Bartha György fordításában
Tiszta szívvel (Le coeur pur)
Más ezt észre se vette,
Ám boldog volt felette.
De bármily szedte-vette
Volt is, a nagyokat kinevette,
Fütyült a komoly emberekre,
A pénzre és a dicsőségre.
Olyan volt, kit lefognak,
És a börtönbe dugnak.
De ha tiszta a szíved nagyon,
Könnyedén átsétálsz a falon.
Il se contentait d’être
Heureux sans le paraitre.
Et, se moquant des grandes,
Il vivait comme un gueux,
Fuyait les gens sérieux
Et la gloire et l’argent.
On l’aurait volontiers
Arrêté, enfermé.
Mais, quel homme au coeur pur
Ne traverse les mures.
Annyira egyedül (Si seul)
A magány úgy elszomorít
Kismacskám, ha te nem vagy itt!
Nem csapsz a házban semmi zajt,
Alszol, mint kit az éj takar.
Tested megfér ott nagyon könnyen,
Mint egy nagyobb iskolás könyvem.
Mint kis hajó ring tengeren,
Amint lélegzel csendesen.
Más leszek én, egész más ember,
Amint látom a két szememmel,
Hogy a hófehér papíromra
A nap füled árnyékát rója.
Pourquoi suis-je si seul, mon chat,
Si seul lorsque tu n’es pas là?
Tu ne fait pourtant aucun bruit,
Tu dors, fermé comme la nuit.
Tu ne tiens guère plus de place
Que mon plus gros livre de classe.
Et qui croirait que tu respires
Bercé comme un petit navire?
Alors, pourquoi, pourquoi, mon chat
Suis-je tout autre quand je vois
Sur mon papier blanc, le soleil
Tailler l’ ombre de tes oreilles?
Homokóra (Le sablier)
Ha itt a tél, akkor havaz.
S ha hull a hó, kedves nesz az.
Felhők futásán, évek tűntén,
Mondjátok, mit ér a panasz?
Nem homokóra életed,
Mit visszaforgathat kezed.
Mégis ezt teszed, mert a múlt
Visszatér mindig makacsul.
L’hiver est propice à la neige.
La neige fait le bruis charmant.
Ditez-moi, pourquoi me plaindrais-je
Passent les nues, passent les ans?
La vie n’est pas un sablier
Qu’on puisse à l’aise renverser
Et faut-il parse que tout passé
S’obstiner à vivre au passé.
-------
A negyvenöt éve meghalt belga költő, Maurice Carême (1899. május 12. - 1978. január 13.) verseiből legutóbb tavaly tavasszal közöltünk tizenkettőt Bartha György fordításában.
