Az Európai Unió tagállami miniszterei hónapok óta tartó viták után politikai megállapodást kötöttek a gázárkorrekciós mechanizmusról.
A magyar kormány végig ellenezte a „brüsszeli ársapkát”, holott épp az Európai Unió általában lebrüsszelezett kvázikormánya, az Európai Bizottság húzódozott a tagállamok többségével szemben, hogy bevezesse az intézkedést. Az energiaügyi biztos szerint a végére csak egy ellenző tagállam maradt, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter pedig már korábban leszögezte, hogy Magyarország mindenféleképpen nemmel fog szavazni.
Miért kell egyáltalán az egész?
A gáz ára az utóbbi időben összevissza ugrált. Nem egyszerűen arról van szó, mint mondjuk a tejnél, ami folyamatosan drágul, és ezt egy hatósági árral – az MNB elemzése szerint – a többi termékre dobták át a kereskedők. A koronavírus-járvány idején az olajéval együtt a gáz ára is beszakadt, hogy aztán az alacsony ár elinduljon meredeken felfelé. Ebben Oroszország Ukrajna elleni inváziója mellett a koronavírus miatti válságból éledező gazdaság és európai parlamenti képviselők tavaly szeptemberi (azaz jóval a háború előtti) levele szerint orosz ármanipuláció is szerepet játszott.
A dráguláshoz az EU is hozzájárult, de nem szankciókkal, mivel ilyeneket nem fogadott el a gázra, hanem azzal, hogy az Európai Parlament és a tagállamok megállapodtak: alaposan feltöltik a tározóikat a télre. A kiesett mennyiség jelentős részét cseppfolyósított gázzal (LNG-vel) pótolták, de ez a szállítási, oda-visszaalakítási költségek és a viszonylag szűkös kínálat miatt drágább. A tartalékolás miatti vásárlási láz augusztusra érte el a csúcsot, amikor egy megawattórányi gázt 342 euróért adtak a holland gázártőzsdén havi jegyzésre.
Részben a szorgalmas gyűjtögetés eredménye ért be október végére, amikor berogytak az árak: egy megawattóra havi jegyzése 100 euró alá esett, nagyjából oda, ahol a háború előtt volt és most is 110 euró körül áll. (Az okokról bővebben ebben a cikkünkben írtunk.)
Az AGSI összesítése szerint október utolsó napján 94,7 százalékon álltak a tárolók, a miniszteri találkozó előtti napon pedig 84 százalékon, és ebben nincs benne az a bujtatott tárolókapacitás, amit a kikötőknél sorban álló LNG-szállító hajók belseje jelent. (Egy évvel korábban 57,8 százalékig jutottak.)
A probléma, hogy mi lesz jövőre és azután. Ursula von der Leyen egy héttel korábban arra figyelmeztetett, hogy Oroszország szeptemberre az egy évvel korábbi szinthez képest 80 százalékkal csökkentette a szállításokat. Az Európai Bizottság elnöke a Nemzetközi Energiaügynökség kimutatása alapján olyan kockázatokat lát, mint az orosz szállítások teljes leállása, a kínai járványkorlátozások feloldása miatt felszökő kereslet vagy hogy 2023-ban nem lesz az ideihez hasonlóan enyhe a tél, így akár 30 milliárd köbméter gáz is hiányozhat.
Egyre több uniós tagállam kezdte el szorgalmazni, hogy valahogyan korrigálják a kilengéseket, de az elején arról sem volt egyetértés, egy ilyen ársapkát csak az orosz gázra vagy mindenféle behozatalra szabják. Végül utóbbi mellett döntöttek.
A nagy dilemma, hogy
- ha túl magas az ársapka, akkor gyakorlatilag olyan, mintha nem is lenne, és a gázexportőrök továbbra is kijátszhatják egymás ellen az uniós tagállamokat, amiből a szegényebbek jöhetnek ki rosszul,
- ha viszont túl alacsony, akkor az eladók egyszerűen másnak adhatják el a gázt, ráadásul túlfogyasztásra ösztönözhet.
Elfogyott a türelem
Az uniós döntéshozatalban csak az Európai Bizottság tehet javaslatot, de a testület mintha nem igazán akart volna foglalkozni az ársapkával. Szeptemberben 15 tagállam írt neki levelet, hogy tegyen valamit, és szerintük a holland gázártőzsde közeli havi előre jegyzett TTF-indexéhez kellene kötni az intézkedést. (Ez a mutató meghatározó szerepet játszik az uniós gázárakban.)
A testület végül előállt egy ilyen javaslattal, amivel a kérelmezőknek csak egy gondja volt:
az eredeti feltételekkel valószínűleg soha nem lépett volna életbe.
Ehhez a holland gázártőzsde TTF-indexének
- két hétig
- 275 euró felett kellett volna maradnia egy megawattóra árának úgy, hogy
- legalább 58 euróval drágább legyen, mint a cseppfolyósított földgáz világpiaci ára.
A javaslat több lépcsőben hétfő reggelre addig módosult, hogy az Euractiv szerint
- három napig
- 188 euró felett legyen
- az LNG-nél minimum 35 euróval magasabb áron.
A lap szerint 15 tagállam még ezt is sokallotta, 160 euróig mentek volna le. Végül 180 euróban állapodtak meg (a másik két feltétel maradt). A mechanizmus a havi, háromhavi és éves derivatív szerződésekre vonatkozik mindegyik gázelosztó központnál („hub”), de az Európai Bizottság adhat egyedi kivételeket.
Ha a mechanizmus életbe lépne, az uniós kereskedők nem vehetnek gázt drágábban egy meghatározott árnál. Ez nem fixen 180 euró, hanem a folyékony földgáz árától is függ.
Ahhoz, hogy a javaslat átmenjen, épp 15 tagállam kellett, amelyek az uniós lakosság legalább 65 százalékát képviselik. Az ellenzők között volt a legnagyobb lakosságú tagállam, Németország, de mellette csak néhány közepes vagy kisebb szabadkereskedelem-párti tagállam (Ausztria, Dánia, Hollandia) és Magyarország kormánya. Utóbbinak azért is fontos volt a sapka, mert a G7 szerint elsősorban a holland gázártőzsde árfolyama szabályozza az oroszoktól vett gáz árát is nagyjából két hónapos csúszással.
A hétfői találkozóra már úgy érkeztek a miniszterek, hogy néhány nappal előtte az uniós állam- és kormányfők – egyhangúlag, azaz Orbán Viktor jóváhagyásával – azt kérték, zárják le a munkát többek között „ a lakosság és a gazdaság túlzottan magas árakkal szembeni védelmét szolgáló piaci korrekciós mechanizmus létrehozásáról szóló tanácsi rendeletjavaslat” ügyében.
Jozef Síkela, a soros elnök Csehország ipari és kereskedelmi minisztere szerint hétfőn a fél évig tartó vezetése alatt nyolcadszor ültek össze. Év végén át kell adnia a stafétát svéd kollégájának, így ha még eredményt akart felmutatni, ez volt az utolsó esélye.
Szijjártó: legalább a szerződésmódosításra nincs megkötés
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az ülésre érkezve arról posztolt Facebookra, hogy úgy tűnik, „bevezetésre kerülhet” az ársapka. A miniszter kora délutáni sajtótájékoztatója szerint aznap tartottak egy próbaszavazást. Kilencen voksoltak az ársapka ellen, és mivel Németország kivételével csak kisebb tagok voltak köztük, így már itt meglett volna a minősített többség. A cseh elnökség ennek ellenére igyekezett minél nagyobb összhangot teremteni a javaslat mögött, avagy Szijjártó Péter olvasatában nem merték leütni az eredményt, és szétosztják a felelősséget, így „amikor kiderül, hogy egy teljesen felesleges, veszélyes, egész Európában kárt okozó intézkedés volt”, mindenki a felelősök között legyen. (A késő délután bejelentett politikai megállapodás arra utal, hogy hivatalosan ekkor még nem feltétlenül szavaztak, de a legfontosabb részletekben már megvan a többségi egyetértés, és azt közölték is a sajtótájékoztatón, hogy az ülés még folytatódik.)
A magyar miniszter szerint a javaslat az augusztusi helyzetre reagál, ezért felesleges. Azt elismerte, hogy a sapka a mostani árnál magasabb – azaz nem lépne életbe –, de szerinte áremelkedéshez vezet, mert azt üzeni, hogy hajlandóak vagyunk többet fizetni a gázért.
Szijjártó Péter elismerte, hogy az intézkedés érinti a hosszú távú szerződésünket Oroszországgal. A Gazprom már előre kijelentette, hogy a sapkát alkalmazó országoknak nem ad el gázt. A magyar kormány a mostani alkunál annyit elért, hogy szabad kezet kapjon a szerződésmódosításhoz, amit így nem kell bejelenteni az Európai Bizottságnak és egyeztetni sem.
Biztosítékokat és vészféket is beépítettek
Az ülést levezető Jozef Síkela a megállapodást bejelentő sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy több biztonsági intézkedést is beépítettek a végső alkuba. A 180 eurós ár „nem egy fix sapka, hanem dinamikus”, valamint kikapcsol, ha például veszélyeztetné a gázellátást, nagy drágulást okozna vagy megugrana a fogyasztás, de az Európai Bizottság vészhelyzet kihirdetésével is leállíthatja.
Az Európai Bizottság energiaügyért felelős tagja elismerte, hogy valóban alacsonyabb lett az ár, mint amit eredetileg javasoltak. Kadri Simson szerint ezt ellensúlyozzák a beépített biztosítékok.
EUrologus: csak a magyar kormány szavazott nemmel
Az energiaügyi biztos azt is közölte:
„ma a tagállamok úgy tudtak tárgyalni, hogy a végső szakaszban csak egy tagállam szavazott” a javaslat ellen.
Szijjártó Péter Facebook-oldalára a politikai megállapodás bejelentése előtt percekkel feltették a délelőtti tájékoztatója zenés-vágóképes változatát. Az utolsó mondat megismétli, hogy
„a mai nap folyamán Magyarország nemmel fog szavazni a földgázársapka bevezetésére”. Az EUrologus és a Politico úgy értesült, valóban csak a magyar kormány szavazott nemmel,
az osztrák és a holland pedig tartózkodott. (Mivel minősített többségnél az igeneknek kell elérnie a leadott szavazatokon belül az országok számának 55 és a képviselt lakosok 65 százalékát, a tartózkodás pedig leadott szavazatnak számít, utóbbit akár „udvarias nemnek” is lehet tekinteni.)
A németek véleményváltozását firtató kérdésre Jozef Síkela elárulta, hogy őket a megújulók engedélyezéséről szóló dosszié újranyitásával győzték meg, így gyorsíthatják a bevezetésüket.
Giorgia Meloni olasz kormányfő „kis nagy győzelemről”, lengyel kollégája, Mateusz Morawiecki „Oroszország és a Gazprom piacmanipulációs képességének végéről” beszélt a Politico szerint, míg a holland energiaügyi miniszter, Rob Jetten „kicsit aggódik”.
A rendelet február 1-jén lép életbe, magát a mechanizmust pedig február 15. után kapcsolhatják be, ha a feltételeknek megfelelően megint elszállna a gázár.
