Tragikus hirtelenséggel meghalt Takács Csaba. Felfoghatatlan mondat. Sosem gondoltam arra, hogy ilyet le lehet írni. Az nem lehetséges, hogy közösségünk szíve leáll.
Nagy idők nagy tanúja, a történelem alakítója, az RMDSZ örökös ügyvezető elnöke, a Communitas Alapítvány elnöke, és mégis leginkább közösségünk szíve, Szövetségünk lelkiismerete volt. Örök társunk volt a küzdelemben.
Sokan, nagyon sokan tudták, ki ő, de még többen voltak, akiknek az életét megannyi módon segítette anélkül, hogy ismerték volna a nevét. Személyesen is sokat köszönhetek Takács Csabának: a mentorom volt, a legnagyobb harcos, akitől tanulhattam, a leghűségesebb barát.
Ez a szív sokszor dobbant értünk. Dobbant helyettünk is, amikor elfáradtunk. És dobognia kell tovább bennünk, mert sok munka vár még erre a közösségre. Amit ő elkezdett, azt folytatnunk kell.
Kedves Csaba, Isten nyugosztaljon.
Vigasztalódást Ibolyának, Arankának, Attilának, testvéreinek, a családnak és mindazoknak, akik szerették.
Az RMDSZ saját halottjának tekinti Takács Csabát.
Új Hét
Harminc évig volt az RMDSZ ügyvezető elnöke. Enyedi volt, és enyedi véndiák volt, Immár múlt időben: Nagyenyed fontos személyisége. Okos, végtelenül rendes, egy darabból való ember volt, jellemében, elveiben és tetteiben következetes, szilárd. Erdélyi. Olykor kissé nehézkesnek tűnő, könnyen megilletődő. Markó Bélával „össze voltak nőve”, sok helyen sokszor voltak meghatározó közös súlyos politikai „fellépéseik”. Nagy kár érte. Emlékeinkben megőrizzük.
