Mátyás király (1443. február 23. – 1490. április 6.) élete, uralkodása és emlékezete – 535 év telt el a halálától
“Mátyás az atyai örökség eredményes folytatójának bizonyult. Az utódok szemében uralma az egységes, független, gazdag Magyarország fénykorát jelentette”. (Vincze Zoltán: A romániai magyar nemzeti kisebbség történelme és hagyományai, Tankönyv a VI. és VII. osztályok számára, 1999.)
Mátyás gyerekkora, neveltetése és királlyá választása
Hunyadi Mátyás 1443. február 23-án született Kolozsváron, szülei Hunyadi János
és Szilágyi Erzsébet. Gondos anyai és apai nevelést kapott, amelyre alapozhatott két
későbbi tudós humanista nevelője, a lengyel Szánoki Gergely, majd Vitéz János váradi
püspök. Már gyerekkorában a latinul kiválóan beszélő Mátyás gyakran tolmácsolt apjának, amikor az nyugati követségeket fogadott. Szeretett olvasni, főként klasszikus latin szerzőket és hadtudományi munkákat. Mátyás szinte gyermekkorában alapozta meg sokoldalú tudását, hiszen alig töltötte be tizenharmadik évét, amikor árván maradt, majd még a tizenötödik életévének betöltése előtt királlyá választották.
Hunyadi János 1456-os halála után a nagyobbik fia Hunyadi László konfliktusba
keveredett V. László királlyal és az őt támogató ellenséges főúri családokkal. A király
elfogatta a két Hunyadi fivért, s 1457 március 16-án kivégeztette Hunyadi Lászlót.
Mátyást az elmenekülő király bécsi, majd prágai udvarába vitte fogolyként. A tizennégy éves Mátyás tíz hónapot töltött külföldi fogságban. A Hunyadi család, László kivégzése és Mátyás fogsága ellenére is befolyásos maradt Szilágyi Mihály (Hunyadi János sógora)
vezetésével.
1457 november 23-án váratlanul elhunyt Prágában V. László király, és ez nyitotta
meg a lehetőséget Mátyásnak a trónra lépéshez: A magyar főúri csoportosulások azért
támogatták Hunyadi Mátyás megválasztását királynak, mivel úgy vélték, hogy a
gyermek-király könnyen irányítható lesz. Ugyanígy gondolta Szilágyi Mihály. III.
Kallixtusz pápa is támogatta Mátyás megválasztását, mivel azt remélte, hogy Hunyadi
János fia, folyatója lesz apja törökellenes harcainak.
1457 január 24-én, Szilágyi Mihály serege támogatásával és az országgyűlésen
megjelent köznemesség részvételével, a budai vár alatt, a Duna jegén királlyá kiáltották
ki Hunyadi János fiát. Mivel a megválasztott Mátyás csak tizenöt éves volt, öt évre
megválasztották melléje Magyarország kormányzójának a nagybátyját, Szilágyi Mihályt.
Szilágyi arra számított, hogy a tényleges hatalmat ő fogja gyakorolni a kiskorú király
nevében. Februárban 50 ezer arany váltságdíjért engedték el Mátyást Prágából.
Mátyás trónra lépése, megkoronázása és katonai sikerei
A Mátyás megválasztásába beleegyező bárók, de még az anyai nagybátyja is,
rövidesen meglepődött, hogy prágai fogságból hazatérő ifjú király, milyen hozzáértően és határozottan látott hozzá az uralkodáshoz.
S tennivalója pedig akadt: vissza kellett szerezni a koronát a császáriaktól, fel
kellett számolni a Felvidéken garázdálkodó huszitákat, figyelni kellett a török
terjeszkedésre délen, le kellett törni a főurak (bárók) hatalmát, beleértve a nagybátyjáét
is. Ezek fokozatosan sikerültek.
Tárgyalások útján és jelentős pénzösszeg kifizetéséért cserében, Frigyes császár
1463-ban visszaadta a Szent Koronát, amivel a következő évben Mátyást meg is
koronázták. A bárókat több alkalommal is megrendszabályozza, még Szilágyi Mihályt is
félreállítja. (Ennek ellenére, még uralkodásának második évtizedében is előfordul, hogy
egyes főurak, szembefordulnak Mátyás akaratával, de igyekszik meggyőzni őket, s ha
kell, határozottan fellép ellenük.)
1471-ben Vitéz János esztergomi érsek (Mátyás korábbi nevelője) és Csezmiczei
János zágrábi püspök vezetésével (a költő Janus Pannonius) Mátyás király ellen
összeesküvést szőttek. Mátyás hamar felülkerekedett és az esztergomi érseket és a
főurakat elfogatta és a visegrádi, majd az esztergomi várba záratta. Utóbb a pápai követ
tanácsára a kegyvetesztett zendülőket szabadon engedte. Egyedül Janus Pannonius nem hódolt be és külföldre akart menekülni, de útközben megbetegedett és meghalt. Ez is azt szemlélteti, hogy Mátyás az ellene fordulókkal általában kegyesen és bölcsen viselkedett, nem akart minden áron véres bosszút állni, megelégedett, ha azok belátták hibájukat, és hűséget fogadtak neki a továbbiakban. Ez nem a gyengeségének, hanem inkább a bölcsességének a jele.
Mátyás abban is érvényesítette az akaratát, hogy megreformálta a adórendszert, s
ezzel megnövelte az állam bevételeit: trónra lépésekor a kincstár bevételei 110-120
ezer forint körül voltak, az új adók és egyéb intézkedések nyomán 700-800 ezer
forintig emelkedtek. A pénzügyet is megreformálva aranyforintot és állandó értékű
ezüstpénzt veretett. Mátyás jelentős törvényozó is volt: 1486-ban fogadtak el egy átfogó törvénykönyvet, Decretum maius a címe. Ezt ki is nyomtatták, ez az első magyarországi nyomtatott törvénykönyv.
Mátyás katonai sikereit az általa létrehozott állandó hadseregnek köszönhette,
mely zsoldosokból állt, ez lesz a későbbi nevezetes „fekete sereg.” A magyar királyok
hadi szükségleteikre felhasználhatták a főurak bandériumait (seregeit, zászlóit), valamint
a telekkatonaságot (a minden 20 jobbágyporta után kiállított egy-egy katonát). De ez a
haderő csak korlátozott időre volt igénybe vehető, a főurak egy évben csak 4-6 hetet
voltak kötelesek hadba vonulni, ami egy hosszabb hadjárathoz nem volt elegendő.
Mátyás államának anyagi lehetőségei lehetővé tették, hogy egyre több zsoldost tudjon
felfogadni az állandó hadseregbe. A Felvidéken legyőzött husziták egy részét is
felfogadta, s ez az állandó hadsereg 15-20 ezer főnyi katonát jelentett.
Mátyás serege négy fegyvernemből állott: páncélos nehézlovasság, könnyűlovasság (ők lesznek a nevezetes magyar huszárok), gyalogosok és tüzérség. Ez a sereg ütőképes, hatékony, de persze felhasználja szükség esetén az ország többi katonai erejét is, csak azokat rövidebb időszakokra, rövid hadjáratokra. Mátyás hadseregét olyan jeles hadvezérek irányították, mint Kinizsi Pál és Magyar Balázs.
A törökellenes harcokban Mátyás seregei számos eredményt elértek: 1463-ban
elfoglalták Jajca várát, majd 1476-ban a török által újabban épített és megerősített
Szabácsot. E hadjáratokat maga Mátyás kezdeményezte és részt is vett bennük.
1479-ben az Erdélybe betört portyázó török sereget Kinizsi Pál verte szét
Kenyérmezőnél. Ugyancsak a törökellenes harcok céljaira Mátyás idejében épült a
második végvárvonal, melyre azért volt szükség, mert a terjeszkedőben levő Török
Birodalom leigázta a Magyarországgal határos szerb és bosnyák területeket. Ezek a
végvárak egész a következő század második feléig szolgálnak majd.
Uralkodása utolsó két évtizedében Mátyás főleg az osztrák és cseh-morva területeken
hadakozott, és nem is eredménytelenül: 1479-ben Morvaországot és Sziléziát sikerült
megszerezni, majd 1485-ben személyesen elfoglalta Bécset, hosszabb távon azt
szándékozott megtenni fővárosává.
Mátyás második házassága, a reneszánsz művészet magyarországi meghonosodása
1476-ban Beatrix nápolyi királylányt vette feleségül. (Első felesége, a cseh Podjebrád Katalin gyerekszülés után meghalt.) A jövendő királynét díszes és előkelő kíséret hozta az országba, majd maga Mátyás is kivonult elébe és úgy vezette Budára. Beatrix kíséretében számos olasz építész, festő, szobrász, költő, zenész érkezett
Mátyás udvarába, s ennek is köszönhetően igazi reneszánsz udvartartás alakult ki
Magyarországon. Beatrix és kísérői a magyar királyi udvarban is meghonosították a
kifinomult itáliai szokásokat, divatot, étkezést, életmódot. A palota szökőkútjaiból ünnepi alkalmakkor bor folyt, színészek, zenészek és bohócok szórakoztatták az udvart és a vendégeket.
Korábban csak elszórtan volt jelen a reneszánsz Magyarországon, Vitéz János
püspök váradi köreiben, majd az ő Esztergomba kerülésével, Esztergomban. Az olasz
reneszánsz hatás annyira erős volt Mátyás udvarában, hogy Róma után Budán jött létre
Európa második legnagyobb könyvtára, ahol a nevezetes Corvinák voltak. Igen jelentős
építkezésekbe kezdtek Budán, Visegrádon, de vidéken is.
Mátyás alapította 1467-ben a pozsonyi egyetemet, Academia Istropolitana néven.
Szintén az ő idejében honosodott meg Budán és Magyarországon először a
könyvnyomtatás: 1473-ban itt nyomtatták a Budai krónikát mintegy négyszáz példányban.
Mátyásra jellemző, hogy az őt szolgáló személyek hűsége és szakértelme
érdekelte, nem azok származása. Bakócz Tamás fényes karrierjét Mátyásnak köszönheti:
jobbágyfiúból győri püspök lett, később esztergomi érsek. Kinizsi esete is ismert,
aki szintén a királyi szolgálatban haladt jócskán felfelé a ranglétrán. A később jelentős
pályát befutó, és Erdélyben is ismert Szapolyai és Báthory családok is, a nagy királyt
szolgálva emelkednek ki a köznemesek közül. A kincstár élére addig példátlan módon,
nem egy főnemest nevezett ki, hanem egy bécsi származású polgárt, aki szakértő módon bánt az ország pénzügyeivel.
Mátyás halála. Corvin János – Mátyás kiszemelt utóda
Mivel a királyok számára kulcskérdés a trónöröklés megoldása, Mátyást is
foglalkoztatta a kérdés. Mivel a két házasságából nem volt utóda, az 1473-ban egy
bécsi polgárlánnyal való kapcsolatából született fiát, Corvin Jánost jelölte ki
trónörökösének. Életében sok birtokkal, adománnyal látja, el de nem ő fogja majd
követni a trónon.
Mátyás 1489-ben, alig negyvenhat évesen már sokat betegeskedett: súlyos köszvénye miatt időnként hordszéken vitette magát. Míg fiatalabb korában sokat lovagolt, a betegsége miatt inkább lovaskocsin, hintón tudott csak utazni. 1490 januárjában a király egészségi állapota javult, így az orvosai beleegyeztek bécsi utazásába. Mátyás, Beatrix és Corvin János Visegrádon keresztül utazott. Bécsben a király egy darabig még látszólag jól volt, 1490. április 4-én lett rosszul, és kétnapos szenvedést követően április 6-án halt meg.
Halála után nyomban mendemondák keletkeztek, többek közt arról is, hogy Beatrix
megmérgezte volna. (A korabeli leírások és későbbi orvosi vizsgálatok szerint valószínű,
hogy gutaütés okozta halálát.) Azért nem valószínű, hogy a királyné lett volna az esetleges megmérgezésnek a szerzője, mert Beatrix befolyása addig tartott, ameddig
Mátyás életben volt. Holttestét hazahozták Magyarországra és Székesfehérváron, a Szent István bazilikában temették el.
Mátyás terve, hogy Corvin János kövesse a trónon, nem sikerült: az 1490.
július 15-i országgyűlés Jagelló Ulászló cseh királyt választotta Magyarország
királyának.
Mátyás emlékezete
Ahogy meghalt Mátyás király, Magyarország történelmében gyors hanyatlás kezdődött, ami alig pár évtized alatt elvezetett a mohácsi katasztrófához, majd az ország részekre szakadásához.
Mátyás király korában volt Magyarország legközelebb Európa legfejlettebb
részéhez. Ez érvényes volt a művelődés terén, a Mátyás korabeli magyar reneszánsz a
legfejlettebb európai kultúra élvonalába tartozott. Gazdaságilag és katonailag is, a
középkorban Mátyás kora jelentette Magyarország számára a csúcsot, innen következett
be a romlás-bomlás. Ez is magyarázza, hogy a határozott és keménykezű Mátyás király
életében szinte nem is volt annyira népszerű, mint halála után.
Mátyás életét és uralkodását számos kortársa, udvari krónikása megörökítette. A
kortársak közül a legjelentősebb műveket Thuróczy János magyar, Antonio Bonfini és
Galeotto Marzio, olasz humanista történészek írták. De még századokkal később élt
történészek számára is vitathatatlanul Mátyás a legnagyobb magyar király és a bölcs
uralkodó, akinek uralkodását és tetteit érdemes bemutatni az utókor számára.
Antonio Bonfini udvari történész, aki több mint tíz évvel túlélte Mátyás királyt, s volt
alkalma látni a magyar állam gyors hanyatlását, erről így írt: „A parasztság, mely Mátyás alatt […] évenként négyszeres adót kényszerült fizetni, s panaszkodott az igazságtalanul súlyos sarcok miatt, most sóhajtozik és retteg a dúlástól, a szántóföldek elpusztításától […] Fogadkoznak, hogy hatszorosan is fizetnének, csak visszahívhatnák a királyt a másvilágról.”
Bonfini magyar fordítója a kolozsvári Heltai Gáspár volt, aki 1575 leírta először:
„Meg holt Matias király s el költ az Igazsagh”. Ebből a változatból alakult ki a
közismert mondás: Meghalt Mátyás király, oda az igazság.
Ugyancsak Heltai Gáspár magyarításában ismerünk számos Mátyásról szóló
történetet. Mátyás bemegy szétnézni az ostromlott Bécsbe álruhában, szintén álruhásan
megjárja a szultán táborát, vagy Mátyás és a kolozsvári bíró stb. A történetek a
későbbiekben bekerültek a népi kultúrába, a szájhagyományok körébe. Ez is magyarázza, hogy a népmesék és népmondák világában is Mátyás személye az egyik legnépszerűbb. S így keletkezett és fejlődött tovább Mátyásról, az igazságos királyról a krónikások által megrajzolt, majd a nép az igazságos királynak a mindenki által ismert képe.
Mátyás királyról életében viszonylag sok műalkotás, festmény, szobor vagy
dombomű készült, melyek közül egyesk túlélték a századok viharait. Az utókor számos
emlékművet állított, amelyek közül a legismertebb, legimpozánsabb és valljuk be
szívünknek legkedvesebb: a Fadrusz János által készített kolozsvári szoborcsoport, ahol a nagy király kapitányai társaságában látható.
A magyar uralkodók és államférfiak sorában, Szent Istvánhoz hasonlóan, Mátyás
király is állama és népe számára, az egyedül lehetséges és jáható útnak az európai,
pontosabban a nyugati irányt tartotta.
*
A cikk elején kiemelt idézettel és a Mátyás királyról szóló, alább mellékelt leckerészlettel emlékezni szeretnénk Vincze Zoltánra, aki 1940-ben született és 2018. április 4-én hunyt el. Zoli bácsi halk szavú, szerény, nagy tudású, alapos tanár- és tudósalkat volt. Két évtizedig a Vincze Zoltán által Mátyás királyról írt lecke az erdélyi kisdiákok százezrei számára volt a kötelező tananyag.
A KÖZÉPKORI MAGYAR ÁLLAM BETETŐZÉSE: MÁTYÁS KORA (1458-1490)
Hunyadi János halála után kisebbik fiát, Mátyást a Duna jegén összegyűlt köznemesség
királlyá választatta. Alig foglalta el a trónt a tizenöt éves gyermekkirály máris
bizonyságát adta rátermettségének. Mindenekelőtt félreállította az ellenzéki bárókat.
Szétverte a Felvidéken immár két évtizede garázdálkodó huszita csapatokat.
Legjobbjaikat aztán zsoldjába fogadta, s ezzel megvetette az állandó királyi had, a fekete sereg alapjait. Keménykezű kormányzása biztosította a belső békét s nagyszabású külpolitikai vállalkozásanak a feltételeit.
Mátyás uralkodása folytonos háborúkban telt. A német császár s a lengyel király a
magyar trónra áhítozott, maga pedig a cseh koronát szerette volna a fejére tenni.
Tehetséges hadvezérnek bizonyult, s sikerült megállítania a Habsburgok és a Jagellók
terjeszkedését. Ugyanakkor elérte, hogy Csehország társuralkodójává koronázzák, s
meghódította a Habsburgok székvárosát, Bécset (1485). Álma az volt, hogy császárrá
válasszák, s megnövekedett hatalmát a török kiszorítására fordítsa.
Mátyás uralkodásának első éveiben a törökök végképp bekebelezték Szerbiát, Boszniát
és a Bizánci Birodalom még meglevő maradványait. Elfoglalták Magyarország
határtartományát, a macsói bánságot, s a Száva partján felépítették jövendőbeli
betöréseik új kiindulópontját, Szabács várát.
Hátában a Habsburgok és a Jagellók hódító szándékával, Mátyás nem
kezdeményezhetett nagy hadjáratokat a török ellen. De támadásaikra határozottan
visszavágott. Elfoglalta a boszniai Jajca várát, s a déli határ védelmére megszervezte a
jajcai bánságot. 1476-ban bevette az állandó veszélyt jelentő Szabács várát.
Szabács viadalára egy átfogó törökellenes fellépés részeként került sor, melyben
a szomszédos román országok vajdái is szerepet vállaltak. A három uralkodó viszonya
feszülten indult. Mátyás a szultánnal folytatott alkudozás vádjával elfogta és visegrádi
várba zárta Vlad Țepeșt. Ștefan cel Mare neheztelt Mátyásra, amiért menedéket nyújtott
apja gyilkosának Petru Aronnak, s portyázó seregei többször is Erdélybe törtek;
ugyanakkor támogatta az erdélyi nemesek összeesküvését. Mátyás ezért haddal vonult
ellene, ám Baianál (Moldvabánya) vereséget szenvedett.
A három országra egyaránt veszélyes török közellét rövidesen megváltoztatta a
szomszédok viszonyát. Magyar Balázs székely vajda 6 800 főnyi seregének jelentős része
volt Ștefan cel Mare vaslui-i győzelmében (1475). A moldvai vajda hűségesküje
biztosította országa számára Magyarország szövetségét a küszöbönálló török
háborúban. Báthory István országbíró serege meghatározó szerepet játszott a Moldvába
tört szultáni sereg megfutamításában (1476). A szövetséges magyar és moldvai hadak
visszaültették Vlad Țepeșt, aki időközben újra elnyerte Mátyás bizalmát.
Mátyás uralma alatt a törökök Erdélyben szenvedték el a legnagyobb kudarcukat. 1479 őszén 35-40 ezer főnyi had tört Erdélybe, s végigdúlta Szászföldet. Az időközben erdélyi vajdává kinevezett Báthory István kicsiny serege a Maros széles síkságán, Kenyérmezőn próbálta megállítani az ellenség előnyomulását. A török már közel állt a győzelemhez, de Kinizsi Pál temesi ispán friss erői biztosították a magyar fegyerek győzelmét. Mindössze néhány ezer töröknek sikerült egérutat nyernie.
Mátyás az atyai örökség eredményes folytatójának bizonyult. Az utódok szemében uralma az egységes, független, gazdag Magyarország fénykorát jelentette.”
(László László, Vincze Zoltán: A romániai magyar nemzeti kisebbség történelme és
hagyományai, Tankönyv a VI. és VII. osztályok számára, 1999, p. 60-61. A tankönyv hatodikos részének szerzője Vincze Zoltán, ebben van a Mátyásról szóló lecke is.)
