– Helló, Tóni, miért hivattál?
– Beszélnünk kell a finisről.
– Láttam, a Real megint az utolsó percekben győzött. Milyen volt a Wembley-ben közelről látni a meccset?
– Peti, most a te meccsedről van szó, a kampányfinisről, a ma estéről. A foci elfogadható volt, a Dortmundnak nagyon hiányzott Kleinheisler; utána meg a szállodában csöppet csöpögött a csöp. A csip. A csap, na. Még kissé kába vagyok. Szóval?
– Láthatod, nagyjából tartom magam az eredeti forgatókönyvhöz.
– Túl sokat beszélsz…
– Hát nem azt mondtad, hogy mondhatok összevissza bármit…
– Igen, csak ne az oroszokról.
– De hát rákérdeztek, felvétel volt, nem nagygyűlés, és tudod, hogy nem mondtam semmi…
– Peti, azt mondtad, hogy ha rosszat mondasz az oroszokról, vagy valami ilyesmi, akkor elveszíted a támogatóidat!
– Igen, a szavazóimat, s hát nem?
– Ember, nem mi vagyunk a te támogatóid? Nem mi költünk rád „ellenkampány” címén milliárdokat…
– Hatalmas találmány, Tóni, igazán, nagyjából mindent bevettek s bevesznek… de nem viszik egy kicsit túlzásba az embereid a gyalázásomat? Nem túl kellemes érzés, hogy csak a ballib sajtó dicsér.
– Hadd lássanak harcot a kibicek, az megy, Peti, meg kapjanak még egy kis pénzt a sajtós aktivista propagandistáink is. Szóval mondjál szavazókat, ne támogatózzál, érted? Még valaki kapcsol! És Peti, te Yeti! Ne agresszorozzál! Nem akarod tudni, mire megy ki a nagy játék. Kezdeményezhetsz mindenféléket, rólam mondhatsz bármit, még élvezem is, amikor humorodnál vagy, de vigyázz az oroszokkal! A jogállam, látod, azzal például jól csinálod, hiába, a magyar ügyvédi iskola… Én helyedben ráerősítenék egy kicsit az elszámoltatásra, a múltkor a Főnökkel együtt néztünk, csorgott a könnyünk, különösen amikor azt mondtad, hogy találkoztok az ügyészségen, a Főnök a térdét csapkodta. Na de hagyjuk, térjünk vissza a mai délutánhoz, estéhez.
– Fel vagyok készülve, Tóni. Oroszországról egy szót se, Európáról, amit kell, önállóan, láttad a Néppártot? a TISZA árad, mint a rossznyavalya, rövidesen elsepri Szegeden a balpartot, ha akarjátok, akár ki is virágzik. Budapestből is készültem, vedd úgy, hogy Karácsony már nincs is, ott is győztünk, a DK már egyenesen hupikék… mondd, igaz, amit a közvélemény-kutatások mutatnak?
– Peti, te hol élsz? Minek nézel minket? Gondolod, azért közlünk adatokat, hogy téged bátorítsunk? Jut neked is, de a lényeg az, hogy az ellenzék meg a stupid poeple előre fel legyen készítve a maximális sikerünkre, s ne csodálkozzon, ha mi azt simán hozzuk, mert vannak módszereink. Tudományosabban, hogy okulj, ez úgy megy, hogy képzetet oltunk, mit oltunk: égetünk a kollektív tudatba, s a „valóságot”, például a választási eredményt aszerint modelláljuk. És ez nem Göbbels, Peti, a jó öreg náci meg van haladva.
– Persze, de…
– Tehát ne beszélj külön jobboldalról, hisz tudod – csak a Fidesz! A többi mind baloldal, ahogy a Főnök mondja.
– MZP, az LMP és a Jobbik is?
– Az is. Nem megmondta Menczer?
– Köztünk legyen szólva…
– Igen, igen, hülye, de lelkesen, meggyőződéssel mondja. S falják a szavait a hívek, Győzike odavan érte, az ágya fölött a falon lóg a képe. De ha már szóba hoztad, ijessz rá egy kicsit arra a fasz MZP-re. Hogyha begazol, minket igazol…
– S mit csináljak Gyurcsánnyal?
– Hát amit eddig. Le kell váltanunk az ellenzéket, tudod, még az ellenzéki sajtó is ezt fújja, mármint az a része, amit még nem irtottunk ki. Függesszük fel a Gyurcsányt!
– Persze, nem emlékszel, hogy én már – feleannyi ha voltam, mint most – kértem kötelet a nyakára? De újabban oda nyilatkozott, hogy együtt akar működni velem.
– Miben?
– Hát a Fidesz leváltásában.
– Na, ez is meghülyült. Mondj neki, amit akarsz. Ha semmit, az is jó, szabad a kezed, csak ne ess ki a szerepedből, például nehogy véletlenül azt mondd, hogy nem akarod leváltani a Fideszt. Tulajdonképpen ezért hívtalak. És hogy megmondjam: tetszett az új piramis-dolog, vagy mi, a „rendszerváltó kártya”, tégy félre nekem is néhányat belőle, pacalos piknikeken osztogathatjuk. Végig kell csinálnunk, bírd ki, Peti. Kicsit féltelek a nagy tömegtől, emlékszel Ceausescura… Utána meglátjuk, előttünk a pálya.
– Ezt megígérem: azt fogom mondani, hogy le akarom váltani a Fideszt és a NER-t, az egész hóbelevanccal együtt.
– Ezt elég furcsa hangsúllyal mondtad, Peti. Indulatos lettél itt nekem?
– Azt hiszem, elég világos hangsúllyal mondtam.
– Azt ugye tudod, hogy vannak a birtokunkban rólad, hmmm, érdekes dolgok, adatok… Egy kis üzlet, néhány kis millió… És vannak eszközeink. Eddig békén hagytunk, miközben látszatra támadtunk, tulajdonképpen támogattunk, védtünk, sőt…
– Nekem is rólad, rólatok, Tóni. Lehet, hogy még érdekesebbek. És nem félek.
– Tudod a tétet, nem? Ne légy öngyilkos!
– Semmi öngyilkosság, megfordult a dolog. Te az ultráiddal, én az ultráimmal. Hiszen ismersz, Tóni.
– Hát ez az! Na, menj a francba, kapd be!
– Tudod mit? Kapd be te!
Szerkesztőségünk nem ért egyet senkivel, és nem vállal felelősséget senki véleményéért, elméletéért, világlátásáért, közérthetőbben: Weltanschsauungjáért.