Nyolcvannyolc éves korában elhunyt a Széchenyi-díjas filozófus, Vajda Mihály – közölte a Szombat. Vajda a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt, egyetemen is tanított. A fenomenológiát, illetve Edmund Husserl és Max Scheler munkásságát kutatta, illetve sokat foglalkozott a társadalomtudományokkal is. Vajda gyakran kommentálta a közélet eseményeit is, illetve a Magyar Narancsban rendszeresen közölte Szókratészt megszólító tárcáit.
Vajda Mihály 1935. február 10-én született. Lukács György tanítványaként indult, a Budapesti iskolához sorolták őt is. Az egyetem elvégzése után tanítani kezdett, majd 1961-től a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének tudományos munkatársaként dolgozott. Kandidátusi értekezését 1967-ben védte meg. A Budapesti iskolában játszott szerepe miatt 1973-ban, politikai alkalmatlanságra hivatkozva elbocsátották, innentől nyelvtanárként és fordítóként igyekezett megélni, de vendégprofesszor volt később Brémában, New Yorkban és Kasselben is. A rendszerváltás hajnalán, 1989-ben rehabilitálták, 1990-ben pedig a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem filozófia tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára lett. Az MTA levelező tagjának 2001-ben, rendes tagjává pedig 2007-ben választották. Az MTA Filozófiai Kutatóintézetét 2005-től 2009-ig vezette.
A közéletet is gyakran kommentálta, elkötelezett liberálisként szólalt meg. A 24-nek 2019-ben adott interjút, ebben többek között arról beszélt: „Kádár válasza a problémára a diktatúra, az enyém pedig a demokrácia szisztematikus felépítése. Utóbb kiderült, hogy a rendszerváltó pártok vezetői is marxisták voltak, a jobboldaliak is, abban az értelemben, hogy úgy hitték, elég átrajzolni a termelőerőket és termelési viszonyokat, és csókolom, kész a modern társadalom. Pedig idő kell és folyamatos segítség a politika részéről, hogy az emberek megértsék: a demokrácia azt jelenti, hogy nem felülről kell várni a mannát, hanem elő kell teremteni. Ehelyett van az, hogy Viktor megmondja a tutit. Ez is megoldás, de azt azért szögezzük le, hogy a »majd megmondják« attitűd nem a demokráciákra, hanem a jobbágyalapú társadalmakra jellemző. A »majd megmondják« tartotta hatalmon Kádárt és Horthyt is.”
„Misu. Az egyik legeredetibb magyar filozófus és esszéista, felszabadítóan szabad szellem, egy köztünk élő és velünk beszélgető ókori gondolkodó a posztmodernben. Lábjegyzetben mindez immár múlt időben” – búcsúzott tőle Facebook-oldalán a Magvető szerkesztője, Szegő János. Nyáry Krisztián pedig így emlékezett: „»Ha mindenkit ellökök magamtól, aki nem felel meg az igényeimnek – és a legtöbb ember nem felel meg –, akkor ugyancsak egyedül maradok. Lehet persze így élni, de minek?« – Ezt írta Szókratészi huzatban címmel megjelent nyilvános naplójába tizenöt évvel ezelőtt Vajda Mihály. Ő tényleg eszerint élt: minél kevesebb embert ellökni magunktól, és minél több embert megérteni.”
A szerkesztő megjegyzése
Barátja és filozófustársa, Gábor György ezt írta Vajda MIhály képe mellé:
Misukám, négy nappal ezelőtt, péntek este még ott voltál nálam. Elmondhatatlanul fáj. Mindent köszönök!
