciákat, akik Putyint csodálják, nem az motiválja, hogy Moszkvát féltik a jelenlegi ukrajnai konfliktusban. Inkább arról van szó, hogy ezzel is Macron-ellenességüket emelik ki. Bár Le Pen és Zemmour is támogatta Macron múlt hétfői tárgyalását Putyinnal, Éric Zemmour szerint a francia elnök „nagy lehetőséget szalasztott el Moszkvában”.
Orbán Viktor gőzerővel dolgozik az új pártszövetség megalapításán
A magyar kormányfő szombaton Madridban tárgyal, vasárnap Párizsban…
Marine Le Pen tanácsadója, Philippe Olivier a találkozó után a Twitteren idézte fel „főnöke” öt évvel ezelőtti, Putyinnal való találkozásáról készült fotóját, hogy így mutasson rá Le Pennek az orosz elnökhöz fűződő szoros kapcsolataira. A célzás egyértelmű: miközben Le Pen oly közel ült Putyinhoz, Macron egy hatméteres asztal végén foglalt helyet.
Mint a Le Monde megállapította, Le Pen és Zemmour alá akarta ásni ellenfelük tekintélyét, ami azért kissé bizarr, mert egy olyan területen támadják, amelyen egyikük sem képes bármiféle sikert felmutatni, s nemzetközi elismertségük természetesen nem is vetekedhet Macronéval.
Zemmour még Le Pennél is gátlástalanabb az oroszpártiságban. Az ukrán határon állomásozó több mint 100 ezer orosz katona telepítésével kapcsolatban a Kreml álláspontját képviseli. „Putyin igazi hazafi. Törvényszerű, hogy megvédi Oroszországot” – válaszolta a France Inter rádió február 7-én feltett kérdésére.
Az orosz-ukrán konfliktus kapcsán nem csak Macront, hanem az Európai Uniót is egymást licitálva bírálja Le Pen és Macron. Az EU-t impotensnek nevezték, s véget akarnak venni az Oroszországgal szembeni szankcióknak. Le Pen egyúttal a „jövőkép nélküli” Európai Uniót bírálta. Ez a retorika itthon nagyon is ismerősen cseng.
Ellenségeik közé tartozik az Egyesült Államok is. Éric Zemmour azzal vádolta Washingtont, „le akarja igázni Nyugat-Európát”. „Az amerikaiak sokat tettek azért, hogy Putyint provokálják” – fakadt ki nemrégiben. Zemmour „teljesen jogosnak” ítélte az orosz elnök biztonsági garanciákra vonatkozó követeléseit. A szélsőjobboldali elnökjelölt nem kevesebbet állított, miszerint a NATO-tagság valójában „területi megszállással” egyenértékű. „Az amerikaiak az elmúlt harminc évben apránként felfalták ezt a gleccsert [Vlagyimir Putyinét]. Először Lengyelországot vették el, aztán az összes kelet-európai országot, most pedig Grúziát és Ukrajnát, amelyek a NATO ajtaján kopogtatnak” – sorolta január végén a France 5 műsorában.
Zemmourhoz hasonlóan Le Pen is az Egyesült Államokat okolja a feszültség miatt. „Washington fel akarja venni Ukrajnát a NATO-ba, ezzel megteremtjük a feltételeket egy olyan konfliktushoz, amelynek semmi értelme sincs” – sajnálkozott Marine Le Pen február elején a Bloomberg amerikai csatornán.
Trükkös visszafogottság
Matteo Salvini, az olasz Liga elnöke egykor belügyminiszterként kereste Putyin közelségét, a Kreml ura külpolitikájának ellentmondásos és átláthatatlan bástyája volt. Egy titkos hangfelvételből kiderült, hogy 2018 októberében, Giuseppe Conte, a Liga és az Öt Csillag Mozgalom alkotta első kormányának idején, Salvini egyik tanácsadója orosz üzletemberekkel tárgyalt Moszkvában arról, hogyan csatornázzanak dollármilliókat a Ligába. A tárgyaláson arról beszélgettek, hogy egy nagy orosz olajcég egy év alatt legalább hárommillió tonna üzemanyagot adna el az olasz Eni vállalatnak, körülbelül 1,5 milliárd dollárért. A közvetítőkön keresztül lebonyolított vásárlásra az eladó fél mintegy 65 millió dollárt kedvezményt adott volna, amit átjátszottak volna az olasz Ligának. Maga Salvini nem vett részt a találkozón, de a megbeszélésekkel egy időben az orosz fővárosban tartózkodott. Végül a trükkös üzlet nem valósult meg.
A mostani orosz-ukrán válságban Salvini visszafogottabb a két francia politikusnál, ma már úgy véli, a Ligának „a hagyományos atlantizmus keretein belül kell maradnia”. Salvini azonban továbbra is próbálja fenntartani a kapcsolatokat Moszkvával. Az orosz-ukrán válság közepette Luigi Di Maio külügyminisztert ostorozta, akinek szerinte többet kell tennie a háború elkerüléséért. (A diplomácia vezetője tegnap tárgyalt orosz kollégájával, Szergej Lavrovval.) „Az Oroszországgal való jó kapcsolat, úgy gondolom, alapvető fontosságú” – jelentette ki egy rádióinterjúban. Salvini láthatóan el akarja kerülni a Moszkvával való szakítást. Úgy véli, ha az Egyesült Államok és Oroszország egyre erélyesebben lép fel egymással szemben és még nagyobb falakat épít, az csak a fegyveres konfliktust idézné elő.
Giorgia Meloni pártja, az Olasz Testvérek sem kifejezetten Putyin párti a konfliktusban. A párt egyik tagja bírálta ugyan a Nyugat Oroszország elleni fellépését, de abban a kontextusban, hogy ezzel szövetséget hoz létre Moszkva és Peking között.
Szimpátia maradt a felosztásból
Feltűnő az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) hallgatása a válságról. Biztosak lehetünk abban, hogy néhány éve, amikor még az időközben a pártból, az Ibiza-botrány miatt kizárt Heinz-Christian Strache állt a populista politikai erő élén, az FPÖ lelkesen támogatta volna Vlagyimir Putyint. Most azonban Norbert Hofer volt pártelnök csak annyit jegyzett meg, Ausztriának az az érdeke, hogy semlegesen lépjen fel a krízisben.
Strache bukása óta az FPÖ igyekszik nagyobb távolságot tartani Moszkvától. Tavaly decemberben a párt bejelentette, nem hosszabbítja meg az év végén lejárt együttműködési megállapodását Putyin pártjával, az Egységes Oroszországgal. „Nincs rá szükségünk” – magyarázta a döntést Herbert Kickl, az FPÖ elnöke. Egyúttal hozzátette, Ausztriában most annyi probléma van, hogy a nemzetközi pártegyüttműködés helyett most inkább azokra fókuszálna.
A német populista Alternatíva Németországért (AfD) párt oroszbarátságáról mindent elmond, hogy 2014-ben Ukrajna felosztását követelte. Bár a párt továbbra is fontos partnernek tartja Putyint, az Egyesült Államokkal is próbál kapcsolatba kerülni, azért az AfD olyan messzire nem megy, mint a francia politikusok, nem áll egyértelműen Moszkva pártjára a jelenlegi konfliktusban, de szimpátiáját azért természetesen kifejezi. Tino Chrupalla társelnök közölte, elutasítják az gazdasági nyomásgyakorlást Oroszországra, az állammal szembeni szankciókat és azt, hogy fegyvereket szállítsanak Ukrajnának (ezzel amúgy nyitott kapukat dönget). Mint mondta, párbeszédre kell törekedni és „nyitottnak kell lennünk a dialógusra mindkét fél iránt”. Ahogy fogalmazott, az AfD „békét akar Európában”. Ugyanakkor azt is kijelentette, Európának hozzá kell szoknia ahhoz, hogy a Krím Oroszországé.
Ukrajna oldalán a Vox és Jansa pártja
A jelentősebb európai populista pártok közül az egyedüli, amelyik nyíltan és nagyon határozottan Ukrajna mellé állt a válságban, a spanyol Vox. A párt január végén jelezte, támogatja Ukrajna területi szuverenitását és azt, hogy a NATO „zsarolás nélkül tárgyalhasson kontinensünk biztonságáról”.
A párt alsóházi frakciójának szóvivője, Espinosa de los Monteros, úgy fogalmazott, amikor „Oroszország nyomást gyakorol Ukrajnára, azzal az egész Nyugatra nyomást gyakorol”. „Oroszország biztonsági törekvéseinek összeegyeztethetőnek kell lenniük más szuverén államok törekvéseivel, és az Egyesült Nemzetek Alapokmányával” – tette hozzá. „Oroszország azon NATO-val szembeni követelése, hogy mondjon le az új tagok csatlakozásáról, egyszerűen elfogadhatatlan” – jelentette ki.
Bár Janez Jansa szlovén kormányfő pártja az Európai Néppárt padsoraiban foglal helyet az Európai Parlamentben, a Szlovén Demokrata Pártot (SDS) joggal nevezhetnénk populistának. A kormányfő a napokban a válsággal kapcsolatban így fogalmazott: „Szlovénia aggodalommal követi az orosz csapatok koncentrációját az ukrán határon”. Elmondta, múlt héten megbeszélést folytatott Denisz Smigal ukrán miniszterelnökkel, és kifejezte támogatását Ukrajna területi integritása és amellett, hogy saját maga határozhatja meg, mely szövetséghez tartozzék.
Megjelent a Népszava Külföld rovatában 2022. február 18-án.
Kiemelt kép: europe.wisc.edu.
