Kőszeg Ferenc blogja az Átlátszón
Az előválasztás eredményhirdetése után Karácsony Gergely négy kérdést tett fel. Ki az, aki képes szélesíteni az ellenzék választási bázisát? Ki az, aki integrálni képes a különböző pártállású szavazókat? Ki az, akinek van vezetői tapasztalata? Ki az, aki valódi változást akar? Karácsony Gergely úgy gondolta, az egyetlen kézenfekvő válasz: Budapest főpolgármestere. Holott valójában a főpolgármester csak az egyik lehetséges válasz. 2019-ben személye körül valódi összefogás jött létre: az ellenzéki koalíció győzött a fővárosban, a fővárosi kerületek többségében és az ország számos nagyobb városában. Igaz az is, hogy van vezetői tapasztalata. Nem kétséges, hogy győzelme esetén kormányváltásnál többet akar: akár a többi jelölt, fel akarja számolni Orbán egész hazug és korrupt rendszerét. Az azonban kérdés, hogy mennyire képes bővíteni a változást akarók táborát.
A választásra jogosultak többsége kisvárosokban, falvakban lakik. A felmérések azt mutatják, hogy az Orbán-rendszer legbiztosabb bázisa a kevésbé iskolázott falusi lakosság. A jobboldali választók egy részének megnyerése nélkül nem lehet választást nyerni. Vajon a zöld baloldal programját hirdető budapesti főpolgármesternek van a legtöbb esélye arra, hogy megnyerje a magát jobboldalinak minősítő vidéki lakosságot, amely eleve irigykedve és gyanakodva tekint a fővárosra?
Az előválasztás az Orbán leváltására készülő ellenzék számára a vártnál nagyobb sikert hozott. Siker volt már az is, hogy egyáltalán volt előválasztás, hogy Orbán a koronavírusra hivatkozva nem tiltotta meg a sátrak felállítását. A leginkább bizakodó előrejelzések 500 ezer szavazó részvételére számítottak. A tényszám magasabb volt ennél, 632 479 választópolgár szavazott. A választási kampányban és a választás lebonyolításában 8000 önkéntes vett részt: sok-sok órát töltöttek a sátraknál, mindenfajta javadalmazás nélkül. A kampányrendezvények közönségének többségét fiatalok tették ki.
Mindennek ellenére az előválasztás sikeréből nem lehet kiszámítani, mi lesz a jövő áprilisi választás eredménye. A 2018-as választáson viszonylag magas volt a részvétel, 70,22 százalékos, a választáson 5 millió 47 ezer szavazó vett részt, az előválasztáson részt vettek száma a három és fél évvel ezelőtti szavazók számának 12,5 százaléka.
A jövő évi választáson a részvétel feltehetőleg magasabb lesz, mint 2018-ban volt. 2018-ban a négy ellenzéki párt szavazóinak a száma meghaladta a Fidesz szavazókét (3 millió 382 ezer szemben a Fidesz 2 millió 824 ezer szavazójával.) Ez a mandátumszámban is megmutatkozott: a négy ellenzéki párt 50 listás mandátumot szerzett szemben a Fidesz 42 mandátumával. Orbán Viktor pártja az egyéni választókerületekben nyerte meg a választást, a 106 helyből 91-et szerzett meg.
Ha létrejött volna „egy országos megegyezés és a kormányváltó jelöltek kölcsönösen visszalépnek a legesélyesebb javára, akkor bekerülhetett volna a parlamentbe további 10 jobbikos, 6 DK-s, 5 MSZP-Párbeszédes, 2 LMP-s és az Együtt 1 jelöltje, azaz összesen 24 kormányváltó, a fideszesek száma pedig 67-re apadt volna”. A fenti sorokat azért tettem idézőjelbe, mert abból a cikkemből vettem át őket, amely közvetlenül az választás ereményhirdetése után írtam, és április 12-én jelent meg a hvg-ben. A választást akkor is a Fidesz nyerte volna, de 109 képviselője ült volna szemben a rendszerváltók 90 képviselőjével, a kétharmados többség pedig a ködös távolba tűnt volna.
Vona Gábor, a Jobbik akkori vezetője magabiztosan kijelentette, senkivel sem egyezkedik. Keménysége jól összevágott azoknak az öntudatos baloldali képviselőknek a meggyőződésével, akik kijelentették: nácikkal sosem fognak tárgyalni. De elzárkózott az egyezkedéstől az LMP is. Pedig ellenzékben simán együtt lehetnek különböző politikai felfogású pártok, ahogy a francia vagy az olasz parlamentben kommunisták és újfasiszták számos alkalommal szavaztak együtt a kormány ellen. 2019 óta azonban az is kiderült, hogy a megszelídült Jobbik meg a Párbeszéd mögé bújt MSZP a főváros kormányzatában is megfér egymással. Ahogy a magyar határőrség közösségi szállásnak becézett börtöneiben is jól megértették egymást az afgán kommunisták meg az ellenük harcoló mudzsahedek; volt egy közös ellenségük: a magyar határőr.
A Válasz Online munkatársa a 2018-as választási eredmények alapján összeszámolta, hány választókerületben nyerhet az ellenzék, ha a Fidesz jelöltjével csak egy ellenzéki jelölt áll szemben. Az eredmény megkapó: 59 helyen nyerhet az ellenzék, s mindössze 47 helyen mondható biztosnak a Fidesz győzelme. 2018 óta a Fidesz támogatottsága aligha nőtt. Persze a szerényen módos vagy szerénytelenül módos családoknak kifizetendő 600 milliárd forint adó-visszatérítés meg a kistelepülés közmunkásainak rettegése, hogy nem kapnak munkát, ha nem mennek el szavazni a Fideszre, módosíthat a képen. Annyi azonban elmondható: az áprilisi választást meg lehet nyerni, és az ellenzék elindult az erre vezető úton.
Belépő a ringbe
Az előválasztás első számú mintája az amerikai előválasztás. A két nagy párt regisztrált, bejelentett szavazói választanak a párt elnökjelöltjei közül. A győztes lesz az elnökjelölt, neki kell megmérkőznie a rivális nagy párt elnökjelöltjével. Bár egy-egy párt jelöltjei között jelentős különbségek lehetnek, és Amerikában is érvényes a kérdés, azt támogassuk-e aki következetesen képviseli a párt alapelveit, vagy inkább azt, aki meg tudja nyerni a billegő államok bizonytalan szavazóit, az nem kérdés, hogy a Demokrata Párt előválasztásának résztvevői mind a demokraták győzelmét akarják, a republikánusok pedig a Nagy Öreg Párt elnökjelöltjére fognak szavazni. Akár az amerikain, a magyar előválasztáson is az volt a kérdés, ki az a miniszterelnök-jelöltek közül, akinek a legnagyobb esélye van arra, hogy áprilisban legyőzze Orbán Viktort.
Ennek ellenére az előválasztáshoz közeledve az elsődleges kérdés mindinkább háttérbe szorult, és a vetélkedés pártok közötti versennyé változott. Szerencsére nem acsarkodó küzdelemmé, de azért olyan választási harccá, mintha az előválasztás már maga a választás lenne. Az előválasztási győzelem azonban csak belépőjegy az igazi ringbe, ahol a győztesnek Orbán Viktorral kell megmérkőznie. Ebben a csatában pedig egy baloldali jelöltnek gyengébbek az esélyei, mint egy Orbán-ellenes jobboldalinak.
2018-ban a kormányváltóknak 500 ezerrel több szavazatuk volt, mint Orbán híveinek. Csakhogy a kormányváltók 3 millió 382 ezer szavazatából 1 millió 99 ezret a Jobbik nyert el. Méghozzá nem a mai, lecsillapodott Jobbik, hanem Vona Gábor pártja, amelyet baloldali publicisták náci pártnak neveztek. Bajnai hiába próbálta pártját középpártként elhelyezni a választási térképen: hozzáértők biztosak voltak benne, hogy jobboldali szavazók nem fognak Bajnaira szavazni. Ezt elsőként maga Bajnai látta be, meglepő gesztussal búcsút mondott a politikának. A Gyurcsány-Dobrev házaspár nem akarja belátni, hogy sikerének korlátai vannak.
Gyurcsányt a revans-vágy motiválja, amely a történelemben is rossz tanácsadónak szokott bizonyulni. Dobrev sikere az előválasztáson látszólag a házaspár elképzeléseit igazolta, de a Válasz Online már idézett elemzése is felhívta a figyelmet arra, hogy Dobrev eredményét 40 százalék fölé várták, ehhez képest a tényszám csak 34,8 százalék lett. Ahogy a remélt 30 százalék helyett Karácsony is csak 27,3 százalékot kapott, a harmadik helyre képzelt Jakab Péter pedig kiesett a jelöltek köréből. A vártnál jobb eredménnyel csak Márki-Zay végzett. Róla azt jósolták, nem éri el a 15 százalékot, nem is lesz jelölt. Végül azonban a szavazatai száma túllépte a 20 százalékot.
Álom a tandemről
Az elmúlt nap nagy meglepetése a Medián jelentése volt: Márki-Zay támogatottsága 33 százalékra emelkedett, ezzel megelőzte Karácsonyt (29 százalék) és megközelítette Dobrev Klárát (37 százalék). Márki-Zay és Karácsony együttes eredménye 57 százalék, írta a Medián vezetője, Hann Endre a hvg-ben közzétett rövid kutatási beszámolójában (október 6.).Kézenfekvő, hogy ennek a párosnak kell áprilisban kiállnia Orbán Viktor ellen. Számomra évek óta a Medián eredményei a leginkább meggyőzőek: 2018-ban átkokat szórtak Hann Endrére, mert azt „jósolta”, Orbán ismét kétharmados többséggel fog győzni. Sajnos igaza lett, nem azért, mert így volt megírva a Sors könyvében, hanem mert a kormányváltó pártok egymás ellen hadakoztak.
Egy pillanatig úgy tetszett, most másképpen lesz, a Karácsony – Márki-Zay tandem létrehozásának nincs akadálya. Nem úgy persze, hogy a két jelölt egy sorban szerepeljen a szavazólapon, mert ez nyilvánvalóan abszurd ötlet volt, hanem úgy, hogy a választás előtt részletes együttműködési megállapodást kötnek: ha az egyik miniszterelnök lesz, a másik miniszterelnök-helyettes. Magamban még azt is kitaláltam, hogy létre lehetne hozni egy Budapest minisztériumot, és Karácsony miniszterelnök-helyettesként is részt vehetne Budapest irányításában.
Márki-Zay elmondta, az előválasztás második fordulója előtt csináltat egy közvélemény-kutatást: aki jobb eredményt ér el, az lesz a miniszterelnök-jelölt, a másik a helyettese. A közvélemény-kutatást nem kellett megrendelni: a Medián a hvg.hu felkérésére elkészítette. Ekkor következett be a negatív fordulat, amely 2010 óta újra meg újra megakadályozta, hogy győzni képes ellenzék alakuljon ki Orbán Viktorral szemben: Karácsony bejelentette, bármit mond a közvélemény-kutatás, ő nem lép vissza, mert neki nem az egyezkedés a fontos, hanem a zöld-baloldal tervének megvalósítása. Tiszteletre méltó álláspont. De a tisztességes közvélemény-kutató eredményét érdemes komolyan venni. Mert ha a választást Orbán nyeri meg, nem lesz zöld-baloldali program.
Ismét elfogott egy régi érzés: ennek az ellenzéknek nem is jönne olyan rosszul egy olyan kormány, amely visszahozza a Horthy-rendszert: nem kellene semmit sem csinálni, viszont lehetne siránkozni, és el lehetne mondani, hogy a magyar választó milyen hülye. Azóta olyan kormányunk van, amely zsarnokibb, korruptabb, reakciósabb, mint a Horthy-rendszer volt.
A kívülálló szemlélő gyanakszik: a Gyurcsány-Dobrev páros nem is akar kormányra kerülni, mert abba valószínűleg belebukna. Megelégszik azzal, hogy jelentős számú képviselője legyen a parlamentben. Azt Orbán se bánja, megvan újabb kétharmados törvények nélkül, egy népes baloldali ellenzék pedig jól mutat Európában: akkor senki sem mondhatja, hogy Magyarországon nincs parlamentáris demokrácia. És talán az MSZP-nek is így jó: az állampárt utódpártja harminc éve vívja a haláltusáját, de nem bír kimúlni, mert mindig talál valakit, aki életben tartja, mint a vudu hit az élőhalottakat. Nem volna jó, ha Karácsony Gergely pályafutása az MSZP zombijaként érne véget.
Nemcsak neki volna rossz, hanem az országnak is. De Karácsony képes a gyors váltásokra. Ahogy tegnap kihirdette, hogy nem mond le, vasárnapig még kihirdetheti, hogy együtt akar kormányozni Márki-Zay Péterrel. (Körülbelül itt tartottam az írásban, amikor telefonált Márki-Zay kampánycsapatának egyik tagja: Karácsony holnap – pénteken – bejelenti, hogy visszalép. Így találjam el a nyerő számokat, mondanám, ha lottóznék. De nem lottózom, mindig másra kellett tartogatnom a szerencse-adagomat.)
Elődök
Április 30-án jelent meg a cikkem az atlatszo.hu-n. Azt állítottam, Márki-Zay Orbán legesélyesebb kihívója. Nem ismertem Márki-Zayt, személyes találkozásunkra hónapokkal később került sor. De megnéztem többek közt Gulyás Márton, Juszt László interjúját, és elcsodálkoztam, milyen gyakran egyetértek a józan, racionális érvelésével. Nem sokkal később felhívott egy régi barátom: hasonló meggondolások alapján ő is Márki-Zayt készült támogatni, de időközben megkeresték a Kilencvenkilenc mozgalom szervezői, és csatlakozott a csoporthoz. Megnéztem az aláírók listáját, csupa kitűnő ember, a baloldali értelmiség színe java, köztük csemegének néhány jobboldali. Rendben van, miért ne támogatnák kiváló emberek Karácsony Gergely miniszterelnök-jelöltségét? Csak hát nem arról van szó, hogy be akarjuk temetni a baloldalt és a jobboldalt elválasztó árkot?
Politikai vélemény-különbségek természetesen lesznek, kell is hogy legyenek. De nálunk a vélemények összecsapása nem politikai vitára emlékeztet, hanem inkább törzsi háborúra. Ezt érzékeltem, ahogy egyre sűrűbben találkoztam a Márki-Zayra szórt rágalmakkal. Gyerekbántalmazó, mondták, amikor arról beszélt, bizony ráver a három éves kisfia popsijára, ha az harmadszor is lelép a járdáról, hiába mondják neki, milyen veszélyes, ha egy kisgyerek az úttesten szaladgál. Migránsellenes mondták, holott „migránsszámlálója” csak azt mutatta be, hogy Orbán ebben is hazudik. A nagytőke híve, mondták, amikor arról beszélt, a Magyarországon megtelepedett multikat is lehet támogatni, ha megrendeléseikből a hazai vállalkozóknak is hasznuk van. Igen, Márki-Zay Péter jobboldalisága a nyugat-európai politikusok jobboldalisága: Adenauer, Erhard, De Gasperi, de Gaulle, Robert Schumann jobboldalisága. Azoké az embereké, akik megteremtették a jóléti kapitalizmust, és lerakták az európai integráció alapjait. Akiket a szovjet politika háborús uszítóknak, a béke és a haladás ellenségeinek bélyegzett, mert útját állták a Szovjetunió világuralmi terveinek. Ezer éven át tartott a háború angolok és franciák, franciák és németek között. Most hetvenöt éve nincs háború, és nem is lesz, nem is lehet. Ezt teszi velünk „Brüsszel”. Ezért a magyarországi kormányváltás több mint magyar ügy.
Orbán Viktor az európai integrációval szembeszegülő politika jelképes alakja, aki Kelet-Közép Európa országainak állítólagos sérelmeire, „nemzeti szuverenitásuk” védelmére hivatkozva támaszt zavart a térség országaiban, miközben nagy összegű, vissza nem térítendő támogatásokat kap az Európai Uniótól. Véget kell vetni Orbán Viktor Európa-ellenes politikájának. A változás egyik kulcsszereplője a racionális, gyakorlatias európai politika rátermett képviselője: Márki-Zay Péter.
Árpi bácsi, tarts ki, kiáltottuk az 1990-es években, amikor a szélső jobboldal eszelősen támadta Göncz Árpádot, a Magyar Köztársaság első elnökét. Márki-Zay Péter, tarts ki, kiáltsuk most is. Ne mondj le, vállald a megmérettetés kockázatát. A Momentum fiataljai veled vannak. Az európai Magyarország hívei, fiatalok és öregek, veled vannak. A győzelem esélye veled van.
Forrás: Átlátszó via Újnépszabadság
