Legutóbb a politika és a média kapcsolata került szóba a médiapolitikai előadáson. Az egyik kommunikáció szakos diák firtatta az Objektív című tévéműsor sorsát a Horn-kormány országlása idején. Megemlítette néhány fiatal riporter (Frei Tamás, Kereszty Gábor, Obersovszky Péter, Orosz József) nevét. Szerinte kimentek az életbe, és jobbnál jobb tudósításokkal szellőztették ki a Magyar Televízió áporodott stúdiólevegőjét.
Kedvelem ezeket a „provokatív” megjegyzéseket. Szöget ütnek az újságírással kacérkodó diákok fejébe, és az érdekes témát át lehet vinni a szemináriumba is. Ha pedig a múlt héten nem jutunk a végére, akkor az e heti szeminárium előtt itt, a Médianaplóban melegen tarthatom a gondolatmenetet. Az említett időszakban, 1994 és ’98 között elég sokszor beszélgettem kormánypárti politikusokkal. Zavarta őket, hogy az oknyomozó riportok óhatatlanul a végrehajtó hatalmat tüntetik föl rossz színben. Érzékenységüket meg is értettem, elvégre a Bokros-csomag mozgalmas korszakát éltük. A gazdasági stabilizálásnak nevezett megszorítások korát, amikor szociális érzékenységgel megáldott miniszterek mondtak le tiltakozásul.
A beszélgetésekből az is kiderült, hogy a hatalmon lévőket zavarta még valami, sőt ez zavarta igazán. Azt panaszolták, hogy a tévés műsorvezetők megszólaltatják ugyan őket, de csak két-három percig beszélhettek. Esti csúcsidőben nem ők voltak a főszereplők, hanem a nyékládházi csatornázás, a hajdúnánási cigányverés, a Szeged környéki lányrablás vagy az a fránya olajszőkítés. A stúdión kívüli valóság tehát. Fájt nekik, hogy csak epizódszereplőként jelenhettek meg, a tizenöt perces riporthoz fűzhették a maguk hatásos vagy hatástalan monológját. Ezt unták meg, és 1996 végén elintézték, hogy az Objektív című politikai magazint az Aktuális váltsa föl.
Akkoriban Peták István volt a Magyar Televízió elnöke. Egyszer talán majd elmondja vagy megírja, hogy kik telefonáltak neki, kik szorgalmazták a változtatást. És lőn: beült a stúdióba egy vagy két döntéshozó politikus, akik aznap este főszereplőnek érezhették magukat. A szerkesztő bejátszatott egy-egy valóságrészletet, csak éppen megváltozott a szereposztás, és eltolódott a hangsúly. Az Objektívban még a mellékszereplő politikus illusztrálta a főszereplő valóságot, az Aktuálisban viszont már a főszereplő politikus mondandóját színezte a valóságepizód. Szakmailag az Aktuális nem volt rosszabb, mint az Objektív, csak éppen átitatódott a politikával, és terhelődött a politikusokkal.
A szerző Médianapló-bejegyzései 2023. március 19-én.
Orbán: „Minden magyarban van egy kis Petőfi” (Lefülelt mondatok, 23.03.11.-19.)
A legutóbbi napokban Gulyás Gergely sajtózott, Demeter Szilárd cenzúrázott, Szijjártó Péter interjúzott, Lázár János brüsszelezett, sokan pedig petőfiztek.
A pápa előbb vonná kétségbe Isten létezését, mint egy kormányszavazó O. V. szavahihetőségét. (Bruck András író, Facebook.com, március 11.)
Tabuk nélkül írunk – legfeljebb meglesz a következménye. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, március 12.)
Magyarországon a sajtószabadság nem kérdőjelezhető meg. (Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter, Magyar Távirati Iroda, március 12.)
Eddig minden kiadó maga döntötte el, hogy milyen könyveket tesz ki az ablakba. Ezután előzetesen bekérjük a kiadványok listáját alkotmányossági vizsgálatra. (Demeter Szilárd, a Petőfi Kulturális Ügynökség vezérigazgatója, Mandiner.hu, március 13.)
A világ legfiatalabb 200 évese. (Farkas Adrienn műsorvezető Petőfi Sándorról, Magyar Rádió, március 13.)
El kell fogadni, hogy a NER ennyit kínál. (Ligeti Miklós, a Transparency International jogi igazgatója a korrupcióellenes munkacsoportról, Klubrádió, március 14.)
Magyarországon újságírókat titkos megfigyeléssel ellenőriznek. (Kocsi Ilona, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, Múosz.hu, március 14.)
Brüsszel azért bünteti hazánkat XXI. századi státuszfogolyként, mert másképp merünk gondolkodni, mint a fősodor. (Lázár János Fidesz-politikus Pécsett, Bama.hu, március 15.)
Minden magyarban van egy kis Petőfi. (Orbán Viktor miniszterelnök Kiskőrösön, Duna TV, március 15.)
Orbán megtalálta önmagát Petőfi Sándorban. (Magyari Péter újságíró, 444.hu, március 15.)
A legéhesebb mindig a politika, a legfalánkabb pedig az államhatalom, ha a sajtó befolyásolásáról van szó. (Lakner Zoltán szociológus, Jelen.media.hu, március 15.)
Mivel én szerkesztettem az iskolaújságot, feltehettem neki egy-két kérdést. (Szijjártó Péter Fidesz-politikus, győri díszpolgár Orbán 1995-ös látogatásáról, Kisalföld, március 16.)
Kordonok mögött beszél folyamatosan a szabadságról. (Vas András újságíró Orbán Viktorról, Népszava, március 16.)
A média ellátása fikciókkal és közhelyekkel állami feladat. (Cseresnyési László nyelvész, Magyar Narancs, március 16.)
A magyar jobboldal iszonyúan erős. (G. Fodor Gábor politológus, Origo.hu, március 16.)
Jó, ha tudjuk, hogy végső soron a Fidesz az ellenfelünk. (Tordai Bence Párbeszéd-politikus, ATV, március 16.)
A DK-n és a Magyar Hazánkon kívül pártpolitikai hulladékok vannak az ellenzéki térfélen. (Zárug Péter Farkas politológus, ATV, március 17.)
Meglehet, minden magyarban van egy kis Petőfi, ahogy Orbán Viktor mondta, de a legtöbb magyarban egyelőre csak szunnyadozik. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, március 17.)
A demokrácia nem végállomás, hanem maga az utazás. (Eörsi Mátyás DK-politikus, Népszava, március 18.)
Nevet változtatott, hogy a magyarsághoz tartozzon. (Fráter Zoltán irodalomtörténész Petőfiről, Magyar Rádió, március 19.)
Több esetben az érdem érdekké silányult. (Nagy Bandó András humorista az állami kitüntetésekről, Újnépszabadság.com, március 19.)
