Szerkesztőségi közleményben és főszerkesztői jegyzetben leplezi le a Maszol a Transindex „machinációját”, jelesen azt, hogy teljes szerkesztői csapata úgy mondott fel, hogy „nem teljesen a semmibe ugrottak”, előtte a háttérben „előkészülhettek”.
Indoklásukhoz Maszolék a leghitelesebb forráshoz fordultak: „A Media1 úgy tudja, mielőtt a Transindex teljes csapata beadta a felmondását, a kérdés lényegében már előre eldőlt arról, merre folytatják karrierjüket a jövőben. Nem véletlen az sem, hogy épp a Telex.hu vette észre elsőként az erdélyi hírportál közleményét a tömeges távozásokról, a lapnál ugyanis előre tudtak arról, hogy a Transindex.ro munkatársai távozni fognak és a Telex.hu-val közös projektbe vágják a fejszéjüket.”
Ez aztán a leleplezés! Szemmel látható az igyekezet: elvenni a gesztus értékét, relativizálni a jelentőségét. Mintha a légtornász csalna, ha trapézmutatványához védőhálót használ.
A közlemény feltételesen állapítja meg alcímében, hogy „Előre eltervezett akció lehetett a tömeges felmondás”, utána azonban konkrét következtetést von le: „Amennyiben valóban már az ősz folyamán megkezdődtek a tárgyalások a hogyan továbbról a Transindex és a Telex között, úgy a kolozsvári portál munkatársai a lap fennmaradása érdekében indított közösségi gyűjtést is annak tudatában kezdeményezték és szervezték meg, hogy csak idő kérdése a továbbállásuk.”
Ez mintha felszólítás lenne a beismerésre vagy a cáfolatra, de a Transindex egyiket sem fogja megtenni, és nem csak azért, mert már nem jelenik meg, nincs hol, hanem mert nem érdemes. A fiatalok gesztusának értékét ugyanis nem az adja/csökkenti, hogy a trupp tagjainak sorsára, megélhetésére is gondolt, amikor a lelépést fontolgatta, hanem az, hogy miért hagyta ott a legszínvonalasabb erdélyi portált – amelynek méltatását lásd például itt, itt és itt.
Közleményében a Transindex el is mondja: „… úgy érezzük, a munkánk ezen az intézményen belül már teljességgel ellehetetlenült, és tovább már nem tudjuk a legjobb szakmai tudásunk szerint ellátni azt a feladatot, ami a mindenkori szabad sajtó feladata lenne. Az indulás óta sokszor változott a csapat és sok mindenben változott a Transindex is, de abban biztosan nem, hogy most is ugyanazon értékek mellett tartjuk fontosnak kiállni, mint egykor, és hogy most sem vagyunk hajlandóak semmilyen politikai erő elvárásai szerint végezni az újságírói munkánkat. Mindannyian észleljük, hogy az elmúlt időszakban egyre inkább beszűkültek az erdélyi magyar szólásszabadság és nyilvánosság terei. Közel két éve a fennmaradásunkért küzdünk egy olyan politikailag meghatározott környezetben, amelyben a sajtó már csak két út közül választhat: vagy kapitulál és gyakorlatilag szócsőként működik tovább különféle politikai érdekek elvárásai szerint, vagy pedig megpróbálja ellátni a feladatát, viszont ez esetben azt kockáztatja, hogy ellehetetlenítik. Mi az utóbbi utat választottuk, és most csomagolunk, mert más választásunk nem maradt. (…) Az biztos, hogy addig, amíg mi transindexesek voltunk, ez volt az egyedüli nagy olvasottságú romániai magyar médiafelület, amely a szerkesztőség saját döntései, és nem valamilyen politikai pártagenda szerint készült.”
A Maszol és új főszerkesztője ezt nem állhatta szó nélkül, túl azonban az összeesküvésen – hogy tehát előre megrendezett „kiugrásról” volt szó –, Borsi Balázst a Transindex közleményének félreérthetetlen politikai utalásai háborítják fel, olyasmik, hogy „ most sem vagyunk hajlandóak semmilyen politikai erő elvárásai szerint végezni az újságírói munkánkat”, hogy „közel két éve a fennmaradásunkért küzdünk egy olyan politikailag meghatározott környezetben, amelyben a sajtó már csak két út közül választhat: vagy kapitulál és gyakorlatilag szócsőként működik tovább különféle politikai érdekek elvárásai szerint, vagy pedig megpróbálja ellátni a feladatát, viszont ez esetben azt kockáztatja, hogy ellehetetlenítik”, legfőképpen pedig az, hogy „Az biztos, hogy addig, amíg mi transindexesek voltunk, ez volt az egyedüli nagy olvasottságú romániai magyar médiafelület, amely a szerkesztőség saját döntései, és nem valamilyen politikai pártagenda szerint készült.”
Ezek ellen az állítások, rejtett vádak ellen indul tehát harcba B. B., valamiképpen az egész hazai magyar sajtó nevében, még holmi szolidaritást is emlegetve, mintha csak készek lettek volna rá, ha a Transindex nem „tervezi előre” az akcióját. Tudtán és akaratán kívül mégis a helyzet lényegét emeli ki: a Transindex és a sajtónk többi része közötti éles különbséget, mondhatni a Transindex egyediségét – fogalmazzunk, ahogy akarunk – különféle politikai érdekekkel, elvárásokkal vagy, igen, épp pártagendákkal szembeni függetlenségét.
Hogy a Transindex általánosít? Nem egészen. Amiben igen, abban igaza van: általánosan, rendszerszinten: az elmúlt időszakban egyre inkább beszűkültek az erdélyi magyar szólásszabadság és nyilvánosság terei!
Az pedig egyszerűen nem igaz, hogy „mindenkit, aki a Transindexen kívül dolgozik a romániai magyar sajtóban, bértollnoknak, pártkatonának bélyegeztek és azt sugallták, hogy miattuk lett vége az igazmondó kolozsvári internetes újságnak”, s az sem, hogy „mindenki mást leminősítenek”, hogy „olyan erkölcsi magasságból szólnak le és bélyegeznek meg mindenkit, ahová nem a szakmai alázat, hanem a helyezkedés röpítette őket”.
B. B. nem akarja észrevenni, hogy itt nem személyekről van szó, hanem egy olyan rendszerről, amelynek a nevét és a bűneit egy – leköszönést bejelentő – közleményben megnevezni nyilván nem lehet, viszont félreérthetetlenül utalni rá kötelező, és ezt a Transindex szerkesztői nem is mulasztották el.
Senki sem mondta, hogy a sajtónkban nem dolgoznak szakmailag és erkölcsileg feddhetetlen újságírók, szerkesztők. Olyanok, akiknek alkalmasint megalázó olyan helyeken dolgozni, öncenzúrát gyakorolni, ahol a szabadságuk korlátozott – ilyen értelemben örvendetes, hogy a Maszol fontos munkatársai közül ketten is aláírták a hazai magyar értelmiségiek pluralizmusra, megértésre és párbeszédre felszólító állásfoglalását/petícióját, azt, ami politikusi és püspöki tiltakozást is kiváltott. Sokan, sőt többségben vannak köztünk a becsületesek. A felvilágosultabbja, aki mást is frekventál, nem csak a saját lapját, tudja, hogy miről van szó, milyen világoknak a harca folyik – és teljesen nyilvánvaló, hogy az erdélyi „lakájmédia” összehasonlíthatatlanul kevésbé megátalkodott, mint a magyarországi, még nem ment le bayerba.
A Maszol pedig, hogy végképpen övé legyen az utolsó szó az eltávozott Transindexszel folytatott vitájában (perében?) – szabad szellemét bizonyítandó – kiegyensúlyozottan tudósíthat a magyarországi választási kampány eseményeiről. Ha pedig netán elfelejt valamit megírni, szolidaritásból, segítő szándékkal megírjuk magunk, illetve – bár vannak szomorú tapasztalataink – hozzászólásként linkeket mellékelünk a Maszolon a véletlenül kimaradt témákból, hírekről. Szolidaritásból, a korrekt tájékoztatás, a függetlenség, a pluralizmus stb., stb. jegyében.
