Kereszty András: Piramis és Dávid-csillag című kiadványban)
Nyolcvanegy éves korában elhunyt a Népszava egykori főszerkesztője, illetve a Népszabadság főszerkesztő-helyettese, Kereszty András. Halálát fia, a korábban szintén újságíróként dolgozó Kereszty Gábor jelentette be a Facebook-oldalán. Mint írta: „megint elment egy utolsó mohikán. Egy igazi, egy valós, egy szenvedélyes szerkesztő, riporter, publicista. Abból a generációból, akiknek a hivatás maga volt az élet. Halálos ágyán még szerkesztette az internetes Újnépszabadságot, a »lapot«, ami megmaradt abból a legendából, amit a rendszerváltás után ő formált át a Washington Post mintájára. (…) Álmodozó, munkamániás, fenegyerek. Nekem meg az apám. Remélem van újság a Menyországban is…” Sváby András így emlékezett rá: „Nagy ember volt, vérbeli újságíró, egy csodálatos álmodozó és a barátom édesapja.”
Kereszty András 1942. szeptember 21-én született Budapesten. Pályáját egyetemista korában a Népsport napilapnál kezdte. Riportjai jelentek meg az Élet és Irodalomban, majd 1968-ban az induló Magyar Hírlap munkatársa lett. A hetvenes években kilenc hónapot töltött ösztöndíjasként Indiában, majd a Népszabadság és az MTI közös kairói tudósítója volt, tudósított a ciprusi török invázióról és a görög helyzetről is.
A rendszerváltás idején már a Népszabadság felelős szerkesztőjeként dolgozott, 1994 és 1996 között pedig a Népszava főszerkesztője volt. A nem sokat időt megélt gazdasági hetilap, a Griff főszerkesztőjeként és a Népszabadság főszerkesztő-helyetteseként is tevékenykedett. 1994 és 1997 között Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) elnöki tisztségét töltötte be, az elmúlt években pedig az interneten elérhető Újnépszabadság főszerkesztőjeként dolgozott.
Szily László a 444-en azt írta, még a kilencvenes évek közepén, a Fenyő János-féle Népszavánál ismerte meg Keresztyt. „Vicces, laza, okos ember volt, pompásan sztorizott és egyáltalán nem volt betojva a néha fegyverrel mászkáló, szándékosan fenyegető aurát árasztó milliárdostól. Az újságírásról pedig pont úgy gondolkodott, mint bármelyik nyugat-európai vagy amerikai tudósító, akit a Financial Timesnál végzett munkám miatt megismertem” – idézte fel alakját.
Riportköteteket és regényeket is írt, könyve jelent meg Anvar Szadatról és A szakasz című filmről is. Első munkája A húszévesek városa. Kámai tudósítás címmel jelent meg 1975-ben, és még 2018-ban is jött ki könyve a thaiföldi gyerekek megmentéséről Az Alvó Hölgy Barlangja címmel.
