Thomas L. Friedman cikke a Washington Postban
I met a girl who sang the blues
And I asked her for some happy news
But she just smiled and turned away
“American Pie”
Nem akartam megint arról írni, hogy a képviselőházi republikánusok kiszorították Liz Cheneyt a vezetőségből, amiért felhívta a figyelmet Donald Trump Nagy Hazugságára. Úgy volt, hogy ez lesz az örömhírek hete. De bármi másról írni annak küszöbén, hogy Trump kormányfője megindul Cheney formális kipaterolása érdekében, olyan lenne, mintha a Watergate kirobbanása utáni napon az időjárásról írnék publicisztikát, vagy Lincoln lelövése után a Ford Színház épületéről. Ez egy nagy pillanat az amerikai történelemben.
Amerika két nagy pártja közül az egyik arra készül, hogy a választások integritásával – demokráciánk alapvető motorjával – kapcsolatos hatalmas hazugság felvállalását a párt vezetőinek lakmuszpapírjává tegye, vagy éppen a jövőbeni jelöltség feltételének helyi, állami és országos szinten.
A Trump-párt tulajdonképpen kijelentette, hogy a következő képviselőházi, szenátusi és elnökválasztás megnyerése olyannyira kulcsfontosságú – és Trump képessége a bázisának energetizálására olyannyira pótolhatatlan – hogy ez indokolja mind a 2020-as választásokkal kapcsolatos nagy hazugságának elfogadását, mind e hazugság kihasználását, hogy új választási-elnyomó törvényeket és a választások hitelesítésére vonatkozó szabálymódosítást vezessen be annak érdekében, hogy szükség esetén a republikánusok kisebbségi uralmát biztosítsa.
Nehéz elfogadni, hogy ez történik a mai Amerikában, de így van.
Ha a képviselőházi republikánusok véghez viszik a Cheney leváltására irányuló tervüket, az nem jelenti az eddig ismert amerikai demokrácia végét, de reális esély van arra, hogy 2021. május 12-ére úgy tekintsünk vissza, mint a vég kezdetére – hacsak nem sikerül elég elvhű republikánust meggyőzni arról, hogy azonnali, radikális kurzusjavítást hajtsanak végre a pártjukban.
Ha valaki olyan tisztességtelen hatalmi játszmával próbálkozna a gyermeke iskolájának tanári karában, mint amilyen a Házban történt, ön egy szempillantás alatt telefonálna, és megszervezné a többi szülőt, hogy azonnal elítéljék és megakadályozzák ezt. Ha olvasna arról, hogy ilyesmi történik a demokrácia egy másik pillérében, például Nagy-Britanniában vagy Franciaországban, rosszul lenne a gyomra, és úgy érezné, hogy a világ egy kicsit kevésbé biztonságos. Ha hallanád, hogy egy banánköztársasági diktátor ilyen nagy hazugságot erőltetett a látszatparlamentjére, tüntetni akarnál washingtoni nagykövetségénél.
De ez itt mi vagyunk – ma, itt és most. És attól tartok, hogy a Trump-évek alatt annyira megszoktuk a politikai devianciát, hogy elvesztettük a megfelelő félelemérzetet, amelynek jeleznie kellene, ha a G.O.P. (gyakran ilyen néven említik – Grand Old Party, nagy öreg párt – a Republikánus Párto) átlép egy ilyen vörös vonalat.
“Egyszerűen zavar, hogy hűséget kell esküdnöd a Kedves Vezetőnek, különben kirúgnak a pártból” – mondta Larry Hogan marylandi kormányzó, mérsékelt republikánus vasárnap a Meet the Press című műsorban. “Ennek egyszerűen semmi értelme.”
De ezzel még nincs vége. A demokráciánk kirablásának vagyunk tanúi – és most nem csak a republikánusok irányította törvényhozások által elfogadott, a választók elnyomására irányuló intézkedésekről beszélek.
Ott vannak azok az új törvények is, amelyek lehetővé teszik a republikánus törvényhozók számára, hogy törvényesen manipulálják a szavazatok adminisztrációját és megszámlálását az államukban. Rick Hasen választási szakértő mindezt a múlt hónapban ebben az újságban megjelent írásában fejtette ki:
“Olyan dolog forog kockán, amiről soha nem gondoltam volna, hogy aggódni fogok az Egyesült Államokban: a szavazatszámlálás integritása miatt. A manipulált választási eredmények veszélye fenyeget.”
Olyan új szabályozásokról beszélünk, mint az a georgiai törvény, amely elvonta az állam titkárának döntési jogkörét az állam választási bizottságában, egyértelműen azért, mert a jelenlegi államtitkár, a republikánus Brad Raffensperger elutasította Trump kérését, hogy “találjon” 11 780 szavazatot Joe Biden georgiai győzelmének visszacsinálására. Arról is van szó, hogy Arizona republikánus vezetésű állam szenátusa egy olyan céget bízott meg, amely a Stop the Steal mozgalom egyik támogatójának tulajdonában van, hogy vizsgálja meg a novemberi szavazólapokat Maricopa megyéből. És még sok minden másról.
A Protect Democracy, a Law Forward és a States United Democracy Center új jelentése szerint “országszerte az állami törvényhozók olyan törvényjavaslatokat terjesztenek elő, amelyek a pártok törvényhozóinak nagyobb ellenőrzést biztosítanának a választások felett, miközben akadályoznák a tapasztalt állami és helyi választási adminisztrátorokat, akik a szavazási rendszereket hagyományosan irányítják.” (…) A törvényjavaslatok közül sok megnehezítené a választások adminisztrációját, vagy akár működésképtelenné tenné azokat; megnehezítené a választási eredmények véglegesítését; lehetővé tenné a választási beavatkozást és manipulációt a hiperpárti szereplők számára; és a legrosszabb esetben lehetővé tenné az állami törvényhozók számára, hogy felülbírálják a választók akaratát, és demokráciaválságot idézzenek elő.”
Ha ezek a törvényjavaslatok 2020-ban már hatályban lettek volna – tette hozzá – „akkor … felvetették volna annak a lehetőségét, hogy a választás eredménye ellentétes lett volna a népszavazással”.
Ahogy Larry Diamond, a Stanford Egyetem demokrácia-szakértője foglalta össze nekem az egészet: míg mi Liz Cheneyre és a 2020-as választásokra koncentrálunk, addig Trump kegyencei állami szinten „arra összpontosítanak, hogy 2024-ben jogilag megússzák azt, amit a bíróságok 2020-ban nem engednének meg nekik”.
Mondd, hogyan lesz még egyszer ugyanolyan az amerikai demokrácia, és hogyan lehet azokban az emberekben megbízni, akik legközelebb megnyerik a Fehér Házat, és átveszik a hatalmat?
És ha már itt tartunk, mondja meg nekem valaki, hogyan lehet Amerika valaha is újra hiteles megfigyelője és fenntartója a demokratikus választásoknak szerte a világon – ami oly létfontosságú a nemzetbiztonságunk és a demokraták reményei és álmai szempontjából ezekben az országokban, akik a demokrácia és a jogállamiság jelképeként tekintenek Amerikára. Mondd, mit fognak mondani a megválasztott autokraták, amikor legközelebb megkérdőjelezzük a választási eredményeket Oroszországban, Iránban, Lengyelországban vagy Magyarországon?
Azt fogják mondani: “Ide hallhass! A te Republikánus Pártod szemet hunyt egy olyan fickó felett, aki a Tejútrendszer történelmének legnagyobb választási hazugságát mondta. És ez még csak nem is valami sürgős, kényszerítő politika szolgálatában történt. Csak azért tette, hogy hatalmon maradhasson, hogy megnyugtathassa az egóját, és hogy letagadhassa, hogy vesztett.”
Köszönjük tehát, Liz Cheney, hogy valami életbevágóan fontos és tisztázó dolgot tettél – olyat, amit csak egy olyan konzervatív republikánus, mint te tudott megtenni: arra kényszerítetted a G.O.P.-t minden szinten, hogy válasszon: Trump és a Nagy Hazugsága mellé áll, vagy az alkotmány és a legfontosabb konzervatív elv – a jogállamiság tisztelete – mellé.
Mert ha Trumpot és barátait nem állítják meg, egy nap eljutnak oda, ahová akarnak: létrehozzák a kisebbségi uralmat Amerikában. És amikor ez megtörténik, mind a demokraták, mind az elvhű republikánusok majd az utcára vonulnak majd, és nevezhetjük akárminek, de úgy fogjuk érezni, mintha új polgárháború lenne.
Nem könnyelműen vagy véletlenül használom ezt a kifejezést. Mindannyian az élettapasztalataink termékei vagyunk, és az én első tudósítói tapasztalatom az volt, hogy az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején a libanoni polgárháborúban éltem. Közelről láttam, mi történik, ha demokratikusan megválasztott politikusok azt hiszik, hogy végtelenül visszaélhetnek intézményeikkel, átléphetik a vörös vonalakat, gyengíthetik az igazságszolgáltatást, és megvásárolhatják az újságírókat és a televíziós csatornákat. És azt hiszik, hogy mindezt a végtelenségig megtehetik – még egyszer csalhatnak, még egy szabályt megszeghetnek, még egy szavazatot megvásárolhatnak –, és a rendszer addig tart, amíg át nem vehetik és birtokba nem vehetik saját céljaik érdekében.
Aztán egy nap – és ezt soha nem látod előre – az egész rendszer összeomlik. Az igazság és a bizalom megkopott kötelékei, amelyek összetartották, teljesen felbomlanak. Nem lesz visszaút.
Megjelent a Washington Postban
Magyar változat: Újnépszabadság, 2021. május 13.