Az amerikai diplomácia doyenje százéves volt.
Életének 101. évében meghalt Henry Kissinger, az amerikai diplomácia doyenje, Richard Nixon és Gerald Ford külügyminisztere. Connecticuti otthonában hunyt el – jelentette be közleményében a tanácsadó cége, a Kissinger Associates.
Henry Kissinger 1923. május 27-én született Németországban, a bajoroszági Fürthben. Tizenöt éves volt, amikor az Egyesült Államokba érkezett, szülei még éppen ki tudták menekíteni a családot a hitleri Harmadik Birodalomból. Manhattan német zsidó negyedében éltek, ahol korán megtanulta, hogy az ő akcentusával nem egyszerű az élet. Kamaszkorában nappal egy borotvaecsetgyárban dolgozott, de esténként kiválóan tanult, meg sem állt a Harvardig, ahol doktori címet szerzett. Előtte még megfordult a világháború európai frontján, ahol nyelvtudásának köszönhetően a hírszerzéshez osztották be. Alig 23 évesen már tanított az amerikaiak európai parancsnokságának hírszerző iskolájában, s ezt a Harvardon is folytatta. Nukleáris fegyverek és külpolitika című, 1957-ben megjelent könyvében még amellett kardoskodott, hogy a háborúk megnyerése érdekében be lehet vetni a „taktikai” atomfegyvereket.
1969-től azonban már az Egyesült Államok elnökének nemzetbiztonsági tanácsadója, később 1977-ig külügyminiszter volt, nyilván más felelősséggel. Egész pályája során a „reálpolitika” híve volt, abból indult ki, hogy az egyes országokban hatalmon lévő eliteknek kell megegyezniük egymással.
Innen és a vietnámi háború hazai népszerűtlenségéből fakadt két korszakos újítása: a párbeszéd megkezdése Kínával, illetve a Szovjetunióhoz és annak kelet-európai szatellitjeihez fűződő viszony felülvizsgálata. Az előbbi jelentősége évtizedek óta egyértelmű, nekünk mégis az utóbbi volt a fontosabb. A folyamat Détente, azaz enyhülés néven vonult be a történelembe és az 1975-ös helsinki konferenciáig, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet megalakításáig vezetett.
Kézfogás Le Duc Thóval 1973. január 23-án | Fotó: – | Forrás: AFP
Az atomfegyverek korábbi apologétája 1973-ban vietnámi tárgyalópartnerével, Le Duc Thóval közösen Nobel-békedíjat kapott, amiért tető alá hozták az ideiglenes tűzszünetet. Más kérdés, hogy utóbbi visszautasította az elismerést, maga Kissinger sem utazott el Oslóba, a pénzdíjat pedig jótékonyságra fordította. Egész életpályáját beárnyékolta, hogy mint utóbb kiderült, ekkoriban aktívan támogatta a Kambodzsa elleni titkos légi háborút és külügyminiszterként természetesen tudott a Chilében amerikai titkosszolgálati segítséggel végrehajtott fasiszta hatalomátvételről.
Köztudott volt személyes rivalizálása a korszak másik jelentős külpolitikusával, Zbigniew Brzezinskivel.
Fő véleménykülönbségük abban rejlett, hogy Kissinger nem ismerte fel a korszakváltást: a modern világban az elitek már nem képesek a tömegek feje fölött bonyolítani a nemzetközi kapcsolatokat. Brzezinski ezzel együtt nem sokkal a halála előtt a Columbia Egyetemen tartott beszédében azt mondta, hogy nemcsak riválisok, de barátok is.
Golda Meir izraeli miniszterelnökkel és Richard Nixonnal | Forrás: Photo12 via AFP
Az elmúlt hatvan év amerikai külpolitikájában meglehetősen járatos Charles Gati professzor szerint Kissinger okos, ravasz és szellemes, ám öntelt ember. Megértette, hogy a vietnámi háború mélyen megosztotta az amerikai társadalmat, bölcsnek bizonyult Kínát illetően, s dicséret illeti az enyhülésben játszott szerepéért is. Ahogy Charles Gati a Népszavának jellemezte, ezek valójában kitűnő belpolitikai lépések voltak külpolitikai köntösben.
Kissinger tekintélyére jellemző, hogy mekkora hullámokat vetett az Ukrajna elleni orosz háborúról alkotott kezdeti véleménye, majd annak megváltoztatása is. Eleinte azt mondta, hogy Oroszországot vissza kellene vezetni a nemzetközi életbe, s a 2022. február 24-i határok mentén kellene tűzszünetet kötni, amit Moszkva és Kijev is visszautasított. Később viszont már azt hangoztatta, hogy Ukrajnát mielőbb fel kell venni a NATO-ba. Mindkettőből hír lett a világsajtóban, ami nem akármilyen teljesítmény egy immár 44 éve hivatal nélküli matuzsálemtől.
Barack Obama akkori amerikai elnök oldalán egy 2010. november 18-án az új START zerződésről szóló találkozón | Fotó:Mandel Ngan | Forrás:AFP
Halálával az Egyesült Államok elvesztette az egyik legtekintélyesebb és leghallgatottabb hangját a külpolitikában – méltatta alakját George W. Bush volt amerikai elnök.
Megjelent a Népszava Külföld rovatában 2023. november 30-án.
