Montrez-moi vos dents et je vous dirai qui vous êtes.
(Mutasd fogaidat és megmondom, ki vagy.)
G. Cuvier
Századunk modern közlekedési eszközei a gyors és kényelmes utazást szolgálják. A gépekre bízott ember azonban sokszor esik saját alkotásának áldozatává. A halottak és sérültek száma évente átlagosan öt százalékkal, egyes országokban tíz százalékkal növekszik. A nemzetközi repülőgépek légi katasztrófái, a vonatszerencsétlenségek és az autóbalesetek során nemegyszer a felismerhetetlenségig roncsolt, elégett vagy üszkösödött tetemeket találnak a hatóságok. Ilyen esetekben
A SZEMÉLYAZONOSSÁG MEGÁLLAPÍTÁSÁBAN
a fogak „koronatanúként” szerepelnek.
A kezelt fogak még olyan esetekben is lehetővé teszik a személyazonosság megállapítását, amikor a lágyrészek elpusztultak. Az eltorzult tetemek azonosítása úgyszólván kizárólag a fogazat alapján történik.
(A párizsi Caritas bazárban keletkezett tűzvésznek 1897-ben több száz halálos áldozata volt. A felismerhetetlenségig elégett tetemek között volt Villeneume grófnő is. Hosszas keresés után a család fogorvosát is megkérték, hogy vegyen részt az azonosításban. Az egyik szénné égett hulla állkapcsán felismerte a bal felső szemfogat és a kismetszőt, melyet ő készített porcelánból, arany lemezen. Az égett porcelán fogmű a lángok hatására kékes színűvé változott, a többi fog pedig krétaszínűvé vált, mely a természetes égett fog színe.)
A fogazat megfelelő környezetben sok százezer éven át épségben maradhat. Például a heidelbergi állkapcsot mintegy 450 ezer évesre becsülik.
A PALEONTOLÓGIA
számára a koponya leglényegesebb része a fogazat. Elsősorban azért, mert kevésbé változékony, mint a csontváz egyéb részei, lévén kemény és szilárd, s gyakran az egyetlen, ami az élőlényből megmarad. A fogazat tanulmányozása a paleontológiában ma már önálló tudományág.
Erfurt közelében (NDK) késői kőkorszakból való 4500 éves halottaskamrát ástak ki, amelyben férfi, női és gyermek csontvázakat találtak guggoló helyzetben. A halott férfiak korát átlagosan 26, a nőkét 22 évben határozták meg. A rövid életkor ellenére az eltemetettek fogai erősen kopottak voltak. A szakemberek ezt azzal magyarázzák, hogy az őrlőedényből a lepénykenyérbe és a kásába homok került, és ez okozta a fogak idő előtti kopását.
A MODERN KRIMINALISZTIKÁBAN
is óriási a fogazat szerepe, jelentősége megközelíti az ujjbegy vagy az ajak rajzolatáét és a vérfoltokét. Pfeffermann 1862-ben megjelent fogászati tankönyvében már külön említi a fogászat igazságügyi vonatkozásait. A nyomozó hatóságok sok esetben tesznek felhívást ismeretlen holttest kilétének kiderítésére. Minél pontosabb leírások, fényképek, esetleg röntgenképek állnak rendelkezésre, annál könnyebben tisztázható a bűncselekmény áldozata, esetleg maga a tettes. (Tüzetes szakorvosi lelet nélkül nem szabad ismeretlen holttestet eltemetni.)
Több méreg nyomot hagy a fogakon is. A mérgező anyagok nagy része pedig a nyálmirigyeken keresztül távozik a szervezetből, különös ízérzést és erős nyálelválasztást idézve elő. A törvényszéki szakorvos sokszor meg tudja állapítani az áldozat szakmáját, a fogak jellegzetes kopási felületei és a foghús gyulladása alapján. Az asztalosoknál és cipészeknél például, akik szögeket tartanak a fogaik között, idült ajakgyulladást és felrepedezést találunk. A szabóknál, varrónőknél és a pipásoknál jellegzetes fogkopást észlelünk. Cukrászoknál a fog több oldalát robbanásszerűen megtámadó fogszuvasodás ötlik a szemünkbe. Dohányosok fogain nem ritka a barnás-fekete lerakódás.
A szájpadlás finom redőzete – az ujjlenyomatéhoz hasonlóan – születéstől halálig változatlan, így személyazonosításra is felhasználható. Ez a tarajmintázat a kemény szájpad központi vonalára keresztirányba fut, rendszerint 3-6 sorban (de nem mindig párhuzamosan), egyenes vagy görbe, és két-három ágban végződik. Alakjuk valószínűleg genetikailag meghatározott és családi jellegű. Vizsgálatuk fontos elem az apasági keresetben is.
A fogazat különös jellegzetességei esetleg felismerhetővé teszik a harapási nyomokat a fogak szélessége, a közöttük levő hézag vagy foghiány nyomán.
Minthogy a fogazat a halál után is tartósan megmarad,
AZ ÉLETKOR MEGHATÁROZÁSÁBAN
is alapos felvilágosítást nyújthat. Évre, sőt hónapra pontosan ismerjük a tejfogak előtörési idejét, valamint a tej- és a maradófog váltási periódusait.
(Az 1793. január 21-én kivégzett XVI. Lajosnak és Maria Antoinettnek fia, XVII. Lajos az idő tájt nyolcéves volt. Apja halála után a konvent egy Simon nevű csizmadia gondjaira bízta, kinek keze alatt a gyermek egészsége hamarosan leromlott, és tízéves korában meghalt. Az a körülmény, hogy a kis királyfi halála utáni napon, 1795. június 9-én, a Párizs és Fontainebleau közötti országúton egy körülbelül hasonló fiú holttestére leltek, akiről az a hír kelt szárnyra, hogy XVI. Lajos fia, alkalmul szolgált arra, hogy később több ál-Lajos lépjen föl trónöröklési igényekkel. A fiú koponyájának alapos szakorvosi vizsgálata kimutatta, hogy egy idegenről van szó, aki legalább 18 éves vagy annál idősebb. Tanú: a két alsó kibúvóban levő bölcsességfog és a nagymetszők közepes fokú kopása.)
Tehát nemcsak a bölcsességfogak előtörése, hanem a fogak felszínének a kopása is életkoronként változik. 45-50 évig a zománckopás eléri a dentint, ami ilyenkor sárgásan áttör, 55-60 év körül pedig már barnás színeződést kap. Az élet folyamán a fogak érintkezési pontjai lekopnak, a gyökércsatorna beszűkül, a fogbél visszahúzódik, a fogmedercsont elsorvad.
A fogazat alapján a szakember a felismerhetetlen tetemek nemét is megállapíthatja. A női felső szemfog általában kisebb, mint a férfié, viszont a nő középső metszőfoga gyakran fejlettebb. A jellegzetes fogazati rendellenességek kutatása is sok esetben eredményre vezethet. Előfordul, hogy a fog a fogsoron kívül vagy azon belül áll, máskor hossztengelye körül elcsavarodott, esetleg a fogívtől távolabb nő ki. A normális viszonyoktól eltérően a felső fogak némelykor kiállnak, vagy ellenkezőleg, az alsók állnak előre. Más esetekben a mély, fedett, nyílt kereszt vagy ollóharapás teszi felismerhetővé a személyt.
A fogbetegségek miatt szükségessé vált fogkezelések nyomai messzemenő következtetésekre jogosítják fel a szakembert. A fogtömések helyzete, anyaga, színe, készítési módja sok sajátosságot mutathat, így
BIZONYOS FOGTECHNIKAI MUNKÁK,
hidak, koronák, műfogsorok sok esetben a személyazonosság tisztázásához vezetnek.
(1972. december 7-én, Nyugat-Berlinben, az Invalidenstrasse mellett két aknász új vízvezetékek számára készített árkot. Ásás közben két csontvázra bukkantak. Értesítették az építésvezetőt, majd ez a rendőrséget. A csontvázakat hullaházba szállították, ahol az egyikre e szöveggel került cédula: 24-es számú hulla. Feltehetően – Martin Bormann. A náci vezért 27 éve keresték. A Stern a háború utolsó órái szemtanúinak vallomása alapján 1965-ben megírta, hogy Hitler alvezére halott és az Invalidenstrasse környékén temették el. De a végső bizonyíték: a holttest – hiányzott. Bormann Hitler utolsó háziorvosával, Dr. Ludwig Stumpfeggerrel együtt megmérgezte magát, és egymás mellé temették őket. Az SS tiszt-orvos azonosítása nem volt nehéz, fogazatáról a felvételeket a birodalmi főhivatalban megtalálta az államügyész. A felvételek a most megtalált koponya fogazatával tökéletesen egyeztek. Bormann fogazatáról viszont keveset tudni. Csak egy rajz létezik, melyet Hitler és Bormann fogorvosa, dr. Hugo J. Blaschke amerikai fogságában emlékezetből készített. Ez a rajz egyezett a másik koponya fogazatával, de több helyen mégis pontatlan. Minthogy a fogorvos 1957-ben meghalt, csak egykori fogtechnikusa, Fritz Echtmann vallomása dönthetett. Az 59 éves Echtmann meglátva az állkapcsot, azon egy fémhidat, kétablakos koronával, határozottan kijelentette: „Igen, ez az én munkám”.
A további bizonyítékok csak alátámasztották a feltevést. Mindkét koponyában üvegszilánkokat találtak, azoknak a ciánkáli kapszuláknak a maradványait, amelyekkel Bormann és Strumpfegger megmérgezte magát. Ezenkívül a jobb szemüreg felett a koponyacsont sérülését találták. Hitler bizalmasának arcán itt heg húzódott, a sérülés egy még jóval a háború előtt történt autóbaleset következménye volt. Bormann szökéséről, dél-amerikai tevékenységéről, a náci kincs kicsempészéséről időnként szenzációs tudósítások jelentek meg a világsajtóban. Martin Bormann, a hitleri Németország második embere, akit 1946-ban a náci főbűnösök nürnbergi perében távollétében halálra ítéltek, feltételezhetően megkerült. Kivoltát csontváza, állkapcsa, hídja – kétablakos koronával – árulta el, és ezzel – a Bormann-ügy lezárult.)
Megjelent A Hét V. évfolyama 29. számában, 1974. július 19-én.