Magyar Péter a trianoni emléknap alkalmából a Facebookon közzétett videóüzenetében felolvasta Padányi Viktor visszaemlékezését arról, hogyan zokogott társaival együtt a padra borulva tizennégy éves gimnazistaként, amikor az órát tartó cisztercita paptanár csak ennyit mondott a gyászharangok megkondulásának pillanatában: Consummatum est – Bevégeztetett.
De ki is ez a szerző, akitől Magyar Péter idézett? A neve egyszer már bekerült a magyar köztudatba, amikor 1991-ben a Hunnia című folyóirat idézett a Néhány szó a zsidó katasztrófáról című írásából – akkor Gadó György SZDSZ-es országgyűlési képviselő feljelentette a lapot közösség elleni izgatás bűntette miatt.
Padányi Viktor szerint „az 1945-ben bedobott 6 millió zsidó áldozat – grandiózus hazugság”. Legfeljebb másfél millió zsidó elpusztításáról van szó; és ami ebből a nácik számlájára írható, az egy „szerény hatjegyű szám”. A zsidó katasztrófa lélektani alapja – legalábbis Padányi álláspontja szerint – a hazátlan, nemzethez nem kötődő „zsidó lélek” volt, és a népek jogos igénye világszerte véget vetni az átlag 2-7 százaléknyi kisebbség gazdasági, kulturális uralmának.
Egy Európa felé törekvő – és ott maradni is kívánó – ország politikusától elfogadhatatlan, hogy antiszemita, a holokausztot relativizáló szerzőt népszerűsítsen. Ha Padányi volna az egyetlen, aki Trianon fájdalmáról ír, akkor is elfogadhatatlan lenne, de Magyar Péter számos más szerzőtől is idézhetett volna József Attilától Babitsig, Juhász Gyulától Áprilyig.
Vagy idézhette volna például, amit Móricz Zsigmond írt 1926 karácsonyán a Pesti Naplóba: „A magyarságnak egy lehetősége van: birtokba venni ezt az országot, s kitermelni belőle a legmagasabb értéket, amit lehet.”
Ez a mondat a sebek feltépése helyett előremutat – és ma aktuálisabb, mint valaha.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2025. június 10-én.